A Monokon meghozott április végi döntés a szociális segély közmunkához való kötéséről óriási vihart kavart. Az eltelt két hónap olyan problémákat is a felszínre hozott, amik évek, vagy inkább évtizedek óta megoldásra várnak. Ilyenek többek közt a magyarországi cigánysággal kapcsolatos kérdések. A hevesedő társadalmi vitát a Jobbik népszavazásban látja megoldani. A hét kérdést elemeztük.

 1. Egyetért-e azzal, hogy nem egészségkárosodott jogosult esetében a rendszeres szociális segély folyósításának legyen feltétele havi 120 óra közérdekű munkavégzés?

A monoki modell. Csak az kapjon állami pénzt, aki (köz)munkát is végez érte – ha egészséges. Nézzük a problematikát. Ki dönti el, hogy mikor egészséges valaki? Mi az a határ, amikor már nem végezhet fűnyírást, vagy utcasöprést. Ha hálapénzzel vagy bármilyen egyéb módszerrel rávehetjük az orvost, nyilvánítson betegnek, hogy megússzuk a munkát, megint ott vagyunk ahol a part szakad.

Másik gond az Alkotmányosság. Kállai Ernő kisebbségi ombudsman szerint a monoki eljárás törvény- és alkotmánysértő. A fenti kérdés így minden bizonnyal az Alkotmánybíróság elé fog kerülni, és ha az ombudsman már lenullázta, valószínűleg az AB sem engedi népszavazásra. Mégis, minden ezzel kapcsolatos nem reprezentatív felmérés azt mutatja, a társadalom elsöprő többséggel támogatna egy ilyen típusú szabályozást. Erre Vona Gábor a Jobbik elnöke úgy reagált, „a jogalkotóknak illetve az Országos Választási bizottságnak észre kell vennie, hogy a hatalmas társadalmi támogatottság miatt ez népszavazásra írható.” E mellett elismert, a kérdés biztosan jogi vitát generál.

Szerkesztőség: igen 12:2, egy tartózkodás.

2. Egyetért-e azzal, hogy a harmadik gyermektől a családi pótlék helyére a vele azonos összegű személyi jövedelemadó kedvezmény lépjen a népszavazást követő év január 1-jétől?

Ez azokat a nagycsaládokat érinti, ahol két gyereknél több van, és nem fizetnek adót… azaz hivatalosan nem dolgoznak. Ha a felvetés által sugallt kérdés törvényi keretet kapna, akkor rengeteg, a családi pótlékot az egyik fő bevételi forrásként felhasználó család komoly gondba kerülne. Mondhatjuk: a tönk szélére. Ez nem lehet célja senkinek. Viszont, akik három-négy gyermek mellett dolgoznak, nem esnének el pénztől, hiszen adókedvezmény formájában náluk maradna az összeg, amit most a gyermek után kapnak.

Vona Gábor úgy látja ez a kérdés a gyermekvállalás felelősségét kényszeríti ki. „Az vállaljon gyereket, aki a felneveléséhez rendelkezik normális, egészséges eszközökkel. Mondjuk ki, Magyarországon egy bizonyos társadalmi réteg körében – és itt a cigányság egy részére gondolok – a gyermekvállalás megélhetési forrás. Ez elítélendő.”

Szerkesztőségünk e témában folytatta a legkomolyabb vitát. Sokan a „nem egyértelmű a kérdés” mellett voltak, de volt, akik nem mernének ajtóstól rontani olyan házba, aminek nem ismerjük a kiterjedését. Azaz bonyolultabb ez annál, hogy most rögtön rácsapjunk: ez jó, legyen így!

Szerkesztőség: nem 8:7

3. Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés a népszavazást követő év január 1-jétől törvényben határozza meg a rendőrség számára 2000 fő lakosonként körzeti megbízott rendszer működtetését?

A romló közbiztonság, a tömegverekedések, a Magyar Gárda fő utcákon való masírozása, a veszélyeztetett családok kiköltöztetése, mind-mind azt mutatja, valami nincs rendben. Voltak olyan hangok, akik egyenesen magyar-cigány polgárháborúval rémisztgetik az amúgy sem nyugodt közéletet. Hogy a forrongó indulatokat körzeti megbízottakkal meg lehet-e oldani, nagy kérdés, de egy biztos: ez legalább egy konkrét, mindenki számára elképzelhető - és talán működő javaslat. Inkább tartsa fenn a békét egy állam által fizetett körzeti megbízott, mint egy sokakban ellenszenvet kiváltó szélsőjobbos csoport.

Szerkesztőség: igen 12:3

4. Egyetért-e azzal, hogy jogosulatlan pénzügyi tevékenység folytatásáért az elkövető öt évig terjedő szabadságvesztéssel legyen büntethető?

Ennek a kérdésnek a célja az uzsorakamat elterjedésének a visszaszorítása. A Jobbik elnöke szerint az uzsorakamatra történő pénzkölcsönzés nem kap elég teret a médiában, és a kérdéssel szeretnének erre több figyelmet irányítani. Tény: kelet-magyarországon ez a fajta bűnözés valóban elterjedt, mi több, leginkább az elszegényedett cigányságot sújtja. Jelenleg erre három év a büntetési tétel. Vona úgy véli, azért is lenne szükség a szigorításra, hogy az eseteket a rendőrség nagyobb intenzitással tárja fel, és az igazságszolgáltatás ezt a fajta bűncselekményformát komolyabban vegye.

Szerkesztőségi arány: igen: 11:3, egy tartózkodás.

5. Egyetért-e azzal, hogy a közfeladatot ellátó személy elleni erőszakért az elkövető alapesetben öt évig terjedő szabadságvesztéssel legyen büntethető?

Laikusként erre nemhogy nehéz, de lehetetlen válaszolni. Hiszen ki a fene tudja alapból, hogy mennyi ennek a büntetési tétele, azaz szigorítani vagy enyhíteni akar? Utánanéztünk. A hatályos jogszabály ilyen esetben három évet ír elő. Érdekes pikantériája a dolognak, hogy a tévészékház elleni ostrom után másfél évvel, most merül csak fel ez a ötlet. Meg az is kérdés, számít-e valamit két év plusz? Egyáltalán meg tudja ezt ítélni (elnézést, de) egy mezei állampolgár? Ezzel maximum az mérhető le, hogy a társadalom egészének van-e igénye a büntetési tételek általános szigorítására.

Szerkesztőség: nem: 10:5

6. Egyetért-e azzal, hogy a szándékos bűncselekményt elkövető büntethető legyen, ha a cselekmény elkövetésekor a 12. életévét betöltötte?

A nemrégiben nagy médiavisszhangot kiváltó gyermekbűnözés visszaszorítását célzó kérdés. Ám nem biztos, hogy benne rejlik a megoldás. A fiatalkori bűnözés szociológiája és pszichológiája gordiuszi csomó, amire nem feltétlenül a karddal átsuhintás a válasz. A büntetés szigorítása egyfajta gyors leforrázása lehet a dolognak, elrettenthet talán néhányakat, de a teljes megoldást nem feltétlenül hordozza. Másrészt vajon az asztalosok, buszvezetők, menedzserek, banki ügyfélszolgálatosok, programozók és úgy egészében azok, akik nem ezzel foglalkoznak tudhatják a választ?

Szerkesztőség: nem 9:6

7. Egyetért-e azzal, hogy a közoktatási törvény tegye lehetővé a súlyos fegyelmi vétséget elkövető tanköteles tanuló intézményből történő kizárását?

Ez kicsit gáz. Mert, ha kizárjuk a diákot, akkor mi lesz vajon vele? Megy egy másik iskolába, ahol tiszta lappal indul és kezdheti elölről áldásos tevékenységét? Ki fogja felvenni egyáltalán? Melyik igazgató lesz, aki majd megnyitja a kapuit előtte? Esetleg egy olyan, aki mélyen rejlő szadista módszereit szeretné kiélni a nevelhetetlen gyerekeken? Vagy olyan, akiben van annyi elhivatottság, hogy befogadja az ilyen deviáns gyerekeket? Ha igen az majd azzal nézhet szembe, hogy az ő iskoláját fogja minden ilyen diák megtalálni. Ez sem vezethet jóra. Főleg, ha a gyerek egyáltalán nem kerül vissza az oktatási rendszerbe és az utcára kerülve bűnözővé válik.

Vona Gábor úgy látja, nem vezet semmi jóra az, ha a gyerek érinthetetlenek érzi magát, és mindent megtehet. A kizárástól való félelem esetleg meggondoltabbá teheti – tette hozzá. Egy biztos a tanárokat ért atrocitásokra választ kell találni. Ráadásul nem ma vagy holnap, hanem már tegnap

Szerkesztőség: igen 8:7

A kérdések egészében véve két problémát vetnek föl. Egy formait és egy tartalmit. Formait, mert amíg egy kérdés nem elég szabatos és nem zár ki minden zavaró, kétértelműsíthető tényezőt, addig felelőtlenség igennel vagy nemmel válaszolni rá. És rögtön itt a tartalmi: képes-e a magyar társadalom ilyen horderejű kérdésekben átgondolt, felelősségteljes válaszokat adni?

A népszavazást a Jobbik még 2008-ban szeretné megtartatni. Erre, ha a jogi procedúra tempósan zajlik, elvileg meg is van a lehetőség. Meglátjuk.