Külföld
Christine Lagarde esetleges távozása teljesen felkavarta Brüsszelt
Az elemzők szerint egy esetleges francia szélsőjobboldali választási győzelem sem tudná érdemben befolyásolni az euróövezet jegybankjának élére kerülő következő vezetőt – ugyanakkor a politikai háttéralkuk már önmagukban is árthatnak az intézmény hitelességének.
A találgatások azután erősödtek fel, hogy sajtóértesülések szerint Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke akár mandátuma lejárta előtt, 2027 előtt is távozhat posztjáról. A jegybank szóvivője a Euronews-nak hangsúlyozta: erről nem született döntés, Lagarde továbbra is a feladatára összpontosít. A hírt elsőként a Financial Times közölte.
A kérdés politikailag különösen érzékeny Párizsban és Brüsszelben: vajon egy 2027-es francia választási fordulat után a szélsőjobboldal nagyobb befolyást szerezhet-e az európai monetáris politikára? A közgazdászok válasza egyértelműen nem – a valódi kockázat szerintük inkább reputációs.
Andrew Kenningham, a Capital Economics vezető európai közgazdásza szerint az ügy azt mutatja, hogy a politikusok hajlamosak „alakítani a menetrendet”, hogy a számukra kedvező jelölt kerüljön pozícióba. Ez azonban szerinte aláássa az EKB függetlenségéről kialakult képet. Hozzátette: a menetrend módosítása a monetáris politikán nem változtatna, de „nem fest jól”, ha a politika előre próbálja megszervezni az utódlást.
A háttérben az is áll, hogy Emmanuel Macron alkotmányosan nem indulhat harmadik elnöki ciklusért. Egy korábbi váltás lehetőséget adhatna arra, hogy még hivatali ideje alatt befolyásolja az utódlás körülményeit – megelőzve egy esetleges, euroszkeptikus kormányt.
A francia belpolitikában egyre nagyobb figyelem irányul a National Rally megerősödésére, valamint vezetőire, Marine Le Pen-re és pártelnökére, Jordan Bardella-ra. Kenningham szerint azonban túlzóak azok a félelmek, hogy egy ilyen kormány „renitens” jegybankelnököt tudna keresztülvinni.
Ennek egyik oka, hogy az EKB elnökét az uniós tagállamokat tömörítő Európai Tanács nevezi ki minősített többséggel, így egyetlen ország nem tud dönteni.
Hasonlóan látja Frederik Ducrozet, a Pictet Wealth Management vezető elemzője is. Szerinte irreális azt gondolni, hogy Franciaország egyedül képes lenne kikényszeríteni Lagarde utódjának személyét, különösen Németország és más nagy tagállamok ellenében. Úgy véli, egy szélsőséges jelölt kinevezésének esélye gyakorlatilag nulla.
A francia szélsőjobboldal közben politikai támadásra használja fel az ügyet. Julie Rechagneux, a Nemzeti Tömörülés európai parlamenti képviselője szerint az utódlás körüli „politikai manőverezés” gyengíti Franciaország hitelességét és az euróövezet stabilitását.
A vita idején jelentette be idő előtti távozását Franciaország jegybankelnöke, François Villeroy de Galhau is. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságában ugyanakkor a Lagarde körüli híreket puszta pletykának nevezte. A meghallgatáson a Nemzeti Tömörülés képviselője, Jean-Philippe Tanguy gúnyosan „lemondási járványról” beszélt.
A szakértők összegzése szerint tehát a politikai zaj önmagában nem veszélyezteti az EKB döntéshozatalát – ám a jegybank körüli időzítési játszmák hosszú távon rombolhatják az intézménybe vetett bizalmat.