Sztárhírek

A halál angyalai a Rocközön után

Az Angelus Magyarország első női metálzenekaraként alakult, mára egy fiú csatlakozásával egy kicsit oldódott a „nőuralom”. A PONT FM 88.1 Rocközön című műsorában való vendégeskedésük után mi is elbeszélgettünk Máté Éva gitárossal és Kirchner K

A zenekart 2001 augusztusában Tóth Cecília basszusgitáros és Varga Anita gitáros-énekes alapították, majd három lány csatlakozott még hozzájuk. Ebben a felállásban született meg első demójuk 2002-ben. Az anyag a Maeror Camenarum címet kapta és három dalt tartalmazott. Varga Anita helyébe közben Szentirmai Eszter lépett. A tagcsere után, 2003 februárjában készült el Play című számuk videoklipje, melyet különböző tévécsatornák zenei műsoraiban láthattunk. Márciusban a Peron Music Fundation tehetségkutató versenyén játszottak, itt figyeltek fel rájuk. 2003 nyarán újabb három felvételt rögzítettek. 2003-ban a pécsi Rockmaraton tehetségkutatóján első helyezést értek el. Újabb tagcserék után kialakult a zenekar mai felállása: Tóth Csilla (ének), Máté Éva (gitár), Tóth Cecília (basszusgitár), Kirchner Kolos (dob).

Miért választottátok az Angelus nevet? Az angyalról valahogy egész más jut az ember eszébe…

Kirchner Kolos: Mi sem tudtuk teljesen megfejteni, hogy miért Angelus. Sok mindent olvastam róla, hogy angyali üdvözlet, hírvivő…

Máté Éva: Mi újabb tagok vagyunk a zenekarban, Tóth Cili volt az alapító; igazából őt lenne érdemes megkérdezni, hogy miért ezt választotta.

Hogy került fiú tag egy női metálzenekarba?

Máté Éva: Az akkori dobosunk, Mentsik Anita különböző magánéleti dolgok miatt kilépett a zenekarból. Külföldre költözött – azóta már hazajött, de a dobolást abbahagyta. Először persze női dobost szerettünk volna találni a helyére, de addig sem akartunk leállni a munkával, hiszen tudtuk, hogy nem öt percig fog tartani a keresés. Így jött Kolos a képbe, aki egyszer könnyelműen felajánlotta, hogy szívesen jön segíteni, ha kell. Megkértük, hogy amíg nem találunk női dobost, segítsen ki minket a koncerteken. Végül pedig annyira megszerettük, hogy rájöttünk, nem is kell nekünk női dobos.

Hogy jössz ki a lányokkal?

A zenekarról
Az évek során az Angelus jó pár helyen, fesztiválon, számos zenekar társaságában hallható volt, többek között az Árnyak, a Beatrice, a Nemesis, a Pokolgép, a Hybrid, a Wackor, a Watch My Dying zenekarokkal koncertezett együtt. Különleges meghívásoknak is eleget tettek; játszottak már Mezőhegyesen egy építőtábor záróestéjén (a Tunyogi Band-del egyetemben), valamint 2004 januárjában Budapesten egy internetes Metallica-club találkozóján is. Az Angelus neve már többször, több helyen olvasható volt, például a Metal Hammer-ben, több Est-lapban, több fanzine-ben és webzine-ben. Jó néhány körzeti rádióban rendszeresen hallhatók Angelus-nóták, és interjúk is: Budapesten, Esztergomban, Győrben, Miskolcon, Gyömrőn. (Forrás: angelusmusic.hu /a zenekar régi honlapja/)

Kirchner Kolos: Nagyon jól. Meglepően jó a hangulat a próbákon, ma már sokkal többet beszélgetek a lányokkal munkán kívüli dolgokról, mint azelőtt a többi bandámban a srácokkal. Sokkal rugalmasabbak, könnyebb velük dolgozni. Egy ideig párhuzamosan dolgoztam a két zenekarral, de aztán rá kellett jönnöm, hogy sokkal szívesebben jövök ide, úgyhogy végül a másik bandát ott is hagytam. Itt sokkal kevesebb a probléma, nincs hiszti, ordibálás, ajtócsapkodás; olyan dolgok, amik egy fiúzenekarban rendszeresen előfordulnak. A lányokkal ez fel sem merül, velük mindent meg lehet beszélni. A másik nagy előnye pedig az, hogy így sok irigyem van. (nevet)

Amíg csak lányok voltatok, hogy tudtatok nőiességet csempészni ebbe a zenébe? Hiszen ez a stílus alapból nem feltétlenül nőies.

Máté Éva: Szerintem egyszerűen a női mivoltunkkal. Egy nő a hétköznapokban is nőies; és ha fellép a színpadra, azt ott sem vetkőzi le. Akkor sem, ha mi kemény zenét játszunk, és zúzunk a koncerteken. A nőiesség megmarad, hiszen belőlünk fakad; nem játsszuk meg magunkat a színpadon sem, nem akarunk olyan keménynek látszani, mint egy férfi.
@@
A magánéletben is vadak vagytok?

Máté Éva: Annyira biztosan nem, mint a színpadon. Én remekül le tudom vezetni a felgyülemlett feszültséget, dühöt, és sok más negatív dolgot ezzel a zenével.

Kirchner Kolos: A zenének tényleg van egy ilyen „terápiás” hatása. Ezt még jó apám mondta nekem kiskoromban, mikor elkezdtem zenélni – zenekarom még nem volt, csak otthon doboltam -, mert mindig azt látta, hogy ha úgy jövök haza, hogy van valami gondom, és leülök játszani egy kicsit, utána teljesen rendben vagyok.

Ti írjátok a számaitokat. Nem okoz konfliktust a különböző ötletek, vélemények ütközése?

Máté Éva: Azért is tudunk így egy zenekarként együtt dolgozni, mert ezt a dolgot jól tudjuk kezelni: mindig megtaláljuk a közös pontot. Természetes, hogy nem bólintunk rá mindenre mind a négyen; ilyenkor megbeszéljük a dolgot, és kompromisszumot kötünk.

Kirchner Kolos: Mindenki hozza a saját ötleteit, bemutatja őket, és utána kitaláljuk, hogyan szólna együtt. Ha ilyenkor adódik valamilyen nézeteltérés, akkor sem vetjük el egyből a másik ötletét, hanem többféleképpen próbáljuk meg megvalósítani azt, és megnézzük, melyik a legjobb.

Mi születik meg előbb, a zene vagy a szöveg?

Máté Éva: A zene.

Kirchner Kolos: Igen, először mindig a zene, és utána születik meg a szöveg, illetve az ének dallama.

Máté Éva: Néha a fejemben jár egy-egy dallam, ilyenkor hazamegyek és lejátszom. Máskor meg gitározgatok már órák óta, és egyszer csak beugrik valami.

Kirchner Kolos: Én még sosem írtam zenét, nekem ehhez nincs fülem. Amit a lányok hoznak, azokat a dallamokat megpróbálom lekísérni. Máskor pedig konkrét ötletük is van, hogyan szeretnék hallani a dobot. De általában szabad kezet adnak nekem.

Vidám embereknek tűntök, ez a kemény zene pedig inkább negatív hangulatot áraszt.

Máté Éva: A szövegekért Tóth Csilla, az énekesünk a felelős; tény, hogy inkább negatív tartalmúak a szövegek, és én is inkább a negatív hangulataimból merítek a zenéhez. De talán azért is ilyen a hangulata, mert így az ember ki tudja adni magából ezeket a rossz érzéseket; úgyhogy a magánéletben egyáltalán nem vagyunk mindig ilyenek.

Kirchner Kolos: Ebből a szempontból nem különbözünk másoktól; jó, persze az öltözködésben igen, de hát én sem mondom azt senkinek, akinek nem tetszik a külseje, hogy a kedvemért változtasson rajta.
@@
Mikor kedveltétek meg ezt a fajta zenét?

Kirchner Kolos: Én tíz-tizenegy éves voltam, amikor elkezdtem hallgatni – mikor megjelent a Metallicának az a bizonyos fekete lemeze. A bátyám hallgatta sokat, és nekem is megtetszett. Ezután kezdtem el kalandozni másfelé. Azóta mást nem is nagyon hallgatok.

Mik a terveitek mostanában? Lemez, koncert, klip?

Kirchner Kolos: Elsősorban a lemez; az már egy elég közeli dolog, a jövő hónapban fogjuk rögzíteni. Utána pedig attól függ, bejutunk-e egy-egy fesztiválra. Várhatóan március-áprilisra készül el a lemez.

Máté Éva: Igen, a felvételeket valószínűleg februárra be fogjuk fejezni. A dalok fejben már megvannak, gyúrni még kell rajtuk, ez lesz az elkövetkezendő hetek munkája.

Van polgári foglalkozásotok, vagy a zenéből éltek? Meg lehet-e élni egyáltalán ebből a zenéből?

Máté Éva: Á, esélytelen.

Kirchner Kolos: Egy-két embert ismerek csak, aki meg tud belőle élni, de ők tényleg mást sem csinálnak, akár nyolc zenekarban is játszanak egyszerre. Számunkra ez nem megvalósítható. Mindannyiunknak van civil foglalkozása. A másik két lány például… a Cili nem is tudom, most pontosan mit csinál.

Máté Éva: Gyesen van. (nevet)

Kirchner Kolos: Per pillanat igen, de amúgy titkárnő. Előtte pedig egy boltja volt, ahol metálos cuccokat árultak. Az énekesünk, Csilla egy számítógép-szaküzletben dolgozik, én földmérő vagyok.
Máté Éva: Én pedig elvileg művelődésszervező, gyakorlatilag meg egy online zenei lapnál dolgozom, és koncerteket fotózok. De ez utóbbi olyan, mint a zene: ebből sem lehet megélni.

Kirchner Kolos: Csak hobbiszinten tudjuk csinálni. Amit megkeresünk vele, azt a zenekarra fordítjuk, most például a stúdióra. Szerintem egyre nehezebb ezeknek a zenekaroknak: az embereknek egyre kevésbé van pénzük elmenni szórakozni, lemezt vásárolni, az internetről töltik le a dalokat. Amikor én voltam kamasz, a Moby Dick még meg tudta tölteni a néhai BS-t; akkor még nagyobb bázisa volt ennek a zenének.

Máté Éva: Meg ma már sokkal több zenekar van, úgyhogy ez a kis bázis is megoszlik. Külföldön talán jobb a helyzet.

Ti próbálkoztatok külföldön?

Máté Éva: A szomszédos országokban játszottunk, Szlovákiában, Erdélyben; mindig nagyon szívesen fogadtak.

Kirchner Kolos: De ezek inkább csak amolyan portyázások; mindenki itthonra van berendezkedve. Nekem nem engedné a munkám, hogy például eltűnjek egy hónapra, mert épp koncertezünk. Hívtak egyszer egy olyan zenekarba, akikről tudtam, hogy gyakran koncerteznek külföldön, és olykor két-három hétre elmennek valahova Európában, de én ezt nem vállaltam. Nagyon meg kéne érnie, hogy én ezért ott hagyjam a munkahelyem. Manapság munkát találni sem egyszerű dolog.

Máté Éva: Amilyen hülye vagyok, én lehet, hogy mindent feladnék egy ilyenért.

Kirchner Kolos: Volt, amikor én is hasonlóképp gondoltam. Én is voltam fiatal. (nevet)

Hol lehet többet megtudni rólatok?

Máté Éva: Akit érdekelnek a koncertek, a honlapunkon, azaz a myspace-es oldalunkon (www.myspace.com/angelusmusic) megtalálja a dátumokat. Elolvashatja a zenekar történetét, illetve bele lehet hallgatni a dalokba, képek is vannak.

© 2026 Hírextra. Minden jog fenntartva.