Belföld
„Egyetlen gyerekről sem lehet lemondani” – gyermekvédelmi dolgozók és Jámbor András is megszólal a Szőlő utcai ügy kapcsán
Erős érzelmi hangvételű bejegyzésben reagált a Szőlő utcai gyermekotthon körül kirobbant botrányra Jámbor András országgyűlési képviselő, aki szerint az elmúlt napok történései egyszerre rengették meg apaként, állampolgárként és közéleti szereplőként.
Mint írta, személyes okokból is mélyen érinti a történet: édesanyja a 90-es években gyermekvédelmi dolgozó volt a Bokréta utcai intézményben, amely hasonló körülmények között működött, mint a most vizsgált otthon.
Jámbor felidézte, hogy gyermekként sok időt töltött az anya munkahelyén, közelről látva a rendszerbe került fiatalokat, akik között – mint fogalmazott – „kábítószeresek, garázdák, és ennél súlyosabb esetek elkövetői is voltak”. Anyjától azt tanulta: egy gyerekről sem lehet lemondani, mert ez nemcsak a szakma, hanem az állam felelőssége is. „Akikről lemondunk, azok kívülállók lesznek. A kitaszítottság pedig nem csak a kitaszítottnak fáj, hanem mindenkinek” – fogalmazott.
A politikus arról is írt, hogy édesanyja már nem mondhatja el véleményét a Szőlő utcai eseményekről, de engedélyével egykori munkatársa nyilvános sorait idézte, aki több évig dolgozott bűnelkövető gyerekekkel egy nevelőotthonban. A szakember élesen bírálja a jelenlegi kommunikációt és a gyermekek kriminalizálását.
Beszámolójában hangsúlyozza: soha nem alkalmaztak fizikai kényszert, még pofon sem csattant el, pedig sok fiatal rendkívül súlyos traumákkal érkezett. Az egyik esetet részletesen is ismertette: egy fiú, Jani, évekig apja bántalmazásának volt kitéve, aki részegen rendszeresen késsel dobált rá. A gyermek később gyilkossági kísérletet követett el, miután egy éjszakán át próbált védekezni. „Ez is gyilkossági kísérlet volt, igen” – fogalmaz, ám hozzáteszi: az ilyen történetek azt mutatják, hogy a címke nem egyenlő a gyerekkel.
A bizalom kiépítése akár másfél évig is eltarthatott, de a lassú, következetes munkának megvolt az eredménye: „A gyerekek nagyon és sokszorosan sérültek, de igenis szerethetők és nevelhetők.”
A szakember szerint a gyermekvédelmi rendszer szereplőinek nem rendőrökre, hanem empatikus, határozott és humánus nevelőkre van szükségük – olyanokra, akik képesek felismerni, hogy a gyerekek viselkedése mögött gyakran feldolgozatlan trauma, nem pedig rossz szándék áll.
Jámbor bejegyzése így egyszerre szól személyes veszteségről, szakmai kiállásról és társadalmi felelősségről. A képviselő szerint a történtek egyik tanulsága, hogy a gyermekvédelemben dolgozók tapasztalatára és a fiatalok emberi méltóságára épülő megközelítés nélkül nem lehet érdemben javítani a rendszer helyzetén.