Tamás, az elmúlt negyedszázad során kiadott 4 darab albumotokat nem érzed kevésnek? Egyáltalán miért annyi, amennyi?

Kevés, annak ellenére, hogy 1997 és 2003 között nem működött a zenekar. Persze, testvéremmel, Győzővel zenéltünk akkor is, de különböző formációkban.

Azért a 19 évhez viszonyítva is kevés a 4 lemez...

Így van. Ennek részint az az oka, hogy mindig is egyfajta rétegzenét játszottunk, amely kevesebb emberhez szólt, mint amennyivel már üzletté válhatott volna egy akkora országban, mint a miénk. Végül is azzá vált, hiszen máig a zenélésből élünk, igaz, továbbra is több formációban muzsikálunk. Ennek két oka van. Egyrészt az, hogy nagyon szeretünk többféle zenét játszani, másrészt ha több – nyolc-tíz – bandában is játszol, akkor évente van annyi koncerted, mintha egy felkapott popzenekarban zenélnél.

Behatárolható az a réteg, amelyik vevő a ti muzsikátokra? Azért is kérdem, mert korábban azt nyilatkoztad, hogy a ti zenétekben egyaránt megtalálhatók a jazz, a funky, a blues, a rock elemei.

Ez összességében igaz, de az egyes lemezeken ezek a műfajok elkülönülnek, már csak azért is, mert évek teltek el a különböző albumok között. Ráadásul minden albumon más felállásban játszottunk.



Abban, hogy úgymond nem futottatok be annyira, mint a hasonló műfajokban és stílusban játszó zenekarok, szerepe volt annak is, hogy vidékről indultatok? Ugye, egy székesfehérvári középiskolás rockzenekarból született a Faxni.

Talán nem, hiszen más vidéki együtteseknek – nem mindegyiknek – azért sikerült országos ismertségig jutniuk, szép karriert befutniuk. Változatlanul hangsúlyozom: fontos, hogy mit csinálsz, milyen zenét játszol, és az hány embert érdekel mondjuk százból. A nyolcvanas években fiatal zenekarként nagyon jól működtünk, első kislemezünk két dala is több hétre felkerült az akkori slágerlistára.

Induláskor átvettétek a nyugati zenétek, vagy már a kezdetektől próbáltatok új utat járni?

Modern zenekar volt a miénk, már a nyolcvanas évek közepén úgy hirdettük a koncertjeinket, hogy a kilencvenes évek zenéjét játsszuk.

Köztudomásúan politikus zenekar vagytok. Gondolom, más volt politizálni az átkosban, más a kilencvenes években, és megint más az ezredforduló után. Mi az mégis, ami közös a politikai attitűdben?

Szerencsés helyzet, hogy ezt egy zenekarban csinálhatom, és nem főállásban, de érdeklődő állampolgárként figyelem a politikai színteret. A kritikus hangvétel csupán egy lehetőség, amellyel nem minden szövegíró vagy zenész él. Mindig is szerettem azokat az előadókat, akik időnként rányúlnak bizonyos problémákra, és feszegetik a közállapotokat, állást foglalnak olyan kérdésekben, amelyek egy érzékenyebb embernek szúrják a szemét.

Térjünk rá az új albumotokra, melynek már a címe is sokat mondó: A kerékpár eltolás művészete. A borítón egy holdbéli tájon parkoló űrjármű előtt – a keréknyomokból ítélve – valaki eltolt egy biciklit, aminek a hátsó kereke még látszik a kép sarkában. Ez pusztán vicc, vagy ez is egy üzenet?

Egy vicces üzenet. Manapság olyan időket élünk, amikor az emberben időnként felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e eltolnia a biciklit, és ha igen, akkor viszont azt művészi módon kellene megtennie.

Csak nem magadról beszélsz?

Hát, minden nap játszom a visszavonulás gondolatával, aztán másnap újra felkelek, és kezdődik minden elölről. Igaz, néha egészen nehezen...

Dalszövegeidet hallva, olvasva úgy érzem, nem túlzottan derűsek a sorok... Nincs ma ok arra, hogy jól érezze magát az ember?

Nincs, de jól érezzük magunkat, megtaláltuk ennek a módját és a technikáit. Azért van, aminek lehet örülni. Szaporodunk, jön az új generáció meg ilyenek. Tök jó.

Az egész pályádra jellemző, hogy kiváló zenészekkel játszhattál együtt, kerültél kapcsolatba. Tanított Babos Gyula, zenéltél az Eastben, és Victor Mátéval is összehozott a sors.

Viktor Matyi már ifjú koromban felkarolt, az ő jóvoltából már korán felvételeket készíthettünk a Magyar Rádióban, amelyeket a rádió akkori szerkesztői – például Göczey Zsuzsi – műsorra is tűztek, ráadásul akkoriban többen hallgattak rádiót, ezeknek lehetett örülni. Ezért is nem tudtam húszéves koromban elmenni az országból; jól éreztem itt magam, és a Kárpát-medencében szerettem volna kiteljesedni.

Mikor éreznéd jól magad január 31-én este?

Ha elsüllyedne az A38 hajó, mert olyan sokan lennének a koncertünkön. Az eddigi lemezeinkről fogunk játszani válogatott dalokat, az eddigi tagok közül nyolcan lépnek fel, ott lesz tavalyi albumunk fúvósszekciója is.

Jubileumi Faxni-koncert az A38 hajón: Január 31, csütörtök, 20 óra.

Képek és bővebben az együttesről: www.faxni.hu