Kultúra
’56 gyermekei – Ausztriába menekült kamaszok rajzai a forradalomról a Nemzeti Múzeumban
A Magyar Nemzeti Múzeum az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 70. évfordulója alkalmából rendhagyó időszaki kiállítással tiszteleg a hősök és az áldozatok emléke előtt. A 2026. október 22-én, csütörtökön 11 órakor nyílt, „’56 gyermekei. Rajzok egy innsbrucki diákotthonból” című kamaratárlat a forradalom és a menekültlét traumáját, valamint a megőrzött nemzeti identitást mutatja be a legfiatalabb generáció szemszögéből.
70 éve tört ki a forradalom, 1956 fontos része lett nemzeti identitásunknak. A kerek jubileum arra emlékeztet bennünket, hogy a szabadság és a függetlenség értéke nem egy magától értendő örökség, hanem olyan érték, amelyért generációknak kellett megküzdeni. A Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei, mint a történelmi emlékek őrzői a kerek évfordulón mindezek szellemében tárlatot hívtak életre.
Dr. Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója köszöntőjében elmondta: „Az ’56 gyermekei című kiállítás arra hív bennünket, hogy a forradalom történetére ezúttal a gyermekek szemén keresztül tekintsünk. Rajzaik nemcsak egy tragikus történelmi korszak emlékeit őrzik, hanem azt is megmutatják, milyen fontos, hogy meghalljuk a gyermekek hangját, teret adjunk önkifejezésüknek, és segítsük őket abban, hogy a legnehezebb tapasztalatok után is legyen lehetőségük a tanulásra, a fejlődésre és az újrakezdésre.”
A kiállítást Bódis Kriszta kormánybiztos nyitotta meg. Az országgyűlési képviselő megjegyezte, hogy különösen megrendítő, hogy a tárlaton bemutatott rajzok már nem Magyarországon, hanem egy innsbrucki magyar menekültek számára megnyitott iskolában születtek ’58-ban, vagyis akkor, amikor az ’56-os forradalom eseményei már már a múlt részeivé váltak. De a gyerekek számára a következményeik még a jelenhez tartoztak, a belső dimenziójába zárva.
Balahó Zoltán, a kiállítás főkurátora mutatta be a tárlatot: „A kiálítás egyenesen a gyerekrajzokhoz vezeti a látogatót, azokhoz a rajzokhoz, amiket 68 évvel ezelőtt készítettek a forradalomra visszaemlékező diákok. Grafikájukon nem a technikai tudásuk, vagy a kézügyességük a fő látnivaló, — bár az sem elhanyagolható teljesítmény, — hanem a rajzokból áradó kisugárzás az, ami ahogy 1958-ban megragadta a látogatót, úgy reményink szerint a mai látogatót is megfogja majd ragadni, vagy akár megrázni.”
A kiállítás gerincét egy kalandos úton hazatért, 29 darabból álló különleges rajzegyüttes adja, amelyet a forradalom után elmenekült magyar középiskolások készítettek 1958 tavaszán Török Sándor – rajztanár irányításával. A 15 darab forradalmi témájú rajz a pesti utcai harcok, a tüzelő tankok, az utcai sírhelyek és a ledöntött Sztálin-szobor csonkjainak drámáját sűríti magába gyermeki ábrázolásmóddal, míg a 14 népi motívumos alkotás a kulturális gyökerekhez és a hazához való ragaszkodás tanúsága.
A történelmi háttér a több mint 200 000 menekült exodusát idézi fel. Az osztrák kormány az arányosabb elosztás érdekében a menekülteket a nyugati tartományokba irányította: Tirol központjába, Innsbruckba mintegy ezer magyar érkezett. Elhelyezésükben Szentkereszty György korábbi emigráns nyújtott segítséget. Mivel a családok többsége a tengerentúlra vágyott, a gyerekek az osztrák iskolarendszer helyett ideiglenes magyar iskolákba jártak. Az ország öt ilyen intézménye közül a legjelentősebb az 1963-ig működő Innsbrucki Magyar Reálgimnázium volt, amely az ausztriai magyar diákság több mint 28%-át fogadta be. Az ő mindennapjaikat és oltalmat nyújtó bázisukat biztosította a World Council of Churches (Egyházak Világtanácsa) által fenntartott leányotthon.
A rajzokat Ruth Anderson amerikai tanárnő, a diákotthon egykori önkéntes nevelője mentette meg, aki negyven éven át őrizte a kollekciót az Egyesült Államokban. A gyűjtemény végül a Somody lánytestvérek, Kató és Gyöngyi, valamint dr. Kovács Ilona közbenjárásával került ajándékként a Magyar Nemzeti Múzeumba.
A tárlat közvetlenül kapcsolódik az Állandó Történeti Kiállítás 1956-os emlékeit bemutató 20-as terméhez. A kiállításban az eredeti rajzokat fényképmásolatok és eredeti 1956-os relikviák egészítik ki. A rajzok és a velük szemben megjelenő, amatőr és hivatásos fotósok által készített felvételek – köztük a gyermekrajzokban is visszaköszönő andaui híd vagy a Felvonulási tér csizmái – drámai vizuális párbeszédet folytatnak egymással. A bemutatott fotók többsége a látogatók számára is böngészhető lesz az MNM online adatbázisában.
A kiállítás kurátorai: a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai Balahó Zoltán főmuzeológus és Dr. Bognár Katalin, a Történeti Fényképtár főosztályvezető-helyettese