Korábban négyszer végeztek nagyjavítást az űrteleszkópon, a legutóbbit 2002 márciusában, amikor épp az a Columbia űrrepülőgép szállította az űrtávcsőhöz a szerelő asztronautákat, amelynek egy évvel későbbi tragédiája majdnem megpecsételte a Hubble további üzemben tartásának a sorsát is.

A Columbia 2003 februárjában, visszatéréskor robbant fel a Föld sűrű légkörébe belépve. Hét űrhajós vesztette életét a katasztrófában, amelynek az volt az oka, hogy az indításkor megsérült az űrrepülőgép hővédő burka, és a súrlódás miatt felforrósodott űreszköz darabokra szakadt. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA emiatt felfüggesztette az űrrepülőgép-programot, aminek következtében veszélybe kerültek a Hubble további életben tartását biztosító missziók, majd később hivatalosan is pálcát törtek az űrteleszkóp további üzemeltetése fölött.

Ez viszont a világ csillagásztársadalmának a felzúdulását váltotta ki. Hiszen a XX. század első felében élt Edmond Hubble amerikai csillagászról elnevezett űrobszervatórium 1990-ben történt pályára állítása óta számos felfedezéssel írta be magát a tudomány történetébe. Kutatta a csillagok életciklusát, megfigyeléseket végzett a fiatal csillagok körüli, bolygókeletkezésre utaló porkorongokról, mérte a Naprendszeren túli bolygók légköri összetételét. A világegyetem fürkészésével hozzájárult az univerzum korának, összetételének, tágulási ütemének minél tüzetesebb megismeréséhez.

A jelenkori csillagászati tudomány szinte összes ágát kiszolgálta a Hubble: ontotta, és remélhetőleg még néhány évig ontani fogja a világűr titkait kutató fényképeket.
Optikai tartományban működő kamerája a lehető legélesebb felvételekre képes, mivel a légkör zavaró hatása nem gátolja a képalkotást.

Felvételein látni lehet például galaxisok látványos ütközéseit, amint valósággal felfalják egymást, és ezzel újabb csillaghalmazok születnek - ám mindezek a távoli múlt történései, hiszen a Hubble "szeme" több százmillió fényévre lát el, vagyis azokat a jelenségeket, amelyet most lefényképez a világegyetem távoli vidékeiről, voltaképpen akár százmillió évvel ezelőtt is történhettek, csak az eseményekről tanúskodó fény ilyen hosszú idő alatt ért el bolygónk térségébe.

Minden eshetőségre felkészülve

A NASA - figyelembe véve az űrteleszkóp pótolhatatlan szerepét a tudomány fejlődésében - előbb azt fontolgatta, hogy robotot juttat el a Hubble-ra. Az elképzelést azonban nem sokkal később feladták, mert nyilvánvalóvá vált: csak ember tudja elvégezni a meglehetősen bonyolult műszaki feladatokat.

Mivel időközben az űrhivatal alaposan átírta a biztonsági forgatókönyveket - egy sor óvintézkedést bevezetve -, megszületett a döntés a Hubble utolsó nagy szervizeléséről, amelytől azt várják, hogy addig, amíg az űrobszervatórium váltótársát, a James Webb űrteleszkópot 2013-ban Föld körüli pályára nem állítják, a csillagászok nem esnek el a számukra oly fontos megfigyelések áradatától. A Hubble összesen mintegy 750 ezer fényképet küldött haza 19 éves pályafutása alatt, igaz, az öregedés jelei egyre inkább kiütköznek már rajta.

Ehhez viszont kulcsfontosságú volt, hogy az Atlantis mostani küldetésén a szerelő asztronauták maradéktalanul elvégezzék az előírt javítási programot. Lecseréltek egy elöregedett kamerát és egy meghibásodott adatátviteli berendezést. Ugyancsak kicserélték a Hubble giroszkópjait, amelyek az űreszközt a megfelelő irányban tartják. Javítási munkák sorozatát hajtották végre, újabb és korszerűbb tudományos berendezéseket helyeztek el az űrteleszkópon.

Az első értékelések szerint az űrhajósok remek munkát végeztek. A mostani küldetést követően azonban ember már nem látogatja meg többé a Hubble-t.

Az Atlantis űrhajósaira a javítási-szerelési munkákat követően meg egy veszélyes szakasz vár, mégpedig a hazatérés. Az űrsiklók úti célja rendszerint a Nemzetközi Űrállomás, amely mintegy 350 kilométeres magasságban kering a Föld körül. A Hubble több mint 200 kilométerrel magasabban, ráadásul űrtörmelékekkel meglehetően szennyezett térségben rója kozmikus köreit.

Bár a szakértők nem tartják valószínűnek, az Atlantist megsebezhette egy-egy visszamaradt műholdcsonk vagy hordozórakéta-darab.

Okulva a Columbia hat évvel ezelőtti katasztrófájából a NASA szakemberei minden eshetőségre felkészültek. Az Atlantis űrhajósai a hazafelé tartó úton is átvizsgálják hajójuk külső burkát, és ha olyan sérülést észlelnek, amely komolyan veszélyeztetheti az űrsiklót a leszálláskor mentőcsapatot kell küldeni értük.

Az Atlantis utasai nem tudnak menedéket keresni a Nemzetközi Űrállomáson, amely amellett, hogy Hubble-nál alacsonyabban kering, pályájának hajlásszöge is más. A Cape Canaveral-i űrrepülőtéren ezért indítóállásban várakozik az Endeavour űrsikló, hogy fedélzetén négy űrhajós bajba jutott társai segítségére siessen.