A Magyar Nemzet cikke szerint a diákoknak igen hiányos a nyelvtudásuk. Ön hogyan látja?

Sajnálatos módon a diákok kötelezően iskolában töltendő idejét csökkentették 2003-ban, hozzávetőlegesen 10 százalékkal. Ebből következően az érettségi tárgyak óraszáma csökkent, a tantestületek pedig sok helyen a nyelvórák számát csökkentették, hogy az érettségi tárgyaknak lehessen elegendő órájuk. Nincs elegendő idő az oktatási intézményekben az idegen nyelvek oktatására, kevesebb az idő a középfokú nyelvvizsgáig való eljutásra. Erről nem a pedagógusok tehetnek. Meg kellene növelni a kötelező óraszámokat.

Fontos elem az oktatás finanszírozása is. Sok helyen például összevonnak csoportokat, amelyben mindenki rosszul jár. A fenntartó, általában az önkormányzat az állami támogatások csökkenésével küzd, ezáltal csökken az indítható csoportok száma.



Még egy lehetséges ok a rossz eredményekre a rideg integráció. Oktatáspolitikai elv a lassabban haladó és a gyorsabban haladó diákok együtt tanítása, akár személyi, akár tárgyi feltételek nélkül. Ez sem vezet jóra, hiszen a pedagógusnak úgy kell tanítania, akár nagyobb csoportokat is, ami a gyakorlatban megvalósíthatatlan.

Mindazon túl hasznos lenne például feliratos filmeket is vetíteni. Jelentős motivációt jelentene a nyelvtanulás szempontjából. Finnországban például nem szinkronizálják a filmeket, ami azt jelenti, hogy idegen nyelvet hall a diák, emellett az olvasási készsége is fejlődik.

Egy adat szerint az oktatók 38 százalékának nincs megfelelő végzettsége, főiskolai diplomával tanítanak egyetemi helyett, vagy nincs meg a nyelvtanári végzettségük.

A főiskolai diplomával nincs probléma. A gyakorlatban egy főiskolai diplomával rendelkező nyelvtanári végzettség elegendő az érettségire való felkészítéshez is. A rendszerváltáskor sok energiát fektettek az oroszt tanító pedagógusok átképzésére, s ugyan csak főiskolai végzettséget kaptak, de a tudásanyaguk egyetemi képzéssel ért föl. Sok kolléga becsapva érezheti magát, hiszen ugyanazt tanulta, mint az egyetemen szokás, mégis csak főiskolai diplomát kapott. A főiskolai vagy egyetemi végzettség megkülönböztetése tehát hamis beállítás.

A nyelvtanári végzettség hiányát mi jelenti?

A nyelvtanári tudás és a nyelvtanári végzettség nem ugyanaz. Nyelvtanárnak kevesebb ember ment el, vonzóbbá kellene tenni ezt a pályát. Ezzel a fizetéssel viszont nem vonzó.

Tehát egy kultúr-, illetve oktatáspolitikai változásra van szükség.

A pedagógusokat jobban meg kellene fizetni, hogy vonzó legyen a pálya mind szakmailag, mind anyagilag.

Az állítólag segítene, ha mindenki azt tanulhatná, amit szeretne. Ehhez mennyivel több pedagógus és mennyivel több pénzre szükségeltetik?

Sokkal. Mérhetetlenül több pénzre lenne szükség. Ha valaki történész szeretne lenni, akkor a latin nyelv szükséges. Megnézném azt az intézményt, hogy hol biztosítanák mondjuk öt ilyen diáknak latin nyelvórát.

Nem azt mutatja a tapasztalat, hogy találnak rá kereteket?

Nem biztosítják, nincs rá pénz. A mostani rendszer az élő nyelveket részesíti előnyben a felsőoktatásba való bekerüléshez. A latin nem egy élő nyelv. A rendszer nem támogatja a latin tanítását a középfokú oktatásban, pedig sokaknak lenne rá szükségük.

Ha valaki oroszul, szlovákul, vagy japánul kíván tanulni, annak nagyon csekély az esélye, hogy ezt egy iskolában meg tudja ezt tenni. Ehhez külön tanár kell – leginkább másfél, mert a szakszerű helyettesítésről is gondoskodni kell – és elegendő idő, energia. A rendszer az angolt helyezi előtérbe. A közoktatási törvény azt mondja, hogy az angolt kínálni kell, vagyis ha valaki angolul akar tanulni, akkor azt biztosítani kell – s ez semmi másra nem vonatkozik.

Van a szakszervezeteknek akkora beleszólása a döntéshozatalba, hogy az igényeiknek érvényt tudjanak szerezni?

Van, csak a kormányzat általában süket fülekkel ül. A kötelező tanórák 2003-as csökkentésétől fogva minden alkalommal elmondtuk, hogy ezt vissza kell vonni. A kormány tárgyalója mindig meghallgat, bólogat, s nem történik semmi. Amikor a szülői szervezetekkel együtt azt mondjuk, hogy az esélyegyenlőséget javítaná, ha a közoktatási intézmény felkészítené minden diákját a középfokú nyelvvizsgára, s ne kellene külön tanítani a szülőknek, akkor is ez van: a kormány bólogat, s nem történik semmi, sőt, gyakran pont ellenkező irányú lépések történnek.