Az új csodafegyver: egy kattintás Arizonában, egy halott tálib Pakisztánban
Az amerikai hadsereg csodafegyvere vasárnap éjjel újabb négy embert ölt meg Északnyugat-Pakisztán járhatatlan sziklatengerének közepén.
2009. március 18. szerda 14:31 - Tatai Gábor
Az amerikai hivatalos körök jelentése szerint, a több mint 22 órás üzemidejű pilóta nélküli robotrepülőgépek több amerikai életet mentettek meg Irakban és Afganisztánban, mint eddig bármilyen más fegyverrendszer. A földi erőket folyamatos vizuális kapcsolattal ellátó ’Predator’-ok komoly fegyverzettel is el vannak látva, az elmúlt hónapok során tucatjával hajtottak végre sikeres akciókat a bujkáló al-Kaida, és más fegyveres csoportokkal szemben.
Amerika kedvenc fegyvere
Félkész technológia
Az elmúlt hónapokban egyre sűrűsödő – nagyrészt pakisztáni - bevetések közben számtalan civil is az életét vesztette, ezért mind a cég, mind az amerikai hadsereg éles támadásoknak van kitéve számos emberjogi szervezet oldaláról. Ezek az aggályok azért nincsenek végighallgatva, mert a technológiára hatalmas szükség van, és az általa kínált határtalan lehetőségek érdekében, akár a hivatalos procedúrákat is hajlandóak felrúgni. A kilencvenes évek végén például, még a gépek alaptesztelése sem fejeződött be, amikor már Bosznia és Koszovó felett napi rendszerességgel repdestek.
Egy 2006-ban nyilvánosságra hozott költségvetési dokumentum szerint, a Pentagonban egyszerre két, egymással párhuzamos UAV (személyzet nélküli harci repülőgép) program is fut, egy 5 évig folyósítandó, összesen 1.8 milliárd dolláros büdzsével.
A légierő és a haditengerészet ez irányú törekvései jól példázzák, hogy a Pentagonban évek óta közkedvelté vált a drónokkal kapcsolatos új rendszerek fejlesztése és telepítése, valamint egyre bátrabban vetik őket be a Közel-Keleten, vagy bárhol máshol a világon –olvasható a defenseTECH.org hadtudományi oldalon.
Azonban, az amerikai légierő tisztjeinek tudomása szerint, csaknem minden harmadik bevetés közben lezuhan, lelövik, vagy eltűnik a kémrepülőgép, melynek darabja 4.5 millió dollárt kóstál – olvasható egy keddi New York Times-os cikkben. Jelenleg Afganisztánban és Irakban 195 darab Predator és 28 ’Reaper’ (a Predator továbbfejlesztett változata) teljesít szolgálatot, 34 bevetéssel naponta, ami havi szinten 16 ezer órányi továbbított videó anyagot jelent. A Predator-okat egy San Diego-i cég, a General Atomics gyártja.
Akár a bolygó másik feléről is…
Drága és kockázatos mulatság
Maga az irányítás sem lehet olyan egyszerű, mint amennyire elsőnek gondolná az ember. A gépet a pilóta és a szenzoros tiszt csapatmunkája tartja a levegőben, a joystick rakéta kioldó gombja veszélyesen közel van ahhoz, amelyik a hajtóművet állítja le. Csak Koszovóban négy ilyen csodarepülőt lőttek le a legkezdetlegesebb orosz fegyverekkel, sok véletlenül zuhant le, vagy félúton kifogyott belőlük az üzemanyag.
A drón-technológia egyik legcsábítóbb opciója, hogy 8-9 ezer kilométerre messzebb fekvő, áthatolhatatlan területeket lehet vele irányítás alatt tartani - akár az éjszaka közepén is – úgy, hogy közben emberélet nincs kockáztatva. Az NY Times beszámolója alapján, az álltaluk meglátogatott Tucson-i légi bázis Arizonában, csak az egyik a négy drón-irányító központ közül, melyet az amerikai Nemzeti Gárda működtet. A Nevadai-sivatagból a személyzet napi 24 órán keresztül röpteti az afgán és iraki gépeket, élet és halál urai egy olyan hely fölött, mely a Föld túlsó oldalán van. Előfordulhat, hogy az a pilóta, aki délelőtt Afganisztánban szolgál, délután már a távoli Irakból száll fel.
A fekete-fehér monitorok még a legnagyobb éjjeli sötétségben is egykedvűen két tónusban, teljesen kivehetően mutatják a tájat. A riport készítése közben, a legénység épp egy hosszú és teljesen elhagyatott útszakaszt ellenőrzött: „A szolgálati időnk 70-80 százalékát csak az utak letapogatásával töltjük” – nyilatkozta a pilóta.
