Hiába az amerikai fölény, nem tudja gyorsan lezárni az iráni háborút Washington

Ahogy a CNN írja, az Egyesült Államok katonai fölénye ellenére sem tud gyors és egyértelmű győzelmet kicsikarni az Irán elleni háborúban – sőt, a konfliktus egyre inkább egy költséges patthelyzetté válik. Pedig első ránézésre az erőviszonyok egyértelműek: az Egyesült Államok gazdasági és katonai ereje messze meghaladja Iránét, ráadásul Izrael is erős szövetségesként van jelen. Mégis, Teherán képes volt jól kihasználni kevés, de kulcsfontosságú előnyét. Ahelyett, hogy frontálisan próbálná legyőzni az USA-t, olyan nyomáspontokat talált, amelyekkel aránytalanul nagy károkat tud okozni.

A háború egy hónap elteltével már nem villámháborúként, hanem egyfajta erőpróbaként működik. Bár Donald Trump kezében több eszköz van, a teljes győzelemhez olyan politikai és gazdasági árat kellene fizetnie, amit láthatóan nem akar bevállalni. Irán ugyan nem tudja legyőzni az Egyesült Államokat, de egy kulcslépéssel megváltoztatta a játékszabályokat: lezárta a Hormuzi-szorost, amely a világ egyik legfontosabb olajszállítási útvonala.

Oda a világgazdaság?

A szoros lezárása nem csak katonai, hanem gazdasági fegyver is. Az energiaszállítás akadozása már most is üzemanyag- és gazdasági válságot indított el több régióban, és ha a helyzet elhúzódik, akár globális recesszió is jöhet. Ez az a pont, ahol Irán aránytalan előnyhöz jut: nem kell győznie, elég, ha elég nagy árat kényszerít az ellenfélre. A Fehér Ház kommunikációja szerint diplomáciai eredmény, hogy Irán hajlandó néhány tankerhajót átengedni a szoroson. Csakhogy ez messze elmarad a háború előtti napi forgalomtól, így inkább tűnik részleges kárenyhítésnek, mint valódi sikernek. Ráadásul az Egyesült Államoknak – mint erősebb félnek – elvileg nem kellene engedményekért tárgyalnia.

Az USA hadereje képes lenne erővel megnyitni a szorost, de ez komoly kockázatokkal járna. Egyetlen elsüllyesztett amerikai hajó hatalmas politikai és propagandagyőzelmet jelentene Iránnak. Egy szárazföldi beavatkozás pedig amerikai áldozatokkal járna, ami tovább gyengítené Trump belpolitikai helyzetét.

Felmerült az iráni olajinfrastruktúra – például a Kharg-sziget – elfoglalása is, de ez könnyen további eszkalációhoz vezethetne, és nem garantálná a konfliktus lezárását.

Trump egyszerre beszél tárgyalásokról és fenyeget példátlan katonai csapásokkal.

Több ezer amerikai katona érkezett a térségbe, ami sok elemző szerint az eszkaláció előjele. Az amerikai elnök korábban azzal is fenyegetett, hogy teljesen megsemmisíti Irán energetikai infrastruktúráját. Ez katonailag kivitelezhető, de az iráni válaszcsapások és a globális gazdasági következmények beláthatatlanok lennének.

Van még egy ütőkártya

Washington kezében még van egy fontos eszköz: a szankciók feloldása. Az iráni gazdaságot súlyosan megviselte az olajexport korlátozása, és ez belső feszültségeket is szított az országban. Ugyanakkor ez kétélű fegyver: ha az USA tovább szorongatja Iránt, az olajárak elszállhatnak, ami visszaüthet az amerikai gazdaságra.

Ki bírja tovább?

Irán időt nyer a konfliktus elhúzásával, mert minél tovább tart a háború, annál nagyobb politikai és gazdasági nyomás nehezedik Washingtonra. Az Egyesült Államok viszont abban bízik, hogy a gazdasági szorítás végül tárgyalóasztalhoz kényszeríti majd Teheránt. A helyzet paradox: mindkét félnek vannak erős lapjai, de egyik sem tud gyors győzelmet aratni.