Így szakad ketté az egészségügy Magyarországon

Magyarországon a közegészségügy és a magánellátás között egyre nagyobb a szakadék. Amíg a magánrendelésen napokon belül kapsz időpontot, addig az állami rendszerben hónapokat, sőt, éveket kell várni egy beutalóra vagy műtétre – ha egyáltalán sikerül.

A kettős praxis vált az egészségügy új mumusává, miután a fizetős és a közfinanszírozott ellátás közti határ elmosódni látszik. Bár a hálapénz hivatalosan megszűnt, a kettős praxis, amikor az orvosok egyszerre dolgoznak magánban és az állami ellátásban, sokak szerint újabb valóságos akadályt jelent a tiszta, egyenlő hozzáférés felé.  Az sem segít a helyzeten, hogy közben napról napra egyre több körzetben nincs háziorvos, mert az orvosok elmennek a rendszerből vagy csak magánpraxist vállalnak, ezzel tovább szűkítve a közfinanszírozott ellátás kapacitását – munkaerőhiányról, üres praxisokról és egyre több betöltetlen háziorvosi helyről szólnak a legfrissebb adatok.

Brutális várólista a műtéteknél

Nem csoda, hogy a betegek egy részének az az érzése, hogy ha nincs pénze a magánrendelésre, akkor a szakrendelői kapacitás hosszú várólista mögé tolja: több tízezer beteg vár operációra hónapokig, sőt egyes beavatkozásoknál a várakozás több mint 200 napos is lehet, miközben mások fizetnek, és így kerülhetnek soron kívül kezeléshez.

A csípő- és térdprotézisre, valamint a szürkehályog-műtétekre várakozó betegek száma az év eleji 27 270-ről decemberre 32 375-re nőtt tavaly a NEAK adatai szerint, és az előjegyzések között már olyan is akad, aki 2030-ra kapott időpontot. A legkritikusabb helyzet a térd- és csípőprotéziseknél van: december végén a Semmelweis Egyetemen egy csípőprotézisre 2027 januárjára adtak műtéti időpontot, míg Bács-Kiskunban alig néhány napot kellett várni a szerencsésebbeknek.

A szürkehályog-műtétek esetében a sorok rövidebbek, de itt is vannak már előjegyzések 2026–2027-re. A hosszú várakozások mellett a betegek többsége a munkahelyi hiányzástól, a betegség súlyosbodásától és a bizonytalanságtól tartva gyakran kénytelen fizetni a magánellátásért, csak hogy elkerülje a hónapokig, akár évekig tartó várakozást. Bár évente körülbelül ötmilliárd forint áll rendelkezésre a várólisták csökkentésére, az összeget az egészségügy rendre nem használja fel: 2024-ben például kétmilliárd forint maradt felhasználatlanul.

A hálapénz kivezetése után tehát nem szűntek meg az egyenlőtlenségek. A szakértők a kettős praxis új irányt teremt, míg korábban a paraszolvencia az állami kórházi ellátás felé terelte a beteget, ma a fizetőképes pácienseket a párhuzamos magánrendelés irányába csatornázza á”. A betegek egyre gyakrabban vállalják inkább a magas költségeket, csak hogy elkerüljék a hónapokig tartó várakozást, miközben a közellátásban maradók számára a hosszú várólisták és a kapacitáshiány mindinkább állandósul. Ez a mechanizmus már nem egyedi visszaélések kérdése, hanem rendszerszintű tényező, amely tovább mélyíti a magyar egészségügy kétsebességessé válását.

Fotó: Pixabay