20 éve kezdődött a rendszerváltás

MAGYARORSZÁG: BÉKÉS ÁTMENET

1988. november 1. – A Hazafias Népfront Országos Tanácsa székházában megalakult a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége.

1988. november 1-2. – Zárt ajtók mögötti ülésén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (MSZMP KB) állásfoglalást fogadott el a belpolitikai helyzetről. A beszámolót előterjesztő ideológiai titkár, Berecz János szerint a reformot két irányból éri fenyegetés: az óra visszaállítására törekvő konzervatívok, valamint a hatalomra törő "polgári radikális és liberális erők" részéről. A kiadott közlemény szerint 1989-ben tovább süllyed majd az életszínvonal, bár nem olyan mértékben, mint 1988-ban. A nyugati sajtó a keményvonalasok támadásaként értékelte a "viharos" tanácskozást, s azt a következtetést vonta le, hogy korlátozni fogják a politikai vitát és nyilvánosságot. Idézte Berecz Jánost, aki szerint: "Politikai közéletünket irritálja, a közvélemény hangulatát pedig rontja a nyilvánosság bizonyos torzulása…Egy-egy markáns kisebbség visszaél a sajtó, különösen a rádió hatalmával", s hozzátette: "kénytelenek leszünk ellensúlyozni ezt a torz gyakorlatot".

1988. november 2. – Megjelent a Hitel című, az MDF-hez közel álló független irodalmi, társadalmi, kritikai lap. Az állami támogatásban nem részesülő kiadvány szerkesztőbizottságának elnöke Csoóri Sándor, főszerkesztője Bíró Zoltán lett.

1988. november 4. – Független országos társadalmi szervezetté alakult az 1884-ben alapított Duna Kör környezetvédő mozgalom. A szervezet aláírásgyűjtésbe kezdett a bős-nagymarosi vízlépcső-beruházásról tartandó népszavazás kiírása érdekében.

1988. november 4. – Az Ausztriában tartózkodó Grósz Károly miniszterelnök, pártfőtitkár kijelentette: Magyarországon is létre kell hozni a köztársasági elnöki tisztséget.

1988. november 5. – 135 különböző szakágazathoz tartozó jogász felhívásával megalakult a Független Jogász Fórum, amely szakmai alapon álló közéleti-politikai fórum kívánt lenni. 1989. január 14-én társadalmi szervezetté alakult.

1988. november 7. – A budapesti Vörösmarty téren felvonuló fiatalok ellenérzésüket fejezték ki a nagy októberi szocialista forradalom megünneplésével kapcsolatban. A közrend megzavarása miatt a rendőrség 18 személyt előállított.

1988. november 9. – Grósz Károly pártfőtitkár franciaországi látogatása előtt a Le Monde-nak adott interjújában a magyar-román viszonyról kifejtette, hogy Nicolae Ceausescu román elnökkel történt augusztus végi aradi találkozójukon nem tehettek pontot egy olyan vita végére, amely évszázadok óta tart. "Ceausescu és köztem, Románia és Magyarország között alapvető ideológiai és politikai nézeteltérések vannak. Ceausescunak más felfogása van a szocializmusról, mint nekünk. Ő azt mondja, hogy a nemzetiségi kérdés már megoldott probléma. Mi nem így tartjuk. Ő úgy véli, hogy nem tartozik ránk, milyen élete van a magyaroknak Romániában. Mi nem értünk ezzel egyet. Ő úgy véli, hogy rendszereink ideológiai azonossága tiltja Románia bírálatát. Mi másként gondoljuk." – nyilatkozta Grósz.

1988. november 10. – A Minisztertanács határozatot hozott a fegyver nélküli katonai szolgálat lehetőségeinek kibővítéséről, s hogy a jövőben lehetővé teszik az ún. polgári szolgálatot.

1988. november 11. – Budapesten mintegy ezren megalakították a Münnich Ferenc Társaságot "a haladó és forradalmi hagyományok ápolására, a társadalom szocialista megújulásában való közreműködésre".

1988. november 13. – Az 1980-as évek elejétől szerveződő demokratikus ellenzék egy csoportja, a Szabad Kezdeményezések Hálózata Budapesten megalakította a Szabad Demokraták Szövetségét (SZDSZ). A Jurta Színházban tartott gyűlés résztvevői elvi nyilatkozatot fogadtak el, amelyben az SZDSZ a reformkor, a liberalizmus, a szociáldemokrácia, a polgári radikalizmus és a magyar népi mozgalom utódjának nyilvánította magát. Az új társadalmi szervezet negyventagú tanácsot és kilenctagú ügyvivői testületet választott. (Lásd a témával kapcsolatos külön háttéranyagunkat.)

1988. november 15. – A Jurta Színházban több alternatív mozgalom és társadalmi szervezet, többek között a Menedék Bizottság, a Fidesz, a Szabad Demokraták Szövetsége irodalmi műsoros estet és nagygyűlést rendezett a brassói munkásmegmozdulás első évfordulója alkalmából.

1988. november 18. – Budapesten, a Pilvax kávéházban egykori kisgazda politikusok újraindították a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártot (FKgP), s megtartották annak első országos értekezletét. A 15 fős ideiglenes vezető testület élére Pártay Tivadar került, aki 1945 után a párt parlamenti képviselőjeként tevékenykedett. A párt célja, hogy Magyarországon megteremtse az emberi szabadság, esélyegyenlőség és szociális biztonság elvei alapján álló társadalmi berendezkedést. (Lásd a témával kapcsolatos külön háttéranyagunkat.)

1988. november 18-19. – Országos értekezletet tartott Budapesten a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ), s úgy határozott, hogy a továbbiakban közvetlen pártirányítás nélkül kíván működni. A leköszönt Hámori Csaba első titkár utóda Nagy Imre lett.

1988. november 19-20. – Az SZMSZ-t elfogadó októberi első fordulót követően a Jurta Színházban megtartotta első kongresszusának második, programalkotó szakaszát a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz). Az elfogadott program többpártrendszert, s olyan jogállamiságot követelt, amelyben az érdekek és nézetek szabadon szerveződő politikai szervezetekben és pártokban mutatkozhatnak meg, ahol az Országgyűlés a népszuverenitás letéteményese, ahol a gazdaságot nem az ideológia, hanem döntően a gazdasági racionalitás határozza meg. A tanácskozás megválasztotta a Választmány hét tagját és három póttagját. (Lásd a témával kapcsolatos külön háttéranyagunkat.)

1988. november 23. – Kétnapos országos tüntetéssorozat kezdődött az egyetemeken és a főiskolákon, követelve a felsőoktatás helyzetének javítását.

1988. november 24. – Válaszul Győrfi Károlynak, a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövetsége kereskedelmi tanácsosának november 19-i romániai kiutasítására, a magyar Külügyminisztérium nem kívánatos személynek nyilvánította Pavel Platona tanácsost, a budapesti román nagykövetség diplomatáját.

1988. november 24-26. – Az Országgyűlés felmentette miniszterelnöki tisztségéből Grósz Károlyt és utódává Kelet-Európa legfiatalabb miniszterelnökeként Németh Miklóst, az MSZMP KB titkárát választotta meg. A testület új államminisztert is választott Nyers Rezső személyében. A képviselők elfogadták a politikai intézményrendszer korszerűsítésének programját is. Németh Miklós a politikai és a gazdasági reformok támogatására szólította fel az országot, egyúttal bizalmat és segítséget kért a lakosságtól egy pluralista és demokratikus rendszer megalapozásához. A brit Daily Telegraph szerint a közgazdász képzettségű Németh Miklós és a "magyar reform atyjának" tekintett Nyers Rezső jelölése "világos megerősítése annak, hogy a vezetés el van szánva gazdasági reformstratégiájának keresztülvitelére".

1988. november 25. – Pozsgay Imre, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, államminiszter bejelentette, hogy az MSZMP párbeszédet kezdett az alternatív szervezetekkel.

1988. november 26. – Budapesten megalakult a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ).

1988. november 27. – 27 alapító tagszervezet részvételével megalakult a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa (MISZOT), amely párbeszédet kezdeményezett a fiatalokat képviselő mozgalmak között. Elnökké Stumpf Istvánt választották meg.

1988. november 28. – Pozsgay Imre az amerikai The Christian Science Monitornak adott interjújában közölte: Magyarország 1990-re véget vet a cenzúrának és bevezeti a többpártrendszert.

1988. november 29. – Grósz Károly, az MSZMP KB főtitkára a Budapest Sportcsarnokban rendezett kommunista aktívaértekezleten elmondott beszédében a belpolitikai helyzetet értékelte. Szerinte az országban folyó osztályharc kimenetele attól függ, hogy a kommunisták határozottan fel tudnak-e lépni az ellenséges ellenforradalmi erőkkel szemben. Következtetése: "Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, s egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz és – ne legyen illúzió – fehérterror uralkodik el. Nemzeti összefogás kell tehát, és nem politikai válság." A többpártrendszerről elmondta, hogy a májusi pártértekezlet állásfoglalása egypártrendszer keretei között tervezi a szocializmus felépítését.@@

ALBÁNIA: AZ UTOLSÓ BÁSTYA

1988. november 21. – A mezőgazdasági szövetkezetek kongresszusán Ramiz Alia albán államfő kijelentette, hogy a koszovói autonómia korlátozására irányuló törekvések a szerbiai problémák megoldása kapcsán és az úgynevezett albán irredentizmus elleni küzdelem ürügyén vetődnek fel. Közölte: "Az ilyen akciók nem szolgálják sem Jugoszlávia stabilitását, sem a Balkán békéjét és biztonságát, sem pedig azokat az erőfeszítéseket, amelyek az európai államok közötti bizalom és biztonság megszilárdítása érdekében történnek."

1988. november 25. – Magyarország és az Albán Szocialista Népköztársaság kormánya megállapodott abban, hogy a két ország diplomáciai képviseletének vezetését ideiglenes ügyvivői szintről nagyköveti rangra emeli.

1988. november 25. – A szovjet-albán viszony rendezését szorgalmazta kommentárjában a Pravda. Az SZKP KB vezető orgánuma november 29-e, Albánia nemzeti ünnepe alkalmából hangsúlyozta: a Szovjetunió a teljes egyenlőség, a szuverenitás, a függetlenség tiszteletben tartása alapján következetesen törekszik kapcsolatai normalizálására az Albán Szocialista Népköztársasággal. A szovjet pártlap "természetellenesnek" nevezte a 60-as években a szovjet-albán viszonyban kialakult helyzetet, az államközi kapcsolatok hiányát.

BULGÁRIA: ÁTALAKÍTÁS FELÜLRŐL

1988. november 12. – A bolgár hatóságok az 1988 januárjában alakult Emberi Jogok Védelmének Csoportja nevű nem hivatalos szervezet újabb két aktivistáját utasították ki Bulgáriából, miután a csoport két másik tagját előző hónapban száműzték az országból. A bolgár emberi jogi szervezet a bolgár alkotmány 52. cikkelye alapján hivatalosan kérvényezte bejegyzését (ez lehetővé teszi, hogy az állampolgárok politikai, szakmai, kulturális, vallási, tudományos, művészi vagy egyéb – nem gazdasági – célból önálló szervezetet hozzanak létre), de kérésükre nem kaptak hivatalos választ.

1988. november 15. – Bulgáriában a lakosok egyes rétegeinél (süketek, vakok, a betegség vagy meddőség miatt gyermektelen házaspárok esetében) megszüntették az "agglegényadó" néven ismert gyermektelenségi adó kötelezettségét. Az adónemet a házasságkötés után három esztendeig nem kellett fizetni, de utána – az életkor előrehaladásától függően – 5 százaléktól 15 százalékig is emelkedhetett.

1988. november 25. – Georgi Atanaszov miniszterelnök részvételével tanácskozást tartottak a bolgár gazdasági és kereskedelmi szervezetek, egyesülések vezetői a lakosság élelmezési és egyéb cikkekkel való ellátásának megjavításáról.

CSEHSZLOVÁKIA: BÁRSONYOS FORRADALOM

1988. november 4. – A csehszlovák kormány meggyorsítja a bős-nagymarosi vízmű csehszlovákiai szakaszának építését – jelentette be Prágában a szövetségi kormány szóvivője, emlékeztetve az ilyen irányú, két évvel azelőtt elhangzott magyar kérésre.

1988. november 5. – Alapító dokumentumot tett közzé az ellenzékiek által szervezett Csehszlovák Helsinki Bizottság. Az aláírók – köztük Václav Havel, Ladislav List, Jíri Hájek, Radim Palous és Václav Maly katolikus pap – leszögezték, hogy alapvető feladatuknak tekintik "a térségben bekövetkezett fejleményekre vonatkozó információk terjesztését".

1988. november 8. – Ladislav Adamec kormányfő a parlamentben beterjesztette kormányának programját. Eszerint 1990. január 1-jétől teljes körben be kell vezetni az új gazdasági mechanizmust és alapvetően meg kell változtatni a politikai légkört. Adamec a gazdasági gondokkal foglalkozva kifejtette: két-három évre van szükség, hogy a reformok révén javíthassák a belpiaci helyzetet. A pangás leküzdésének eszközeiként a hatékonyabb vállalatirányítást, a termelés racionalizálását, a radikális szerkezetváltást, a vállalkozás ösztönzését jelölte meg. A reformok jogi előkészítéseként több törvényt is elfogadott a csehszlovák szövetségi gyűlés, egyebek között a vegyes vállalatokról, amelyek révén nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy a külföldi tőkét bevonják a gazdaság fellendítésébe.

1988. november 9. – Jan Pjescak főügyész parlamenti beszámolójában kijelentette: az ellenzék "illegális párhuzamos társadalmi struktúrákat épít ki" az országban. Az ellenzéket "bizonyos külföldi körök megpróbálják radikalizálni, és arra bíztatják, hogy a nyilvánosság előtt tűzzenek össze a rendfenntartó erőkkel".

1988. november 10. – 13 közismert másként gondolkodót vett őrizetbe a csehszlovák rendőrség, hogy lehetetlenné tegyék a Prágába tervezett független nemzetközi szimpózium megtartását.

1988. november 11. – A szervezők – köztük Václav Havel – letartóztatásával a hatóságok meghiúsították a "Csehszlovákia és a nemzetközi események 1918-tól 1988-ig" című nemzetközi tanácskozást, amelyet a Charta,77, a Független Békeszövetség, a Jazz Szekció, a Demokratikus Kezdeményezés és a Csehszlovák-Amerikai Baráti Társaság hívott össze. A hatóságok felhívásban tájékoztatták a külföldi résztvevőket arról, hogy a szimpózium illegális, és hogy a részvételt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elleni ellenséges megnyilvánulásnak tekintik.

1988. november 12-25. – Alexander Dubcek, a Csehszlovák Kommunista Párt KB volt első titkára, az 1968-as "prágai tavasz" vezetője magánjellegű látogatást tett Olaszországban, s magánkihallgatáson fogadta őt II. János Pál pápa is. Dubceket, aki a pártból történt kizárása (1970) óta először utazhatott külföldre, Bolognában díszdoktorrá avatták. Dubcek itt elmondott beszédében hangoztatta: a mozgalom, amelynek húsz évvel azelőtt az élén állt, arra tett kísérletet, hogy a szocializmust és a demokráciát új módon kapcsolja össze, s "a külső beavatkozás nélkül sikeres lett volna". Kiállt Gorbacsov reformjai mellett, amelyek – mint mondta – egész Európát érintik, ezért minden felelős politikai erőnek keleten és nyugaton egyaránt segítenie kell azokat.

1988. november 15. – A belpiaci ellátás zavarai miatt új kereskedelmi és vámszabályozást vezettek be Csehszlovákiában: a külföldiek által kivihető áruk értékhatára 1000 koronáról 500 koronára változott, s bővült a kiviteli engedélyhez kötött, valamint a kiviteli tilalom alá eső áruk köre, a vámhivatal engedélyéhez kötött áruk kiviteléhez az áruérték 100 százalékának megfelelő illetéket kellett fizetni. A Csehszlovákiába vámmentesen bevihető áruk értékhatárát 300 koronáról 500 koronára emelték. A rendelkezések következtében diplomáciai jegyzékváltás zajlott le Lengyelországgal.

1988. november 26. – Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára a Jomiuri Simbun és az Aszahi Simbun című japán lapoknak adott interjújában arról beszélt, hogy mindenekelőtt a régi adminisztratív bürokratikus irányítás képviselői ellenzik a reformokat, a lakosság döntő többsége azonban támogatja az átalakítást. Utalt arra, hogy a szerkezeti változtatások során a veszteséges vállalatokat fel kell számolni, de átképzéssel, a szolgáltatásokba való átirányítással elkerülhető a munkanélküliség. A főtitkár azzal vádolta az ellenzéket, hogy a nyugtalanság kiváltásában és a politikai destabilizálásban látnak esélyt, nem érdekük az ország felvirágoztatása.@@

JUGOSZLÁVIA: SZÉTESŐBEN

1988. november 1. – A jugoszláv kormány különbizottsága kidolgozta a májusban meghirdetett új, radikális gazdasági reform alapelveit. A koncepció abból indult ki, hogy a gazdaság alapvető tényezője a vállalat, amely teljesen önállóan határozza meg üzleti és fejlesztési politikáját, saját szervezési és kapcsolatteremtési rendszerét. A dokumentum rögzítette a különféle tulajdonformák egyenrangúságát.

1988. november 6. – Szerbiai lapok élesen bírálták a szlovén tagköztársaság elnökét az Egyesült Államokban tett magánjellegű látogatása során elhangzott kijelentései miatt. Janez Stanovnik Washingtonban az amerikai Nemzeti Sajtóklubban a lapok szerint többek közt azt mondta, hogy az infláció és a szerb nacionalizmus miatt megszaporodott és elfajult tüntetések már egy hónapja a polgárháború veszélyével fenyegetnek a decentralizált Jugoszláviában. November 17-én a jugoszláv államelnökség közleménye úgy foglalt állást, hogy Stanovnik Washingtonban számos elfogadhatatlan, káros politikai következményekkel járó kijelentést tett Jugoszlávia belső helyzetéről, a szerb tagköztársaság politikai vezető testületeiről, egyes legmagasabb szintű tisztségviselőiről.

1988. november 10. – A jugoszláv fővárosban sztrájkba lépett a "Beograd" gyapjúipari kombinát 1800 dolgozója.

1988. november 14. – A Vajdasági Kommunisták Szövetsége tartományi bizottságának 11 tagú elnöksége újvidéki ülésén több jelölt közül, titkos szavazással, szótöbbséggel Bosko Kovacevicet választotta meg elnökévé.

1988. november 17. – A Koszovói Kommunisták Szövetsége tartományi bizottsága "a koszovói válság elhúzódásáért, az albán nacionalisták és szeparatisták aknamunkáiért, a szerbek és crnagorácok elköltözésének folytatódásáért" a koszovói pártelnökséget tette felelőssé. Az ülésen a 13 tagú elnökség 7 tagja lemondott. Az ülés alatt több tízezer albán nemzetiségű tüntető vonult Pristina utcáin "Nem adjuk Azem Vllasit" jelszóval, éltették Titót, a JKSZ KB-t és az ország 1974-es alkotmányát, s sztrájkba léptek a Sztari Trg-i cink- és ólombányászok is.

1988. november 17. – A Borbában megjelent cikkében Alekszandr Grlicskov, a jugoszláv szocializmus egyik teoretikusa a többpártrendszer szükségességét hangsúlyozta: "Ha hű marad az egypárti modellhez, akkor a szocializmus vissza fog térni klasszikus pozícióihoz, az etatikus és dogmatikus eszközökhöz, és a létében kikezdett reform zátonyra fog futni".

1988. november 19. – Jugoszlávia történetének legnagyobb népgyűlése zajlott le Belgrádban. A koszovói szerbekkel és crnagorácokkal vállalt szolidaritás jegyében rendezett tömegmegmozduláson 800 ezren vettek részt. A hatalmas tömeg hosszan ünnepelte Slobodan Milosevicet, a Szerbiai Kommunisták Szövetsége KB Elnökségének elnökét, aki kijelentette: Koszovó a szerb nép bölcsője és Szerbia területe marad, amelyet minden albán nemzetiségű, becsületes jugoszláv állampolgár a saját földjének érezhet. A tömeg harsogta: "Koszovót nem adjuk".

1988. november 21. – Slobodan Milosevic a Szerbiai Kommunisták Szövetsége rendkívüli értekezletén hangoztatta, hogy a szerbiai politikai viszonyok stabilizálása szempontjából alapvető fontosságú az a javasolt alkotmánymódosítás, amely Szerbia teljes fennhatósága alá vonná a két autonóm tartományt, Koszovót és a Vajdaságot. Kijelentette, hogy az "egységes Szerbiát" megteremtő alkotmány semmiképp sem fenyegeti a tartományok autonómiáját, és elhárította azokat a vádakat, melyek szerint "nagy Szerbia" megteremtésére törekedne.

1988. november 22. – Az Európai Gazdasági Közösség és Jugoszlávia között rendszeres politikai párbeszéd kezdődött.

1988. november 23. – A jugoszláv államelnökség betiltotta a tömegmegmozdulásokat Koszovóban, de a rend csak a karhatalmi erők közbelépésére állt helyre 24-én.

1988. november 25. – A Macedóniai Kommunisták Szövetsége KB felmentette KB-tagsága alól Lazar Mojsovot, a jugoszláv államelnökség volt elnökét. 26-án a JKSZ KB októberi döntése alapján megvált KB-tagságától három szlovéniai és öt macedóniai vezető, köztük Stane Dolanc, a jugoszláv államelnökség alelnöke, Janez Zemljaric, a szövetségi kormány elnökhelyettese és Marjan Orozen, a szakszervezetek elnöke.

1988. november 25. – A jugoszláv parlament elfogadta az ország módosított alkotmányát. Az alapelvek – a föderatív államrendszer, a szocialista önigazgatás, a társadalmi tulajdon, a munkáshatalom, a nemzeti-nemzetiségi egyenjogúság, az el nem kötelezett külpolitika – változatlanok maradtak. Pontosabban rögzítették a föderáció koncepcióját, a vállalati önállóság növelésével erősítették a munkások és általában a dolgozók szerepét. Szétválasztották egymástól az állami és a párttisztségeket. Az új alapokmány világosabban meghatározta a tervezés és a piac kapcsolatát, a népgazdasági terv szerepét, kimondta a piacgazdálkodás érvényesítését, biztosította a sztrájkjogot. Ugyanakkor az alkotmánymódosítás nem rendezte a két autonóm tartománnyal, Koszovóval és a Vajdasággal kapcsolatos kérdéseket és nem rendelkezett a többpártrendszerrel kapcsolatban sem. A módosítások utat nyitottak a 21 milliárd dolláros külföldi adóssággal, a 240 százalékos inflációval és a 15 százalékos munkanélküliséggel küzdő Jugoszláviának, hogy nyílt piacgazdasággá váljon.

1988. november 26. – Nyugati megfigyelők szerint Szlovénia, Jugoszlávia leginkább liberálisnak és nonkonformistának tekinthető tagköztársasága "az emberléptékű szocializmus" útjára lépett; számos lejárt ideológiai tabut ledöntött, és szükségszerűen közeledik Nyugat-Európához. A jugoszláv reformerek első számú vezetőjének tekintett Milan Kucan szlovén pártvezető egy beszédében kijelentette: itt az ideje, hogy a kommunista párt feladja monopolhelyzetét, és lehetővé tegye a "politikai pluralizmus" megszületését.

LENGYELORSZÁG: RENDSZERVÁLTÓ SZOLIDARITÁS

1988. november 1. – Bejelentették a kormány döntését: a lengyel gazdaság veszteséges szektorainak megújítása keretében december 1-jén bezárják a gdanski Lenin Hajógyárat, a törvényen kívül helyezett Szolidaritás ellenzéki szakszervezet erődjét.

1988. november 2-4. – Margaret Thatcher brit miniszterelnök hivatalos látogatást tett Lengyelországban. Vendéglátóinak tolmácsolta a brit álláspontot, miszerint nem tesznek egyoldalú lépéseket az évi 2 milliárd dolláros adósságszolgálattal járó lengyel tartozások ügyében mindaddig, amíg Varsó nem tud megállapodni az adósságok átütemezéséről a Párizsi Klubba tömörült hitelezőkkel, és nem kap újabb készenléti hitelt a Nemzetközi Valutaalaptól.

1988. november 3. – Nyilvánosságra hozták az 1989-90-re szóló gazdasági konszolidációs tervjavaslatot, amely a Rakowski-kormány ígéretének megfelelően két év alatt elsősorban a piaci ellátás javítását, az infláció megfékezését, a lakásépítés meggyorsítását tűzte ki célul.

1988. november 3. – 110 millió dollárnyi adósság átütemezéséről írtak alá megállapodást Varsóban a Lengyel Nemzeti Bank és japán bankok képviselői.

1988. november 7. – 20 százalékkal leértékelték a lengyel zlotyt a szocialista országok valutáihoz képest. Ez volt 1988-ban második ilyen devalváció, februárban 40 százalékos volt a zloty értékvesztése.

1988. november 7. – Lech Walesa a Szolidaritás legalizálására tett ígérethez, Adam Michnik és Jacek Kuron részvételéhez, valamint a gdanski Lenin Hajógyár bezárására hozott döntés visszavonásához kötötte részvételét a kerekasztalt előkészítő megbeszéléseken és magán a kerekasztalon.

1988. november 11. – A Lengyel Egyesült Munkáspárt központi napilapja, a Trybuna Ludu egy cikkében megállapította: a LEMP válságban van, a tagság igen kis mértékben azonosul a párttal, alapszervezeteivel és legfelsőbb vezetésével.

1988. november 11. – 14 városban tömegtüntetések, összetűzések voltak az önálló lengyel államiság visszanyerésének hetvenedik évfordulóján.

1988. november 18-19. – Az augusztus 31-iki első találkozó után ismét tárgyalóasztalhoz ült Lech Walesa Szolidaritás-vezető és Czeslaw Kiszczak belügyminiszter, a LEMP KB PB tagja a nemzeti kerekasztal tárgyalások előkészítése céljából. A lengyel katolikus püspöki kar titkára, Bronislaw Dabrowski érsek közvetítésével összehívott megbeszéléseken jelen volt Stanislaw Ciosek, a lengyel népfront (PRON) főtitkára, a LEMP KB PB póttagja, Alojzy Orszulik atya, a püspöki kar sajtóirodájának vezetője és Tadeusz Mazowiecki, a Szolidaritás egykori napilapjának főszerkesztője. A felek között továbbra is megmaradt a nézetkülönbség a szakszervezeti pluralizmus és a Szolidaritás legalizálása kérdésében.

1988. november 26-27. – A Szakszervezetek Országos Képviselete (OPZZ) tanácskozásán határozatot fogadtak el a legális sztrájkszervezést megkönnyítő új szakszervezeti törvény kidolgozásáról, valamint a kormány és a szakszervezetek közötti társadalmi szerződés megkötését segítő indítványról.

1988. november 29. – Lech Walesa és Alfred Miodowicz, a Szakszervezetek Országok Képviselete vezetője nyilvános televíziós vitát folytatott. Ennek során Walesa azt fejtegette, hogy a 80-as évek elején nem voltak meg a feltételek, hogy Lengyelországban sikerre vigyék a Szolidaritás által javasolt reformokat, "Brezsnyev két évvel később halt meg a kelleténél" – mondta. Utalt arra, hogy Gorbacsov Szovjetuniójában most a Szolidaritás egykori elképzelései valósulnak meg, mégpedig jóval gyorsabb ütemben, mint Lengyelországban. Felszólította Miodowiczot, hogy ne féljen a pluralizmustól, s hozzátette: "Nézze meg mit csinálnak a magyarok, nem locsognak annyit mint mi, hanem cselekszenek, már pártokat is alakítottak. Mi pedig, akiknek ezen a téren nagyobb tapasztalatunk van, csak helyben járunk."@@

NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG: ÁTALAKULÁS ÉS NÉMET EGYSÉG

1988. november 6. – Az európai ügyekre szakosodott sajtótársulás, a Brüsszeli Klub tanulmánya szerint a Nyugat- és Kelet-Németország között kialakult kivételes kapcsolatok révén az NDK gyakorlatilag a Közös Piac titkos "tizenharmadik" tagja, a két Európa közti árucsere "elosztó állomása" lett. A két Németország közötti illegális kereskedelem segítségével a keletnémet termékek gyakorlatilag az EGK hatóságainak ellenőrzése nélkül jutnak be a Közösség tagországaiba.

1988. november 15. – Az NDK külügyminisztériuma tiltakozott a bonni kancellári hivatalnál amiatt, hogy a nyugatnémet felderítés emberei előző nap kísérletet tettek egy NSZK-ban tartózkodó NSZEP-küldöttség tagjainak beszervezésére.

1988. november 17. – Csehszlovákia példáját követve az NDK vámhatósága megszigorította a turistaforgalomban résztvevő személyekre érvényes vámelőírásokat, tovább csökkentve a korlátozás, illetve engedély nélkül kivihető cikkek számát.

1988. november 19. – A kulturális cenzúra újabb korlátozó intézkedéseket hozott. Az októberi lapszám betiltása után az NDK-ban megszüntették a szovjet Szputnyik folyóirat német nyelvű változatának előfizetését, amely az első számú forrása volt a gorbacsovi új szelek és gondolatok megismerésének. Levettek a műsorról öt olyan szovjet filmet is, amelyek bírálták a sztálini időszakot. Kelet-Berlin egyetlen kabaréjának, a Die Distelnek (Bogáncs) el kellett állnia új műsorának bemutatásától, mert a glasznoszttyal kapcsolatos szkeccsei "túl merésznek" minősíttettek. Kivonták a forgalomból a Budapester Rundschau című német nyelvű magyar hetilapot is, mert a hivatalos megítélés szerint túlságosan elkötelezte magát a glasznoszty mellett.

1988. november 23. – Rosszindulatú rágalomként utasította vissza az NDK azokat az NSZK-beli állításokat, amelyek szerint a két német állam határán tűzparancs van érvényben azok ellen, akik illegális úton próbálják átlépni a határt.

ROMÁNIA: DIKTATÚRÁBÓL DEMOKRÁCIÁBA

1988. november 11. – A Szatmári Hírlap Parancsoló szükségszerűség az energiatakarékosság címmel megjelent cikke a villamosenergia és a fűtőanyag minél takarékosabb felhasználására hívta fel az üzemek dolgozóit és a lakosságot: "Nehogy bekapcsolva hagyjuk a mellékhelyiségeket megvilágító égőket, ne égjenek a lámpák azokban a helyiségekben, amelyekben senki sem tartózkodik".

1988. november 11. – Drámai hangvételű tudósításban számolt be az Aszahi Simbun című japán lap azokról az okokról és körülményekről, amelyek miatt Romániából tömegesen érkeznek menekültek Magyarországra. A fényképekkel és térképpel illusztrált cikk a magyarországi menekültek szervezetétől, a Romania Liberától származó információkra hivatkozva 20-40 ezerre becsülte azoknak a számát, akik idáig elhagyták Romániát Ceausescu erőszakos asszimilációs politikája és a romló életkörülmények miatt.

1988. november 14. – A román hatóságok Bukarestben őrizetbe vették Győrfi Károlyt, a bukaresti magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosát, mert a vád szerint gépkocsijából "román- és szocialista-ellenes tartalmú" röplapokat terjesztett. "Majd felgyullad a papír" – mondta egy nyugati diplomata az incidenst követő román-magyar diplomáciai csetepatéról, s utalt arra, hogy nyilvánvaló az összefüggés Győrfi kiutasítása és a tüntetés között, amelyet a Magyarországra menekült románok és magyarok a budapesti román nagykövetség elé terveztek november 15-én, a brassói munkáslázadás első évfordulója alkalmából. A román hatóságok Győrfit 19-én nemkívánatos személynek nyilvánították, s kiutasították az országból.

1988. november 14. – A Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége (ICFTU) felhívást intézett Nicolae Ceausescuhoz, követelve, hogy bocsássák szabadon a szakszervezeti tevékenység miatt őrizetbe vett munkásokat. Az ICFTU adatai szerint Romániában több mint hatvan személyt tartanak munkatáborban, mert részt vettek az egy éve Brassóban tartott kormányellenes tüntetéseken.

1988. november 15. – A Ceausescu-rendszer politikája elleni brassói megmozdulás első évfordulóján Budapesten, Londonban, Bécsben, Wroclawban, Moszkvában és Brüsszelben román menekültek, illetve emberjogi aktivisták kisebb-nagyobb megmozdulásokat tartottak.

1988. november 15. – Nicolae Ceausescu pártfőtitkár nyilatkozatában kijelentette, reméli, hogy Románia még a folyamatban lévő ötéves tervben felszámolja egész külföldi adósságát.

1988. november 18. – Románia lemondott a proletárdiktatúra "régi formulájáról" és azt a "forradalmi munkásdemokrácia államának" fogalmával helyettesíti – jelentette ki a Társadalompolitikai Tanulmányok Akadémiájának rektora a "nagy egyesülés", az "egységes román nemzeti állam" megalakulásának 70. évfordulója alkalmából rendezett bukaresti tudományos tanácskozáson. Az ülésről tudósító Scinteia Tineretului kiemelte: "Az országos tudományos ülésszak a 70 évvel ezelőtti emlékezetes eseményt felelevenítve, az elődök előtt tisztelegve kifejezi mély háláját, határtalan szeretetét és messzemenő nagyrabecsülését az RKP főtitkára, az RSZK elnöke, Nicolae Ceausescu, a szocialista Románia zseniális megalkotója iránt, aki forradalmi bölcsességgel és tisztánlátással töretlenül vezeti az országot a szocialista és kommunista civilizáció magas csúcsai felé, a világ nemzetei közötti rangos és méltó érvényesülés útján".

1988. november 28-30. – Az RKP Központi Bizottságának kibővített ülésszakán Nicolae Ceausescu pártfőtitkár elmondta: az országban továbbra is a terv lesz a legfontosabb értékmérő a szocialista gazdaság területén, nem pedig a piaci tényező. Kijelentette továbbá: az egyes országokban a szocialista építés folyamán felmerült problémák nem mehetnek a szocialista országok egységének kárára, szükség van együttműködésük fokozására, és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének erősítésére is.

SZOVJETUNIÓ: ÖSSZEOMLÁS VAGY MEGÚJULÁS?

1988. november 1. – Nyilvánosságra hozták, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának katonai kollégiuma szeptember elsején rehabilitálta azokat a személyeket, akiket az ellenforradalminak minősített moszkvai szervezet, az A. Sljapnyikov és Sz. Medvegyev vezette "munkásellenzék" ügyében ítéltek el 1935-ben, illetve 1937-ben.

1988. november 6. – Andrej Szaharov Nobel-békedíjas tudós az Egyesült Államokba utazott, ahol november 14-én fogadta őt Ronald Reagan elnök. A korábban belső száműzetésre ítélt világhírű szovjet akadémikusnak ez volt az első külföldi útja.

1988. november 8. – Észtországban lemondott a nagyobb autonómia hívének számító Bruno Saul miniszterelnök.

1988. november 11. – A balti köztársaságokban tömegesen tiltakoztak a szovjet alkotmánytervezet olyan módosítása ellen, amelynek nyomán megnyirbálnák a köztársaságok autonómiáját. A baltikumi elégedetlenség lecsillapítására november közepén nagyjából egy időben Rigába, Tallinnba és Vilniusba látogatott az SZKP KB PB három tagja: Vagyim Medvegyev, Nyikolaj Szljunykov és Viktor Csebrikov.

1988. november 12. – Grúziában több mint százezren tiltakoztak "a köztársaság oroszosítása" ellen. 17-én és 19-én újabb megmozdulásokra került sor, majd 23-án a köztársaság parlamentje egyhangúlag a szovjet alkotmánymódosítási tervezet megváltoztatása mellett döntött.

1988. november 14. – A Sajudis, a Litván Népfront felszólította a balti köztársaság parlamentjét, hogy vizsgálja meg és fogadja el a litván tudományos akadémia által kidolgozott alkotmánytervezetet, amely kinyilvánítja a köztársaság teljes szuverenitását. Először fordult elő, hogy egy szövetséges köztársaság népfrontjellegű szervezete a nagyobb autonómia irányába mutató átfogó alkotmánytervezetet terjesztett a nyilvánosság elé.

1988. november 16. – Az észt parlament elvetette a tagköztársaságok autonómiáját szűkítő szovjet alkotmánymódosítási tervet, és nagy többséggel Észtország Szovjetunión belüli szuverenitását deklaráló módosításokat hajtott végre a köztársaság alkotmányán. A módosítások értelmében például a szovjet törvények csak akkor válnak érvényessé Észtországban, ha azokat a tallinni törvényhozás beiktatta.

1988. november 18. – Az észt parlamenttel szemben a litván Legfelsőbb Tanács elutasította a köztársaság alkotmánymódosításának azt a tervezett pontját, amely előirányozta Litvánia vétójogát a köztársaságot érintő központi döntésekkel szemben. A képviselők jóváhagyták a szovjet választási rendszer demokratizálását célzó törvénytervezetet, de a szovjet alkotmány módosításának kérdésében amellett szavaztak, hogy tervezett változtatásokról szóló vitájukat későbbre halasztják. A képviselők az állami nyelv rangjára emelték a litván nyelvet, s visszaállították a két világháború közötti Litván Köztársaság lobogóját és himnuszát.

1988. november 22. – Litvániában Egység néven megalakult a köztársaságban élő nem litván nemzetiségűek internacionalista szervezete.

1988. november 22. – A lett Legfelsőbb Tanács a szovjet alkotmány módosítási tervezetének bizonyos pontjait jóváhagyta, amelyekkel pedig nem értett egyet, azokra javaslatcsomagot dolgozott ki.

1988. november 24. – Azerbajdzsán nagyvárosaiban, Bakuban, Kirovabádban és Nahicsevánban az újabb örményellenes zavargások miatt kijárási tilalmat léptettek életbe. Örményországban több százezren gyűltek össze Jereván főterén, ahol a tömegek "önvédelmi osztagok" felállítását határozták el a köztársaság azerbajdzsán többségű körzeteiben. 27-én a zavargások miatt Azerbajdzsánban leváltották Kirovabád és Nahicseván városi párttikárait.

1988. november 26. – A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a szovjet alkotmánnyal ellentétesnek nyilvánította és hatályon kívül helyezte az észt Legfelsőbb Tanács 1988. november 16-i határozatait. Ezzel egyidejűleg a testület átdolgozta a javasolt alkotmánymódosításokat, amelyeket eddig bíráltak az észtek, a litvánok, a lettek, a grúzok, s az örmények is, mondván: elfogadásuk esetén túl nagy hatalom összpontosulna Moszkva kezében.

1988. november 29-december 1. – A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa soron kívüli ülésszakán elfogadta az új választási törvényt, módosította az ország alkotmányának több, a központ és a tagköztársaságok viszonyát érintő passzusát, s határozott a politikai intézményrendszer reformjáról. Gorbacsov záróbeszédében hangoztatta, hogy az elfogadott törvényekkel új szakasz kezdődik a szovjet államiság fejlődésében, amelynek alapja a demokrácia és a nép önkormányzata, bár a tervezetek egyes új elemei – a népképviseleti kongresszus, a társadalmi szervezetek képviselete, a folyamatosan tevékenykedő Legfelsőbb Tanács, a többes jelölés stb. – nem találkoztak mindenütt azonnal megértéssel és támogatással.

1988. november 30. – A Szovjetunió megszüntette a Szabad Európa Rádió és a Szovjetunió népeinek nyelvein sugárzó Szabadság Rádió adásainak zavarását.

A Fidesz megalakulása

20 évvel ezelőtt, 1988. október-novemberben két lépcsőben tartotta alakuló kongresszusát a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), a magyarországi rendszerváltozás első független ifjúsági szervezete.

A Fideszt 1988. március 30-án alapította a budapesti Bibó István Szakkollégiumban 37 egyetemi és főiskolai hallgató, fiatal értelmiségi, köztük Bayer Zsolt, Deutsch Tamás, Fodor Gábor, Kövér László, Orbán Viktor és Szájer József. Céljuk egy új, önálló és független ifjúsági szövetség létrehozása volt, amely tömöríti a politikailag aktív, radikális, reformer ifjúsági csoportokat és egyéneket. 1988. március 31-én nemzetközi sajtótájékoztatón jelentették be szervezetük létrejöttét, s már egy hétre rá a rendőrség közölte az alapítókkal, hogy "tevékenységük illegális szervezet létrehozására irányul". Áprilisban a Fővárosi Főügyészség beidézett hét fideszest, figyelmeztetve őket arra, hogy jogsértően hozták létre szervezetüket. Politikai kompromisszumot ajánlottak nekik: az új egyesületi törvény megalkotásáig függesszék fel tevékenységüket.

Nem ez történt: 1988. április végén a veszprémi felsőoktatási ifjúsági parlamenten a Fidesz kilépett az országos színtérre, s maga mögé állítva a többséget, stratégiai csapást mért a KISZ-re, az állampárt ifjúsági szervezetére. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1988. május 3-ai ülésén arra a következtetésre jutott, hogy jogi szabályozás híján nem léphet ugyan fel a szervezet ellen, az egyesülési joggal való visszaélés vétsége miatt viszont eljárás indítható a szervezőkkel szemben. Eközben megkezdődött a programtervezet készítése, a Szövetség tagjai szerte az országban felkeresték az országgyűlési képviselőket, tájékoztatták őket szervezetükről és szándékaikról, a helyi csoportok demonstrációkat, akciókat szerveztek.

A Fidesz 1988. október 2-án tartotta alapító kongresszusának első fordulóját Budapesten, a Jurta Színházban. Az elfogadott szervezeti és működési szabályzat egy bázisdemokrácián nyugvó horizontális szerveződést rögzített, amelynek legfőbb szerve a folyamatosan működő Választmány.

A tanácskozás november 19-20-ai második szakaszában megválasztották a 13 tagú Választmány hét tagját: Deutsch Tamást, Fodor Gábort, Hegedűs Istvánt, Kövér Lászlót, Molnár Pétert, Orbán Viktort és Rockenbauer Zoltánt (a további hat tagot az alapcsoportok küldötteiből álló Fidesz-tanács választotta később). A kongresszus Politikai Programnyilatkozatot fogadott el.

Ennek értelmében a Fidesz olyan országos politikai szövetség, amely nem ifjúsági szervezete egyetlen politikai csoportosulásnak sem. Működése a magyar fiatalok kilátástalan helyzetének megszüntetésére irányul, ennek érdekében élni kíván az alkotmány és a törvények biztosította összes lehetőséggel.

A dokumentum szerint a Fidesz az országos politika egészének átalakítását, új alapokra helyezését tartja kívánatosnak, követeli a többpártrendszerre épülő parlamenti demokrácia megteremtését, az ideológiának a gazdaságból való eltávolítását. Mindezt nem a hatalom megragadásával igyekszik elérni – szólt a dokumentum -, hanem úgy, hogy segít a politikai öntudatát vesztett társadalom önszerveződésében.

A Fidesz ifjonti hévvel vette ki részét a napi politikai küzdelmekből. 1988. októberben petíciót nyújtott be az Országgyűlésnek, amelyben követelte, hogy március 15., az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulója legyen ismét nemzeti ünnep, a szabadságharc leverésének napja, október 6. pedig legyen nemzeti gyásznap.

(Az állampárti parlament az első követelést még 1988 végén megszavazta, a nemzeti gyásznap gondolata később a Fidesz-kormány idején valósult meg.) 1989. június 16-án Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai kivégzésének 31. évfordulóján a Hősök terén tartott gyászszertartáson Orbán Viktor a Fidesz szónokaként a hazai