Jócskán felgyorsult a globális felmelegedés üteme

A kutatók számításai alapján a globális átlaghőmérséklet az elmúlt tíz évben nagyjából 0,35 Celsius-fokkal emelkedett évtizedenként. Ez jóval magasabb érték, mint az 1970 és 2015 közötti időszakban mért, körülbelül 0,2 Celsius-fokos évtizedenkénti növekedés.

A tanulmány szerint a gyorsulás jelei 2013–2015 körül kezdtek megjelenni, és a változás öt különböző, széles körben használt globális hőmérsékleti adatsorban is kimutatható volt. A kutatók több mint 98 százalékos statisztikai bizonyossággal találtak bizonyítékot arra, hogy nem pusztán véletlenszerű ingadozásról van szó.

A kutatók leválasztották a természetes ingadozások hatását

Az éghajlati adatok értelmezését nehezítik azok a rövid távú hatások, amelyek időlegesen eltéríthetik a hőmérsékleti értékeket a hosszabb távú trendtől. Ilyen például az El Niño jelenség, amely átmenetileg melegítheti a bolygót azzal, hogy a trópusi Csendes-óceánban tárolt hőt a légkörbe juttatja.

Ezzel szemben egy nagyobb vulkánkitörés hűtő hatást válthat ki, mivel a légkörbe kerülő részecskék visszaverhetik a napsugárzás egy részét. A Nap aktivitásának ciklikus változásai szintén okozhatnak kisebb hőmérsékleti ingadozásokat.

A PIK kutatói ezeket a hatásokat próbálták elkülöníteni a hosszú távú felmelegedési folyamattól. Elemzésükben öt jelentős globális hőmérsékleti adatbázist vizsgáltak: a NASA, a NOAA, a HadCRUT, a Berkeley Earth és az ERA5 adatsorait.

„Most már kimutathatjuk a globális felmelegedés erős és statisztikailag szignifikáns gyorsulását 2015 körül óta” – idézi a tanulmány egyik társszerzőjét, Grant Fostert. A kutató szerint a természetes hatások kiszűrésével tisztábban láthatóvá válik a háttérben húzódó hosszú távú melegedési tendencia.

Mind az öt adatsor ugyanazt a változást mutatta

A vizsgálat egyik fontos eredménye, hogy a gyorsuló melegedési tendencia nem egyetlen adatforrás sajátossága. Mind az öt elemzett hőmérsékleti adatsorban hasonló mintázat jelent meg, annak ellenére, hogy azokat különböző intézmények készítették eltérő módszerekkel.

A kutatók szerint a 2023-as és 2024-es rekordmeleg évek értékeit az elemzés a természetes hatások korrekciója után valamelyest mérsékelte, ezek az évek azonban így is a műszeres mérések kezdete óta a két legmelegebb év között maradtak.

A változás kezdetét az egyes adatsorok alapján 2013-ra vagy 2014-re lehetett visszavezetni, de a kutatók a 2015 körüli időszakot tekintik annak a pontnak, amikor a gyorsulás statisztikailag is egyértelművé vált.

Két különböző statisztikai módszer is ugyanarra jutott
A kutatók két eltérő matematikai módszerrel vizsgálták, hogy változott-e a globális felmelegedés üteme.

Az egyik egy kvadratikus trendanalízis volt, amely azt vizsgálja, hogy a hőmérsékleti görbe egyre meredekebben emelkedik-e. A másik egy szakaszonként lineáris modell, amely az adatokat különböző időszakokra bontva keresi azokat a pontokat, ahol a melegedés üteme megváltozik.

Mindkét elemzési módszer ugyanarra a következtetésre jutott: a globális hőmérséklet emelkedésének üteme felgyorsult.

A kutatás nem kereste a gyorsulás pontos okát

A tanulmány célja nem az volt, hogy meghatározza a gyorsulás konkrét okait, hanem hogy statisztikailag kimutassa és mérje a változást.

A szerzők ugyanakkor jelezték, hogy a jelenlegi éghajlati modellekben is előfordulhatnak olyan időszakok, amikor a felmelegedés üteme átmenetileg gyorsabbá válik. A megfigyelt folyamat tehát összhangban áll azokkal a változásokkal, amelyeket a klímamodellek képesek szimulálni.

A klímamodellek olyan számítógépes rendszerek, amelyek a légkör, az óceánok, a jégtakarók és a szárazföld kölcsönhatásait vizsgálják, és azt próbálják megbecsülni, hogyan reagálhat a Föld rendszere az üvegházhatású gázok mennyiségének változására.

A másfél fokos cél veszélybe kerülhet

A kutatók szerint, ha az elmúlt tíz évben megfigyelt, évtizedenként körülbelül 0,35 Celsius-fokos melegedési ütem fennmaradna, akkor a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5 Celsius-fokos hosszú távú felmelegedési határérték túllépése már 2030 előtt bekövetkezhet.

Stefan Rahmstorf, a PIK kutatója és a tanulmány vezető szerzője szerint azonban a jövőbeli felmelegedés mértéke végső soron attól függ, milyen gyorsan sikerül csökkenteni a fosszilis tüzelőanyagok – a szén, az olaj és a földgáz – elégetéséből származó szén-dioxid-kibocsátást.

Fontos különbség, hogy egyetlen év átlaghőmérsékletének 1,5 Celsius-fok feletti értéke még nem jelenti automatikusan a párizsi klímacél végleges átlépését. A tudományos értékelések általában a hosszabb időn keresztül fennálló, tartós globális felmelegedést vizsgálják.

Az új eredmények mindenesetre arra utalnak, hogy a Föld jelenleg gyorsabb ütemben melegedhet, mint a 20. század utolsó évtizedeiben. Hogy ez a tendencia folytatódik-e, nagyrészt a következő évek és évtizedek kibocsátási döntésein múlik.