Változások és a magyar

Pedig hazánkban sok minden változik és vannak köztük jó dolgok is. A BKV-től elkezdve, az egészségügy átszervezésén át, most talán az egész kormányig, minden változik. Tudjuk, hogy változásra van szükségünk, több változásra, ezeket mégis nehezen, nyöszörögve kezeljük. És ha a változás véletlenül jó volt, akkor azt természetesnek tartjuk, vagy észre sem vesszük.

Vegyük gyors példának a BKV-esetét. Tudtuk, hogy rossz. Ezért azt akartuk, hogy jobb legyen. Jött az újítás. Az úgy nem jó: sztrájk. De az sem jó. „Ne sztrájkoljatok.”. Változás lett, bár nem úgy ahogy eredetileg gondolták. Új dolgokat kell tanulni (melyik busz hol áll meg, mire módosították, menetidő, stb.) ezért mindenki morog, és legfőképp mindenki elégedetlen: „Így?” „Csak ennyi?” „Miért azt…?” Az eredmény meg majd egy év múlva derül ki. De ebbe nem gondol bele senki. Vajon miért ilyen a magyar?

Magyar elemzés

A csapásokkal teli múlt az oka a kevert vér, vagy mindig is ilyenek voltunk? Az irodalmárok sokat vitáznak ezen, de eredményre még ők sem jutottak. Rónai Jáczint - kora neves szociológus- pszichológusa 1847-es könyvében írja: „különös ellentmondásban látom nemzetünket, (…) egy nemzet sem buzog olly hőn nemzetisége mellett, mint a magyar, és még is, egy sem fogadja olly könnyen, mondhatni könnyelműen az idegent és mindent, (...) mint éppen a magyar”.

Vagyis hogy miért vigad sírva a magyar, azt egyelőre csak találgatni lehet. Tény hogy a legtöbb találgatásban benne van a siralmas múlt, megemlítik a géneket, de csak annyi biztos, hogy a folyamat nem most kezdődött el: két vagy háromszáz éve sem volt jobb a helyzet, a fennmaradt leírások alapján. Talán csak egy hangyányival.

Mennyire reális a kép, amit gondolunk önmagunkról, az országunkról és úgy általában a világról? Nos, a világi képpel nincs sok baj –az átlaghoz képest. Önmagunk megítélése már nem megy annyira. Egyrészt túlértékeljük a múlt bizonyos történéseit, másrészt a jelen és a jövő eseményeit kifejezetten negatívan és reménytelenül fogadjuk. És talán még nagyobb baj, hogy a többségnek ezzel nem mondtam újat.

Ami talán a leglényegesebb, hogy ezzel a mentalitással nem jutunk túl sokáig. Gondolhatnánk, hogy legalább annyi előnye van, hogy ha valaki kimondja azt, amit már mindenki úgyis tudott magában (pl. hogy „végighazudtuk mind a négy évet”) akkor az emberek legyintenek egyet, és minden megy tovább. De nem ez történt.

Jövőkép

Az ország előtt még rengeteg változás áll, és rajtunk is múlik, hogyan fogadjuk. Azt csináljuk mint eddig, vagy megpróbálunk hinni abban –és tenni azért – hogy a változás jó lesz, jó legyen. Igaz, ha hiszünk és teszünk, de nem működik, könnyen hasra eshetünk. Viszont legalább mi is megadjuk az esélyt, hogy zakatoljon a gépezet. Elvégre nélkülünk elég nehéz bárminek is működnie…
Igen ám, de döntéseket meghozni, vagy változásokban hinni, és azért tenni bizony információk hiányában nem lehet. Sajnos hazánkban létező politikai állapotok egyik oka, hogy a választópolgárok 90%-a a legalapvetőbb társadalomismereti dolgokkal sincs tisztában. És még rosszabb az, hogy ez ellen nincs túlzottan nagy indíttatása tenni a jelenlegi politikai elitnek (se). Így segítség képen nézzünk meg valamit közelebbről, ami komoly változást okozhat:

Szakértői kormány

Kezdésből nem árt tisztázni, hogy mi is az a szakértő kormány. Először is, szakértői kormány -elviekben- szakértőkből áll. Olyanokból, akik kifejezetten értik a munkájukat. Ám ha ezt a logikát próbáljuk meg követni, akkor könnyen kilyukadhatunk ott, hogy az eddigi nem szakértői kormányok nem szakértőkből álltak, tehát a politikusok nem értenek a politikához. Ami – minden látszat ellenére- nem biztos, hogy helytálló megállapítás. Így nézzünk néhány definíciót.

A.) A nagykönyv szerint: nem létezik pontos definíció. Legalábbis a politológia tudománya hivatalosan nem tud róla. Első felindulásból jómagam magyar találmánynak hittem a dolgot, de mivel külföldön is láttam használatban a fogalmat, így elvetetem ezt a gondolatot. Valaki kitalálta, elterjedt, azóta használják, de hogy pontosan mi is az, senki sem tudja. Vagyis…

B.) Fodor József szerint „a szakértői kormány fő érdeke nem az újraválasztás, hanem az ország előtt álló legfontosabb feladatok megoldása.” Igen, elég karcsú, de talán van benne valami.

C.) Egy blogoló, Apafy véleménye szerint (amely meglepően közel áll az igazsághoz), viszont: „Szakértői kormány olyan (nem garantáltan a legmegfelelőbb szak-) emberekből álló kormány, akiket az arra elegendő szavazattal rendelkező párt vagy pártok azért bíznak meg a kormányzással, hogy - egy rövidebb átmeneti időszak alatt - hozzanak meg minden olyan, egyébként népszerűtlen intézkedést, amelyet az őket megbízó párt vagy pártok politikusai nem akarnak meghozni, azért, hogy a „szakértői kormány" távoztát követően, szándékuk szerint, tiszták legyenek a nép előtt, mint a frissen esett hó, és népszerűek maradjanak, mint egy popsztár.
Röviden: a „szakértői kormány" olyan kormány, melynek feladata elvégezni a „piszkos munkát" és ezért „elvinni a balhét" az őt megbízó politikusok helyett.”

Ezek alapján talán lehet némi fogalmunk arról, mi is készülődik itt. De nagyobb kérdés az, hogy adunk, vagy adhatunk-e neki esélyt? Elvégre bárkiket is választanak meg szakértői kormánynak, (ha egyáltalán megtörténik) néhány dologgal nem árt tisztában lenni:

• A jelenlegi parlament választja meg a tagjait, ami szintén viták, vádak és korrupciós botrányoknak fog otthont adni
• Minden döntésüket ez a parlament fogja jóváhagyni- vagy elutasítani.
• A szakértők - mivel eddig általában multicégeknél dolgoztak – fizetése igen tetemes lesz, különben nem vállalnák el, és ebből is viták fognak kirobbanni. Vagy ha olcsó embereket alkalmaznak, annak híg lesz a leve…és persze abból is botrány lesz.
• Elviekben egy szakértői kormány egységesen dolgozik, az egyes esetekbe konszenzusra jutva, így megoldják azokat a problémákat, amiket a marakodó atyafiak képtelenek. Gyakorlatilag az elvek ritkán érvényesülnek Magyarországon, főleg ha valami fontos dolognak az „oldalmentességéről” van szó.
• A döntéseik „szakértő” jelegűek lesznek, tehát megtesznek olyan lépéseket, amiket más politikusok népszerűségük vagy befolyásuk féltése miatt nem mertek. Ebből kikövetkeztethető, hogy nem egy olyan döntésük lesz, ami nem fog tetszeni az „isten adta népnek”, viszont talán kissé rendbe rakja az országot.

Az is nagy kérdés, hogy ha a politikusokban nem, akkor bízunk-e az ők által kinevezett szakértőkben? Egyáltalán bárkiben, akinek az országban köze van a politikához? (Egy nemrég készült felmérés szerint húsz megkérdezett szakma közül a politikusok állnak a legmélyebben hazánkban a bizalmi listán, mindössze 17%-al - vagyis a megkérdezettek 17%-a bízik csak a szavukban, munkájukban). Tehát a szakértők tényleg megoldhatják azt, amit a honatyák képtelenek voltak? És ha igen, akkor ezt a honatyák, vagy a nép elfogadják majd? A szakértői kormány alatt mérséklődnek a belviták és a vádaskodások, vagy csak bujtatott keretben fog mindez továbbfolyni? Egyáltalán a szakértők képesek „szak érteni” és ha igen, hagyni fogják őket? Ezekre a kérdésekre nem ártana mielőbb választ kapni.

Persze ha az alapvető magyar mentalitást vesszük alapul, akkor a választ tudjuk is: nem. Hiszen nem lehet soha semmi jó minálunk, csak a remény éled fel néha, de már azt is félúton megöljük, elvégre „úgyse működhet”. És ez csak fokozottan igaz, ha a politikáról beszélünk.

Elvégre talán a szakértői kormány hozná a legtöbb változást. Olyan változásokat, amik lehet megoldanák a gondok többségét, lehet nem, de biztosan megváltoztatnák az egész országot. A változáshoz viszont meg kell tanulni új dolgokat, elengedni pár régit, s legfőképp: változni és változtatni. Egy ország csak úgy változhat meg, hogy ha annak lakói is megváltoznak. És azok mi vagyunk.