Mint írta, személyes okokból is mélyen érinti a történet: édesanyja a 90-es években gyermekvédelmi dolgozó volt a Bokréta utcai intézményben, amely hasonló körülmények között működött, mint a most vizsgált otthon.
Jámbor felidézte, hogy gyermekként sok időt töltött az anya munkahelyén, közelről látva a rendszerbe került fiatalokat, akik között – mint fogalmazott – „kábítószeresek, garázdák, és ennél súlyosabb esetek elkövetői is voltak”. Anyjától azt tanulta: egy gyerekről sem lehet lemondani, mert ez nemcsak a szakma, hanem az állam felelőssége is. „Akikről lemondunk, azok kívülállók lesznek. A kitaszítottság pedig nem csak a kitaszítottnak fáj, hanem mindenkinek” – fogalmazott.
A politikus arról is írt, hogy édesanyja már nem mondhatja el véleményét a Szőlő utcai eseményekről, de engedélyével egykori munkatársa nyilvános sorait idézte, aki több évig dolgozott bűnelkövető gyerekekkel egy nevelőotthonban. A szakember élesen bírálja a jelenlegi kommunikációt és a gyermekek kriminalizálását.
Beszámolójában hangsúlyozza: soha nem alkalmaztak fizikai kényszert, még pofon sem csattant el, pedig sok fiatal rendkívül súlyos traumákkal érkezett. Az egyik esetet részletesen is ismertette: egy fiú, Jani, évekig apja bántalmazásának volt kitéve, aki részegen rendszeresen késsel dobált rá. A gyermek később gyilkossági kísérletet követett el, miután egy éjszakán át próbált védekezni. „Ez is gyilkossági kísérlet volt, igen” – fogalmaz, ám hozzáteszi: az ilyen történetek azt mutatják, hogy a címke nem egyenlő a gyerekkel.
A bizalom kiépítése akár másfél évig is eltarthatott, de a lassú, következetes munkának megvolt az eredménye: „A gyerekek nagyon és sokszorosan sérültek, de igenis szerethetők és nevelhetők.”
A szakember szerint a gyermekvédelmi rendszer szereplőinek nem rendőrökre, hanem empatikus, határozott és humánus nevelőkre van szükségük – olyanokra, akik képesek felismerni, hogy a gyerekek viselkedése mögött gyakran feldolgozatlan trauma, nem pedig rossz szándék áll.
Jámbor bejegyzése így egyszerre szól személyes veszteségről, szakmai kiállásról és társadalmi felelősségről. A képviselő szerint a történtek egyik tanulsága, hogy a gyermekvédelemben dolgozók tapasztalatára és a fiatalok emberi méltóságára épülő megközelítés nélkül nem lehet érdemben javítani a rendszer helyzetén.
