A Roma Sajtóközpont olvasói Lázár János lemondását követelik – És még Orbán is cigányozott egyet

Lázár János ugyan bocsánatot kért a romáktól, miután egy nyilvános megszólalásában a vasúti mosdók takarítását a „belső tartalék” mozgósításával, ezen belül a magyarországi cigánysággal kötötte össze, ám a Roma Sajtóközpont posztja alatti kommentáradatból – mint összegezték – egy dolog biztosan látszik: az olvasóik többsége nem tekinti a dolgot ezzel lezárt ügynek. A több száz hozzászólás közül elvétve akad megengedő hang. A domináns reakciók viszont három irányba futnak, mutatott rá a Roma Sajtóközpont: a lemondás követelése, a bocsánatkérés hiteltelenségének számonkérése, és a probléma valós – bérekhez, képzéshez, munkakörülményekhez kötődő – kezelésének igénye.

„Többen azt írták, a bocsánatkérés szerintük taktikai lépés, nem belátás. Vera úgy fogalmazott: a »bocsánatkérés« kevés, és szerinte inkább a felháborodástól való félelem motiválja, nem őszinte megbánás. Mónika még keményebben ment neki: szerinte a bocsánatkérések »álszent színjátékok«, és több korábbi, sértőnek tartott mondatot is felidézett, azt állítva, hogy ezek mögött valós meggyőződés van. Joli egy rövid, de lényegre törő mondattal zárta le a kérdést: szerinte a bocsánatkérés »nem változtat« a szemléleten, amit a kijelentés tükröz” – írta a Sajtóközpont.

A kommentek egyik visszatérő olvasata az volt, hogy a megszólalás nem a munkáról szólt, hanem arról, hogyan választják ketté a társadalmat. „A szemükben mi nem vagyunk egyenrangú állampolgárok! Ezen nincs mit magyarázni!!” – írta valaki, mire egy hölgy megjegyezte, „a gond” nem maga a takarítás, mert a munkát el kell végeznie valakinek, hanem az, hogy a romák szerepét „a többségi társadalom legaljára” pozícionálja Lázér megszólalása. És itt a következő probléma: Lázárnak nem az első becsmérlő, cigányellenes megjegyzése volt ez, hiányzik a „politikai és erkölcsi felelősségvállalás” kért, sokan egyértelműen lemondást várnak, de mindenképpen azt, hogy következménye legyen a miniszter mondatainak.

Mint a Roma Sajtóközpont külön kiemelte, a legerősebb, előremutató javaslatok a munkakörülmények és a bérezés felől közelítettek: például, Lázár bocsánatkérás helyett bejelenthette volna, hogy a mosdótakarítók jelenlegi fizetését legalább 150.000 Ft összeggel megemelik, a MÁV-nál indulhatnának akár célzott képzések is. Valaki megjegyezte, ha tisztességes bért érne ez a munka is, bárki elvállalná, mindegy, hogy cigány származású vagy nem. „Édesanyám azt mondta, viselkedj úgy, hogy ne kelljen bocsánatot kérni.” – jegyezte meg Joci.

Sokan valahogy ugyanezt kérték számon: a tiszteletet, a mértéket, és azt, hogy egy miniszter mondata ne jelöljön ki társadalmi csoportokat „belső tartaléknak”, külön kasztnak, problémakezelési eszköznek.

A kommentfolyamból, ha valami kirajzolódik, állapította meg a Roma Sajtóközpont, az az, hogy az emberek nem a bocsánatkérést várják, hanem a következményt – és azt, hogy végre a tisztességes munka, tisztességes bér logikája felől beszéljünk a vasútról, a közszolgáltatásról, és az országban élő emberek méltóságáról.