Ausztrália kihalási válságban van, de egy ritka erszényes állat még reményt ad

Van azonban egy ritka pozitív példa is. A numbat, vagyis a hangyászerszényes egykor Ausztrália déli felének jelentős részén elterjedt, mára azonban csak néhány kisebb területen maradt fenn. A nyugat-ausztráliai Dryandra erdőségben évtizedeken át tartó természetvédelmi munka után a populáció jelentősen megerősödött: országosan ma már körülbelül 3000 példány él, Dryandrában pedig tízszeresére nőtt az állomány.

A faj helyzete annyira javult, hogy a nemzetközi vörös listán nemrég a veszélyeztetett kategóriából a mérsékeltebben fenyegetett, „közel veszélyeztetett” besorolásba került. A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek: egy korábbi sikeresnek tűnő fajmentés már megmutatta, milyen könnyen visszafordulhat a folyamat.

A problémák nagy része továbbra is ugyanaz

Ausztrália élővilágát egyszerre több, egymást erősítő veszély fenyegeti. Természetes élőhelyeket számolnak fel mezőgazdasági, bányászati és fakitermelési célból, miközben az ember által behurcolt fajok – például elvadult macskák, rókák, nyulak, tűzhangyák és nádvarangyok – súlyos pusztítást okoznak.

A betegségek is komoly szerepet játszanak: a klamídia több térségben a koalákat sodorta a fennmaradás határára, míg a kétéltűeket támadó chytridgomba legalább hét ausztrál békafaj kihalásához járult hozzá.

Erre rakódik rá a klímaváltozás. Az extrém hőhullámok idején őshonos repülőkutyák ezrei pusztulnak el, más fajok pedig elveszítik táplálékukat vagy élőhelyüket. A szélsőséges időjárás következményei is egyre súlyosabbak: a 2019–2020-as, úgynevezett fekete nyár bozóttüzeiben a becslések szerint mintegy hárommilliárd állat pusztult el.

Sok korábban széles körben elterjedt faj mára apró, egymástól elszigetelt populációkra szakadt. Ez különösen veszélyes: minden újabb tűzvész, betegség vagy aszály egy már eleve meggyengült állományt ér.

Vannak sikerek, de a természetvédelem nem tud lépést tartani

A természetvédők több fronton próbálják lassítani a pusztulást. Fogságban tenyésztenek veszélyeztetett állatokat, majd visszatelepítik őket a természetbe, élőhelyeket védenek és állítanak helyre, betegségek ellen keresnek megoldást, egyes esetekben pedig genetikai anyagot is megőriznek.

Csakhogy sok faj a valóban szabad természetben továbbra sem tud biztonságosan fennmaradni. A ragadozók visszaszorítása állandó és költséges feladat, ezért több állatot bekerített természetvédelmi területeken tartanak fenn. Ezek azonban szintén problémákat okozhatnak, például beltenyészetet vagy túlszaporodást.

A szakértők szerint az élőhely-helyreállítás és -védelem bővül ugyan, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy ellensúlyozza a természetes területek pusztítását.

Legalább száz faj már eltűnt

A tudományos konszenzus szerint jelenleg a Föld történetének hatodik tömeges kihalási hulláma zajlik, amelynek elsődleges oka ezúttal az emberi tevékenység. Ausztrália különösen rosszul áll: világelső az emlősök kihalásában.

A hivatalos ausztrál lista 67 kihalt fajt tart nyilván, a kutatók szerint azonban legalább száz növény- és állatfaj tűnt már el végleg. A valódi szám ennél is magasabb lehet, hiszen az országban még ma is azonosítanak olyan fajokat, amelyek addigra már kihaltak.

A kihalások üteme nagyjából továbbra is évtizedenként négy faj, de a veszélyeztetett fajok száma gyorsan emelkedik, és sok állomány romlása is felgyorsult.

Ennek nemcsak természetvédelmi következményei vannak. A biodiverzitás az élelmiszer-termeléstől és a turizmustól a mezőgazdaságon át a tudományos kutatásokig a gazdaság számos területének alapja. A veszteség az őslakos közösségek kultúráját is fenyegeti.

Megvan az eszköz, kérdés, használják-e

Az ausztrál kormány 2022-ben azt ígérte, hogy hivatali ideje alatt nem következik be újabb kihalás, és 2030-ig meg akarja állítani, majd vissza akarja fordítani a biodiverzitás csökkenését.

A szövetségi kormány jelentősen növelte a kibocsátáscsökkentési és megújulóenergia-programokat, és új környezetvédelmi törvényeket is elfogadott. A természetvédelmi szektorban mégis kevés az optimizmus.

Az új szabályozás részleteinek jelentős része még kidolgozás alatt áll, és sok szakértő szerint nem is elsősorban a törvények hiányoznak, hanem a politikai akarat. Ausztrália gazdasága jelentős részben továbbra is természeti erőforrásokra épül, ami folyamatos konfliktust teremt a környezetvédelem és az ipari érdekek között.

Erre jó példa a tasmániai lazactenyésztés ügye: a kormány tavaly gyorsított eljárásban fogadott el olyan jogszabályokat, amelyek védelmet biztosítottak az ágazatnak, miközben a saját szakértői figyelmeztetései szerint az iparág veszélyeztetheti a Maugean skate nevű, kritikusan fenyegetett rájafaj túlélését.

A pénz is kulcskérdés. A szövetségi kormány évente közvetlenül körülbelül 700 millió ausztrál dollárt költ természetvédelemre. Természetvédő szervezetek szerint ennek nagyságrendekkel magasabbnak, akár évi 33 milliárd dollárnak kellene lennie.

Egy kutatás szerint – amelynek megállapításait a kormány vitatja – miközben a természetvédelemre költenek, több mint 26 milliárd ausztrál dollárnyi támogatás juthat továbbra is olyan tevékenységekre, mint a bányászat, az intenzív mezőgazdaság vagy az üzemanyag-felhasználás. A kutatók szerint így minden egyes, természetvédelmi célra költött dollárra 26 dollárnyi, természetkárosító tevékenységet támogató összeg jut.

A numbat még nem menekült meg

A Dryandra erdőségben végzett éves számlálás végül biztató eredményt hozott. A kutatók egyetlen nap alatt nyolc numbatot figyeltek meg, köztük két fiatal állatpárt, és az adott évi felmérés az eddigi egyik legjobbnak ígérkezett.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a faj biztonságban van.

A természetvédők attól is tartanak, hogy a numbat státuszának javulása paradox módon megnehezítheti a további támogatások megszerzését. Már volt rá példa: a kefefarkú patkánykenguru állománya egyszer javult annyira, hogy lekerüljön a veszélyeztetett fajok listájáról, tíz évvel később azonban ismét felkerült rá, ráadásul rosszabb helyzetben.

A numbat története ezért nem a kihalási válság megoldásáról szól, hanem arról, hogy célzott, hosszú távú munkával lehet eredményt elérni. Csak éppen Ausztráliában közben a veszélyek gyorsabban szaporodnak, mint a sikertörténetek.