A hippodrom holléte Olimpia utolsó megmaradó rejtélyeinek egyike. Az egy kilométer hosszú lóversenypálya volt a legnagyobb építmény az olimpiai komplexumban, amely a Kr.e. VIII. századtól mintegy 1200 éven át otthont adott az ókori "ötkarikás" játékoknak. Az olimpiát végül Theodosius keresztény császár tiltotta be, mint a pogány múlt jelképét.
A német régészek 1875 óta végeznek ásatásokat az ókori Olimpia területén, ám a lóversenypályát több méteres hordalék rejtegette az Alfiósz-folyó árterületén.
Pausanias, II. századi görög utazó és író szerint a hippodrom az olimpiai szentélytől keletre helyezkedett el. A szerző leírásában kitért a különleges "rajtgépre", valamint a pálya veszélyeire is, ahol nagyon sok fogathajtó szenvedett sérülést az éles kanyaroknak "köszönhetően".
Májusban német szakemberek Norbert Müllerrel, a mainzi Guttenberg Egyetem és Reinhard Senffel, az athéni Német Régészeti Intézet kutatójával az élen első ízben végeztek a területen geofizikai méréseket. Mint Norbert Müller a Reuters-hez eljuttatott közleményében hangsúlyozza, a tudósoknak sikerült megtalálniuk a hippodrom helyére utaló első világos jeleket. Kielemezve az adatokat, felfedeztek egy hosszú, négyszögletes "struktúrát", amely megfelelt az ókori szerzők leírásának.
Néró, a véreskezű diktátor, aki nem mellesleg a görög kultúra szerelmese volt, Kr.u. 67-ben vett részt az olimpiai játékokon. A császár megvesztegette az olimpiai hivatalosságokat, akik két évvel elhalasztották az olimpiát, hogy a versenyek egybeessenek Néró Görögországi látogatásával.
Az uralkodó a négylovas fogathajtáson tíz paripával vett részt, s annak ellenére győztesnek kiáltották ki, hogy a futam közben leesett a kocsiról.
