Hetven éve halt meg az absztrakt expresszionizmus egyik legnagyobb alakja

Pollock festményeinek megőrzése a restaurátorok számára különösen összetett feladat lehet. A művész gyakran vastag rétegekben csurgatta a festéket a vászonra, és olykor homokot, üvegtörmeléket vagy más anyagokat is beépített alkotásaiba. Jó példa erre a Sea Change című, 1947-ben készült festmény restaurálása, amely 2012-ben jelentős figyelmet kapott. A Seattle-i Művészeti Múzeum állandó gyűjteményéhez tartozó alkotást 1970-ben lakkréteggel vonták be. Nicholas Dorman főrestaurátor egy korábbi röntgenfelvételt is felhasznált a többrétegű mű szerkezetének feltárásához.

Jackson Pollock 1912. január 28-án született a wyomingi Codyban, Paul Jackson Pollock néven. Édesapja farmerként, később földmérőként dolgozott. Művészeti tanulmányait Los Angelesben kezdte, de az intézményből verekedés és más fegyelmi problémák miatt eltanácsolták. 1930-ban bátyját, Charlest követve New Yorkba költözött, ahol beiratkozott az Art Students League képzőművészeti iskolába. Itt Thomas Hart Benton tanítványa lett, és korai munkáin még jól érzékelhető mestere hatása. Ebben az időszakban főként kisebb tájképeket és figuratív jeleneteket festett.

Az 1930-as években az Egyesült Államok számos részét bejárta, és Mexikóba is eljutott. Pályájára jelentős hatást gyakorolt az amerikai őslakosok homokfestészete és totemkultúrája, valamint a mexikói muralisták – David Alfaro Siqueiros, José Clemente Orozco és Diego Rivera – művészete. A monumentális falfestmények dinamizmusa és drámai ereje különösen nagy benyomást tett rá, ezért 1936-ban egy ideig Siqueiros kísérleti műhelyét is látogatta.

1935 és 1942 között egy szövetségi művészeti program keretében festőként dolgozott, ami viszonylagos anyagi biztonságot adott számára. Eközben többször kezelésre szorult alkoholizmusa és depressziója miatt. Ezekben az években ismerkedett meg Carl Gustav Jung pszichológiájával is, amelynek szimbolikája több későbbi művén felfedezhető.

Első igazán jelentős alkotásai az 1940-es évek elején születtek. Ezekre a rendkívül színes, energikus és szenvedélyes, gyakran mitológiai vagy szexuális témákat feldolgozó képekre Pablo Picasso, Joan Miró és a szürrealisták hatása is jellemző volt.

Pollock első önálló kiállítását 1943-ban rendezte meg Peggy Guggenheim galériájában. A műkereskedő és mecénás felismerte tehetségét, szerződést kötött vele, és 1947-ig rendszeresen bemutatta munkáit, miközben anyagilag is támogatta a művészt.

1944-ben Pollock feleségül vette a szintén festő Lee Krasnert. A házaspár Long Islandre, East Hamptonba költözött, ahol otthonuk közelében álló pajtát műteremmé alakították. Itt bontakozott ki Pollock legismertebb alkotói módszere, az úgynevezett csurgatásos, vagyis drip painting technika.

A művész szakított a hagyományos festőállvánnyal és az ecsettel. A nagyméretű vásznakat a földre fektette, majd híg festéket csurgatott, fröcskölt vagy öntött rájuk. Gyakran botokat és más eszközöket használt, olykor közvetlenül a festékes dobozból dolgozott. A festékhez homokot, üvegtörmeléket és más anyagokat is kevert. Alkotás közben körbejárta a vásznat, mozgásával szinte egész testét bevonta a festés folyamatába.

A Time magazin 1956-ban „Jack the Dripper” néven emlegette Pollockot, utalva jellegzetes festészeti technikájára.

Pollock számára az alkotás nem egyszerűen a festék vászonra vitelét jelentette. A művek elkészítésének része volt a szemlélődés és a képek újraalkotása is. Az így született festmények hatalmas felületeit bonyolult, rendkívül dinamikus vonalhálók borítják.

Későbbi korszakában egyre inkább a fekete-fehér festészet felé fordult. Művei címadásával is szakított, és sok alkotását egyszerűen számmal jelölte, hangsúlyozva, hogy ezeknek a képeknek nem a látható világ hagyományos ábrázolása a céljuk.

Az 1950-es évek közepére Pollock egészségi állapota súlyosan megromlott. Depressziója és alkoholproblémái egyre nagyobb terhet jelentettek számára. 1956. augusztus 11-én, 44 éves korában autóbalesetben halt meg East Hamptonban.

Halála után mindössze négy hónappal a New York-i Museum of Modern Art, a MoMA jelentős kiállítást rendezett műveiből, amely komoly kritikai elismerést váltott ki. Pollock a 20. századi modern művészet egyik legnagyobb hatású alkotója lett: radikális módszere alapvetően változtatta meg a festészetről és magáról az alkotás folyamatáról alkotott gondolkodást.

Életéről 2000-ben készült a Pollock című film, amelyet Ed Harris rendezett, és amelyben ő alakította a festőt is.

Pollock művei a műtárgypiacon is rendkívül keresettek. Az 1948-ban készült Number 17A 2016-ban egy magánüzlet keretében 200 millió dollárért cserélt gazdát, ezzel a modern művészet egyik legnagyobb értékű magántranzakciójaként vált ismertté.