Csapody Miklós a Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselője nem rejti véka alá csalódottságát. Bár maga a '79-es, József Attila kör rendezte találkozón vett részt, '87-ben nem, tisztének érzi a történelmi hűség megőrzését, sajnálja, hogy igen kevés szó esett Csengey Dénesről és Joó Rudolfról. „Ennek a Szűrösös, Orbános önmagunkat ünneplésnek annyi köze van az akkori lakiteleki találkozóhoz, mint amennyire kosher étel a túrós csusza. Úgy tűnik ők így, utólag szeretnének az MDF alapítói lenni. Azok akik az MDF szétverésén munkálkodtak az „alcsúti munkacsoport” vagy „viktoriánusok” a régi szovjet retus módszer szerint döntik el utólag, hogy kik is voltak az alapító atyák.” Kiemelte, hogy a mostani megemlékezés húzónevei Orbán Viktor és Morvai Krisztina voltak, akik anno nem voltak jelen. Nem hiszi ugyanakkor, hogy Lezsák új Lakiteleket szervezne. „Ez csak egy részben aktuálpolitikai, de igazából nosztalgikus ünneplés volt.”

Pozsgay Imre egykori jelenlévő, a Nemzeti Konzultációs Testület vezetője szintén a csalódottak közé tartozónak vallja magát, bár más szempontból. „A rendszerváltásban Magyarország rendkívüli magaslatokat ért el. A világ becsülte, majdhogynem olyan piedesztálon állt mint 1956-ban, és ha most megnézzük ehhez a pozícióhoz képest, saját népünk szemében is, meg a világ szemében is, sokkal lejjebb vagyunk. Ezt én ott Lakiteleken, kissé nyers kifejezéssel stratégiai vereségnek neveztem.” Azokról a meghívottakról akik '87-ben nem voltak jelen azt nyilatkozta: „Az átalakulásban, a programok kialakításában szerepük van. És Lakitelek nem egyszerűen valamilyen emlékező gyülekezet volt szombaton, hanem egy olyan elszánt társaság, amelyik keresi a kiutat a válságból. 1987-ben még az volt a kérdés, milyenek a magyarság esélyei. Ma sokan, keserűbben azt kérdezik vannak e a magyarságnak esélyei.” A távolmaradókról annyit mondott: „Önszántukból döntöttek így, hiszen a társadalmi és a politikai polarizálódás a mi szemünk előtt folyt. Olyan külön utakat is teremtett amelyek, most már nem találkoznak. Például a mai MDF parlamenti képviselőcsoportjának egyik tagja sem volt jelen a lakitelki találkozón, az alapító atyák mind ott voltak, de ma egyik sincs az MDF-ben, kizárták őket.”

Elek István akkori felszólaló szerint: „Ahogy a szervezők is mondták, nincs mit ünnepelnünk. Ezt a véleményüket osztom. A mai Magyarország problémáiról beszélni, ezért hívták össze az embereket. Akkor az MszMP reform-irányzattól, a népi-nemzeti mozgalmon át a demokratikus ellenzék tekintélyéig elég széles szellemi koalíció képviselői voltak ott. Ma az elég radikálisan szemben álló két Magyarország közéleti tábora közül csak az egyikhez tartozók voltak jelen. Sőt a mai MDF-hez tartozók közül nem volt senki. A kormánypárti kötelékekben harcoló egykoriak közül pedig nyilván senki, ha meg is kapta a meghívót. A különféle viták után, amik az elmúlt húsz évben az MDF alapító szellemi tekintélyei között is időről-időre kirobbantak, most elég nagy egységben tudtak egymás mellett megjelenni. Ahogy hallottam a lényeges tekintetben nem volt eltérés a diagnózisban közöttük, a mai magyar társadalmi, politikai válság leírásában, minősítésében, és még a kiút keresésében se nagyon. Ami ugye elég meglepő, hogy ha figyelembe vesszük, hogy Csurka István is beszélt.”