Munkaalkoholisták delíriuma és a kijózanodás

Egy beteg naplója

„Sokat dolgoztam az utóbbi hetekben a munkahelyemen, nemegyszer akár éjjelig is. Úgy éreztem, hogy sosem érek a tengernyi teendő végére, és közben sorra kapom az újabb és újabb feladatokat.

Egyik nap épp azt tárgyaltuk, hogy főnökeink mennyire nem értékelték egyik munkánk eredményét, ami miatt éjszakákon át benn gürcöltünk, mikor újra feltettük magunknak a kérdést: tényleg sürgős és fontos dolgokat csinálunk? Múlik rajtunk egyáltalán valami? Észrevenné bárki is, ha pár óráig semmi hasznosat nem csinálnánk?

Úgy döntöttünk, kipróbáljuk. Foglaltunk asztalt egy étteremben, és minden tennivalót félredobva délben elmentünk ebédelni. Délután 4-re értünk vissza, de senkinek nem hiányoztunk. Nélkülözhetőségünk felismerése járhatott volna megrázkódtatással is, minket azonban örömmel töltött el.

Nyár van. Vár a bicaj, a Gellért hegyi csúszdák, a színház, és a gyerekek is alig várják, hogy sokat játsszunk együtt. Itt hagyok csapot-papot. Menjetek ti is haza pihenni, játszani, olvasni.”

Új betegség?

Tévedés azt hinni, hogy a munkaalkoholizmus új betegség. Először a XIX: században emlékeztek meg róla. Azóta folyamatosan figyelik az ebben a korban szenvedők életpályáját, de igazán csak a múlt század második felétől erősödött az ezzel kapcsolatos kutatás.

Mi jellemző a munkaalkoholistára?

A személyiségének alapvonása a tökéletességre való törekvés, és ezért minden energiáját a munka emészti fel, túl sok feladatot vállal, listákat készít az elvégzendő dolgokról. Így azonban nem marad ideje arra, hogy a megtermelt anyagi javakat élvezze, mert formálisan az íróasztalán eszik, hálószobáját pedig áttelepíti az irodájába. Így tehát nem tud intim, közeli kapcsolatot teremteni. Nem veszi figyelembe, hogy másoknak szabad időre vagy szabadságra van szükségük. Veszi magának azt a szabadságot, hogy mind a privát életben, mind a munkahelyen arrogáns legyen. Nem tud a jelenben élni.

„Az élet kemény, hogy túléld, neked is keménynek kell lenned.”

A munkamániást a keményen küzdő magatartás, az agresszív versengés és a magas tevékenységi szint jellemzi. Ezenkívül erőszakos, másokkal szemben türelmetlen, ingerlékeny. A túl sok feladat vállalása megviseli szervezetét, fáradt lesz, fejfájásra, hátfájásra panaszkodik, a betegségek közül pedig előbb-utóbb megjelenik a magas vérnyomás, szívinfarktus, stroke, fekélybetegség vagy a depresszió.

A kezelés

A tünetek enyhítésére vissza kell térnie az élet három alapvető tevékenységéhez: az evéshez, az alváshoz és a testedzéshez. Meg kell szervezni a szabad idő minél kellemesebb eltöltését, a rendszeres testgyakorlást, biztosítani a kikapcsolódást. Munka közben is be kell iktatni 10-15 perces relaxációs időket.

Mégis, hol a határ?

A kulcsszó a kontroll. Aki még tudja, hogy a munkaeszköz, akinek a munkán kívül is vannak elfoglaltságai, s nem csak a munkának él, az nem vált beteggé. "Ha azonban valaki beleragad ebbe a rendszerbe, függőségbe kerül, s ebből nem tud, vagy nem mer kiszállni. Szenved tőle, de mint a mókuskerék, pörög, pörög. Tönkremegy minden kapcsolata, de nem meri feladni, mert attól fél, akkor egy senki lesz" – állítják klinikai pszichológusok.

Ki ne égjünk

Mindannyian tapasztaltuk már, hogy életünk során egy-egy sikeres szakasz után kisebb-nagyobb hanyatlás következett. Ez természetesnek tekinthető, nem lehet egy életen át maximális erőbedobással küzdeni, azonban törekedni kell arra, hogy mielőbb visszajussunk a csúcsra.

Az emberi életet jellemzi, hogy állandóan újabb és újabb célokat tűz ki magának, és ezeket megpróbálja megvalósítani. Ha valaki nem tud többé célt kitűzni maga elé, elveszti motivációit, akkor ez egy egészségtelen állapotot indukál. Gyakran hallhatunk olyan esetekről – sajnos az egész társadalmat jellemzik -, amikor az illető elveszítve a hitét, az alkoholhoz, drogokhoz nyúl átmeneti megoldást remélve problémáira. Legtöbb esetben ez az állapot sajnos nem csak átmeneti. Sokszor éppen a legsikeresebb emberek a legveszélyeztetettebbek, mivel a siker után attól rettegnek, hogy a sikerességüket nem tudják újabb sikerrel bizonyítani.
@@

Kik vannak veszélyben?

A munkaalkoholizmus mindenkit utolérhet, de különösen a férfiak veszélyeztettek. A munkamegosztás ugyan az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott, de a társadalmi szerepek még mindig változatlanok. A férfiak a családfenntartók, úgy érzik, nekik kell teljesíteniük. Állásuk elvesztése a család jövedelmének csökkenésén túl presztízsveszteség is. Emiatt hajlamosabbak a munka hajszolására.

Vannak olyan függők, akik betegsége pszichés eredetű. Azok a gyerekek, akik elé szüleik elérhetetlen célokat tűznek ki, s emiatt ha megfeszülnek, sem tudnak teljesítményükért dicséretet kapni, felnőtt korban hajlamosak a munkamániára. Ők ugyanis később is túl magasra rakják maguk számára a lécet.

Más elméletek szerint kamaszkori sérülések is okozhatnak később munkamániát. Mivel a fiatalokra nagy teher nehézkedik, rengeteg elvárásnak kell megfelelniük serdülő korban. Sokan frusztráltak lesznek, hiszen még nem tudnak fontossági sorrendet felállítani a követelmények között, s így végül nem felelnek meg egyiknek sem.

A társadalom is hibás

A pszichés okokra visszavezethető elméletek mellett az orvosok is beismerik, hogy a jelenlegi társadalmi felfogásnak is köszönhető a munkaalkoholisták számának növekedése. Az Egyesült Államokban már kínos úgy bemenni a munkahelyünkre, hogy a hétvégén csak pár órát töltöttünk munkával.

Harc a láthatatlan ellen

Mivel kultúránkba ennyire beleivódott a munka elismertsége, így nagyon nehéz egyáltalán felismerni a betegséget. Sokszor nagyra becsült, munkájukban sikert elért emberek is ebben szenvednek.

A tapasztalat azt mutatja, a munkamániásoknak nemcsak társas kapcsolataikban lesznek gondjaik, hanem az idő előre haladtával konkrét betegségek is utolérik őket. Igaz, hogy a tüneteket közvetlen környezetük is érzékeli, de a figyelmeztetés kevés a folyamat megállításához. Először a család és barátságok mennek tönkre, később szív- és egyéb érrendszeri problémák is jelentkeznek.

Ha azonban elismerjük, hogy létezik ilyen szenvedélybetegség, és a tüneteket magunkon is felfedezni véljük, igen egyszerű eszközökkel tudunk fellépni a függőség ellen.

A gyógyítás eszközei

Először is az elvégzendő feladatok között sorrendet kell felállítani. Néha ez azt is jelentheti, nem kell tennünk semmit. Rugalmasnak kell maradni, hiszen a fontossági sorrendet is meg kell néha változtatni. A véletleneket és akadályokat növekedési lehetőségnek kell tekinteni.

Egyszerre csak egy dolgot csináljunk! Új tevékenységet csak úgy végezhetünk, ha egy ugyanannyi energiát és időt követelő, régi tevékenységet elhagyunk.

Több időt kell szánni az elvégzendő feladatokra, mint eredetileg terveztük. Így a véletlenek is beleférnek a munkatervbe.

A munka tempóját számunkra megfelelően kell meghatározni. Mielőtt egy új munkafázisba kezdünk, ellenőrizzük le, elegendő energiánk van-e az elvégzésére.

Nem szabad se magunkat, se másokat nyomásnak kitenni. Figyeljünk az apró részletekre és jelzésekre is, ne csak a munkát erőltessük mindenáron, hagyjunk időt a lényegtelennek tűnő körülmények feldolgozására is. Ezek segíthetik munkánkat.

A munka minden eredményét el kell fogadni. A türelmetlenség, rohanás és a tökéletes munka hajszolása hátráltatják a felgyógyulást.

Elfogadjuk, hogy nekünk is lehetnek hibáink, ezért segítséget kell tudnunk kérni másoktól.

A találkozók és megbeszélések között is tartsuk a kapcsolatot munkatársainkkal, ha nem megy másként, akár telefonon is.