Pizza, tészta, krumpli, fehérje – hogyan váltak az olasz gyerekek Európa egyik legelhízottabb korosztályává?

Salvatore mindennapjai egyre nehezebbek. A 17 éves fiú 170 kilogrammot nyom, és már a járás is komoly erőfeszítést jelent számára. Nem tudja bekötni a cipőfűzőjét, a Vespa robogója pedig alig bírja a terhelést: egyetlen hét alatt hétszer törtek el rajta a kerekek.

„Folyamatosan eszik” – mondja édesanyja, Anna.

Salvatore egyike annak a növekvő számú olasz gyereknek és kamasznak, akik súlyos elhízással élnek. A probléma különösen az ország déli részén vált súlyossá: Campania régió egyes területein a nyolc- és kilencéves gyerekek több mint 40 százaléka túlsúlyos. Nápoly külvárosának egyik negyede, Ponticelli pedig mára a világ gyermekkori elhízási gócpontjai között szerepel.

A jelenség különösen meglepő egy olyan országban, amelyet évtizedeken keresztül a mediterrán étrend szülőhazájaként tartottak számon. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint azonban az olasz gyerekek ma már Európa leginkább túlsúlyos gyermekei közé tartoznak.

Salvatore a nápolyi Betania Kórházban várja azt a beavatkozást, amely megváltoztathatná az életét. Sonja Chiappetta doktornő 15 éve kezel súlyos elhízással élő betegeket az intézményben. Mint mondja, korábban főként ötvenes éveikben járó páciensekkel találkozott.

„Most ugyanezeket a problémákat már tinédzsereknél látom, akár 16 éves korban is. Egyre fiatalabbak a betegek, és ez ijesztő”

– fogalmazott.

A kórházban végzett műtétek során a gyomor akár 90 százalékát is eltávolítják, így a betegek később jóval kisebb mennyiségű ételt tudnak elfogyasztani. Az ilyen beavatkozások iránti igény jelentősen megnőtt Dél-Olaszországban.

Salvatore esetében azonban egyelőre nem jöhet szóba a műtét. Testsúlya olyan magas, hogy az operáció túl veszélyes lenne. Chiappetta doktornő ezért GLP–1 típusú fogyasztó injekciót írt fel neki, amely csökkentheti az étvágyát, és segíthet annyit fogyni, hogy később biztonságosan elvégezhető legyen a beavatkozás.

A mediterrán csoda eltűnése: az öt „P” új olasz étrendje
Olaszország hosszú ideig a világ egyik legegészségesebb táplálkozási mintájának példája volt. A mediterrán étrend – amely sok zöldséget, hüvelyeseket, olívaolajat, teljes kiőrlésű gabonát és halat tartalmaz – az 1950-es években vált világhírűvé.

Az amerikai fiziológus Ancel Keys és felesége, Margaret Keys biokémikus dél-olasz közösségeket vizsgáltak, és arra jutottak, hogy étkezési szokásaik összefügghetnek a szívbetegségek rendkívül alacsony arányával. Kutatásuk egy helyi életmódból globális egészségügyi mintát formált.

Csakhogy az az Olaszország, amelyet a kutatók akkor tanulmányoztak, mára nagyrészt eltűnt.

„A hagyományos mediterrán étrend elveszett”

– mondja Valter Longo, a Dél-kaliforniai Egyetem Hosszú Élet Intézetének igazgatója. Szerinte ma már az olaszok mindössze mintegy 10 százaléka követi valóban ezt az étrendet.

Longo a modern olasz táplálkozást az úgynevezett „öt P”-vel írja le: pizza, pasta, potatoes, protein és pane – vagyis pizza, tészta, burgonya, fehérje és kenyér.

A változás mindenhol látható: a szupermarketek polcain egyre több ultrafeldolgozott élelmiszer jelenik meg, a pizzériákban pedig már nem ritka, hogy a pizzákat sült krumplival, kolbásszal és egyéb olajban sült feltétekkel pakolják meg.

Roberto Berni Canani, a Nápolyi Federico II Egyetem gyermekorvosa és elhízásszakértője nap mint nap látja ennek következményeit.

„Kezeltem már olyan két-három éves gyerekeket, akik 25 kilogrammot nyomtak”

– mondja.

Szerinte sok szülő egyszerűen nem veszi észre, hogy gyermeke túlsúlyos. Gyakran más panaszok – például köhögés, hasi fájdalom vagy hasmenés – miatt érkeznek az orvoshoz, és nem gondolják, hogy a testsúly állhat a háttérben.

A probléma nem egyetlen étel, hanem az egész életmód

A tízéves Francesca példája jól mutatja a helyzet összetettségét. A kislány tartós köhögéssel és nyelési nehézségekkel küzd, az orvosok pedig a nyelőcső gyulladásos megbetegedésére gyanakszanak.

Francesca 60 kilogramm, de szülei nem emiatt kértek orvosi segítséget.

A kislány reggelire kenyeret eszik Nutellával, tízóraira csokoládéval töltött piskótát, ebédre lencsés tésztát, vacsorára pedig általában csirkét.

„De zöldséget nem eszik” – teszi hozzá édesanyja, Carmen. „Odateszem elé, de hozzá sem nyúl.”

A szülők szerint Francesca aktív életet él: művészi tornázik és latin táncra jár, nem fárad el könnyen. Éppen ezért soha nem gondolták, hogy a testsúlya problémát jelenthet.

Berni Canani azonban másképp látja.

Szerinte nem egyetlen étkezés a gond, hanem az egész rendszer: a nap során elfogyasztott sok apró, de kalóriadús étel, a cukros italok, a kevés gyümölcs és zöldség, valamint annak hiánya, hogy a családok felismerjék, ezek a szokások hosszú távon összeadódnak.

„Egy nagyon jó anya. Egy nagyon jó apa. De egyszerűen nem ismerik fel az étrend minőségének és a testsúlynak a jelentőségét”

– mondja.

Mire sok család eljut a rendelőjébe, az egészségtelen szokások már mélyen beépültek a mindennapokba. A problémák otthon kezdődnek, majd az iskolai környezet is tovább erősítheti őket.

Olaszországban ráadásul a gyerekek mozgásra ösztönzése sem mindig egyszerű. Sok iskola gyönyörű, régi palotákban működik, amelyeket azonban soha nem modern testnevelési igényekre terveztek.

A nápolyi Ugo Foscolo Általános Iskola sem kivétel: tornaterme alig elég nagy ahhoz, hogy egy egész osztály kényelmesen mozogjon benne.

„Van egy tanulóm, aki különösen aggaszt. Tízéves, és körülbelül 60 kilogrammot nyom” – mondja Francesca Pecce tanárnő.

Megpróbált beszélni a fiú édesanyjával, de az asszony nem aggódott.

„A nápolyi kultúrában gyakran úgy gondolják, hogy ha egy gyerek kissé pufók, rózsás arcú, akkor egészséges” – mondja a pedagógus.

Szerinte az iskolák fontos szerepet játszhatnak a szemléletváltásban, különösen akkor, ha a gyerekek hazaviszik az egészséges táplálkozásról szóló tudást.

„Néha könnyebb a gyerekeken keresztül nevelni a szülőket, mint fordítva.”

Olaszország új stratégiát keres az elhízás ellen

Egy nápolyi középiskolában diákok vesznek részt a Valter Longo Alapítvány táplálkozási programján. A kezdeményezés egy regionális gyermekkori elhízás elleni program része, amelynek keretében hónapokon keresztül több mint 17 ezer diák vesz részt foglalkozásokon 25 iskolában. A családok támogatást kapnak ahhoz is, hogy otthon változtassanak étkezési szokásaikon.

Nem minden fiatal hisz azonban abban, hogy az információ önmagában elég.

A 18 éves Ciro szerint osztálytársai már tudják, mi lenne egészséges.

„Csak nem érdekli őket” – mondja.

A 19 éves Carmen optimistább. Szerinte a program hasznos, mert a mai tinédzserek körében nagyon népszerűek a gyorsételek, miközben kevesebbet mozognak.

Szerinte a legnagyobb probléma az, hogy a kísértés mindenhol jelen van. Még az olyan hagyományos olasz ételek is megváltoztak, mint a pizza.

„Amikor elmegyünk pizzázni, az emberek már nem csak Margheritát kérnek. Sült krumplit, kolbászt és mindenféle sült ételt tesznek rá.”

Ehhez társul az olasz családi kultúra egyik régi eleme is: az anyák és nagymamák gyakran az étellel fejezik ki szeretetüket. A szakértők szerint ez együtt veszélyes kombinációt alkot.

A WHO szerint az elhízás mára „egyre súlyosbodó globális járvány”. Világszerte több mint egymilliárd ember él elhízással, a gyermekkori elhízás aránya pedig 1990 óta megnégyszereződött.

Olaszország 2025-ben elsőként fogadott el olyan országos törvényt, amely az elhízást krónikus, progresszív és visszatérő betegségként ismeri el.

Az új megközelítés nem egyszerűen rossz döntések következményének tekinti az elhízást, hanem olyan állapotnak, amelyben biológiai tényezők, a környezet és a társadalmi körülmények egyaránt szerepet játszanak.

Campania régió ennek a szemléletnek a gyakorlati tesztterepévé vált. Több beavatkozást is kipróbálnak, köztük egy vitatott, úgynevezett „böjtöt utánzó étrendet” is.

A kutatók 300 túlsúlyos kamaszt vonnak be a programba. Ők háromhavonta öt napig szigorúan szabályozott étrendet követnek: az első napon 1100, a következő négy napon pedig napi 770 kalóriát fogyasztanak. A cél egy úgynevezett „anyagcsere-újraindítás”.

Valter Longo szerint a böjt vagy az ellenőrzött táplálékmegvonás összefügghet a hosszabb és egészségesebb élettel.

Nem minden szakember ért azonban egyet ezzel a módszerrel gyermekek esetében.

Berni Canani szerint még nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a böjtöt utánzó étrendet ajánlani lehessen az olasz gyermekgyógyászati irányelvekben. Attól is tart, hogy a túl szigorú diéták pszichológiai kockázatokat hordozhatnak a serdülők számára, akiknek az ételhez való viszonya még fejlődésben van.

„Attól félek, hogy a tinédzserek étkezési korlátozása növelheti az evészavarok, az anorexia és a testképzavar kialakulásának kockázatát” – figyelmeztet.

Salvatore közben abban reménykedik, hogy nyáron mégis sor kerülhet a műtétre. Azt szeretné, hogy hosszú idő után először újra felvehessen egy fürdőruhát anélkül, hogy szégyenkeznie kellene.

De nincs egyedül. Olaszországban egy egész generáció nő fel úgy, hogy egyre távolabb kerül attól a mediterrán étrendtől, amely egykor világhírűvé tette az országot.