Tudomány
Grönland már nem a világ vége – hanem a világ jövőjének egyik kulcsa
Grönland ma már nem elszigetelt, periférikus térség, hanem a globális stabilitás egyik legérzékenyebb jelzője – derül ki Papp Zsanett Gréta klíma- és energiapolitikai elemző helyszíni tapasztalatokra épülő elemzéséből. A szerző – a European Geosciences Union szakpolitikai munkacsoport-vezetőjeként – az északi térség jövőjét meghatározó biztonsági és klímapolitikai folyamatokra hívja fel a figyelmet.
Az Grönland körüli geopolitikai feszültség az elmúlt egy évben látványosan erősödött. Az Északi-sarkvidék ma már nem a békés együttműködés terepe, hanem a nagyhatalmi versengés egyik frontvonala. A térség stratégiai jelentősége az Egyesült Államok, a NATO és az európai szövetségesek számára is felértékelődött, miközben a helyi döntéshozók mozgástere korlátozott.
A szerző szerint a viták középpontjában egyre inkább katonai és gazdasági megfontolások állnak, miközben háttérbe szorulnak a helyi közösségek biztonsági és társadalmi szempontjai. A mindössze mintegy 57 ezer lakosú grönlandi társadalmat mindennapi pszichés és infrastrukturális nyomás éri, a politikai figyelem pedig gyakran nem a helyben élők valós problémáira irányul.
A térség a klímaváltozás egyik legkritikusabb gócpontja
Az Északi-sarkvidék átlaghőmérséklete közel négyszer gyorsabban emelkedik a globális átlagnál, Grönland jégtakarójának olvadása pedig a világszintű tengerszint-emelkedés mintegy 20 százalékáért felel. A változás kézzelfogható következményekkel jár: egy januári üzemzavar a Buksefjord vízerőmű esetében napokra veszélyeztette az alapellátást is.
A régió irányításának egyik alappillére hosszú időn át a Északi-sarkvidéki Tanács volt, amely a tudományos együttműködésre és az őslakos közösségek bevonására épített. Ez a modell azonban a 2022-es ukrajnai háború után megingott: a Tanács működése befagyott, a tudományos kapcsolatok jelentős része megszakadt, a klímaváltozás kezelése pedig háttérbe szorult a biztonságpolitikai rivalizálás mögött.
A tanulmány szerint a térség jövője azon múlik, hogy a katonai logika mellett sikerül-e társadalmi, környezeti és tudásalapú stabilitásban gondolkodni. A tudománydiplomácia ma már nem pusztán együttműködés, hanem az utolsó működő kommunikációs csatornák egyike is. Ugyanakkor komoly kockázat, ha a tudományt politikai és katonai döntések igazolására használják.
A grönlandi és inuit politikai vezetők évek óta hangsúlyozzák: a térség jövőjéről nem lehet a helyiek bevonása nélkül dönteni. Az elemzés végkövetkeztetése szerint az Északi-sarkvidék – és közvetve Európa – biztonságát csak egy új, a helyi közösségeket érdemben bevonó, ugyanakkor a megváltozott geopolitikai környezethez alkalmazkodó arktiszi kormányzási modell biztosíthatja.
Forrás: Másfélfok nyomán