Két Nobel-díjas egy asztalnál: Karikó Katalin és Krasznahorkai László találkozása

A 2025. évi irodalmi Nobel-díj átadását megelőző hetekben Stockholm helyett Budapest adott otthont egy különleges estnek. Diana Madunic, Svédország magyarországi nagykövete díszvacsorára hívta meg Krasznahorkai Lászlót, az idei irodalmi Nobel-díj kitüntetettjét. Az est egyik legfontosabb vendége azonban Karikó Katalin volt, aki 2023-ban vehette át a fiziológiai és orvosi Nobel-díjat. A két kiválóság találkozása különös súlyt kapott: mindketten a szegedi József Attila Tudományegyetem, azaz a JATE egykori hallgatói.

A kapcsolat jóval mélyebb, mint puszta intézményi kötődés. Karikó Katalin egy korábbi sajtótájékoztatón elmondta: „Kimondani, hogy a JATE hallgatója voltam, olyan közös nevező, amely azonnal bizalmat teremt.” Éppen ezért Nobel-díjából alapított kitüntetését is JATE-díjnak nevezte el. Ahogyan fogalmazott: az elnevezés nem egyszerű tisztelgés, hanem annak az évtizedekig tartó szellemiségnek a megbecsülése, amely 1962 és 1999 között meghatározta az egyetemet.

A két Nobel-díjas kapcsolatát már a díj bejelentésének napján is átszőtte a kölcsönös tisztelet. Krasznahorkai október 9-én írt választ Karikó Katalin gratuláló levelére, sajátos öniróniával aláírva: „Krasznahorkai László /egykori Covid-fertőzött/”. A személyes találkozóra végül november 20-án került sor a svéd nagyköveti rezidencián. A vendégek között voltak a friss irodalmi Nobel-díjas szerző legközelebbi barátai, munkatársai, sőt Krasznahorkai fel is olvasott „Megy a világ” című kötetéből.

Az est azonban túlmutatott a diplomáciai formalitásokon. A két egykori JATE-s hallgató kézfogása egyfajta szimbolikus pillanat volt: találkozása két, teljesen különböző területen világhírűvé vált magyar alkotónak. Karikó Katalin, aki jól ismeri a Nobel-díj körüli protokollt és felhajtást, a vacsorán saját tapasztalatait is megosztotta: milyen érzés Stockholm színpadára lépni, milyen emberi és szakmai súlya van a díjnak. Jelenléte – ahogy a svéd nagykövetség fogalmazott – „még inspirálóbbá tette az estét”.

A találkozás a szegedi egyetemet is reflektorfénybe állította. Az SZTE-n működik ma Magyarország egyik legjelentősebb irodalomtudományi műhelye, amely intenzíven kutatja Krasznahorkai prózavilágát. Az egyetem büszkeséggel emlékeztet arra, hogy az író első írásai a JATE IMPULZUS című diáklapjában jelentek meg 1973-ban. A digitalizált lapszámok ma is elérhetők az SZTE Klebelsberg Könyvtár online archívumában. Krasznahorkai korai szövegei – többek között Tarkovszkij Andrej Rubljovjáról írt elemzése – már akkor megmutatták azt a hangot, amely később egész életművét meghatározta.

A JATE öröksége ugyanakkor Karikó Katalin munkásságában is jelen van. Az SZTE professzoraként rendszeresen visszatér Szegedre, kutatóként és példaképként is. A közelmúltban tartott egyetemi programjai miatt tartózkodott éppen Magyarországon, így tudott részt venni az ünnepi vacsorán. Az eseményen dedikált könyveket is cseréltek: Krasznahorkai a „Báró Wenckheim hazatér” dedikált példányát ajándékozta Karikónak, utóbbi pedig személyes emlékeket osztott meg a Nobel-hét élményeiből.

Az egyetem vezetése nem véletlenül hangsúlyozza: immár két Nobel-díjas alkotó büszkélkedhet JATE-s múlttal. A találkozó számukra is megerősítette, hogy a szegedi egyetem szellemisége – az alkotás tisztelete, a tudomány és irodalom iránti elkötelezettség – generációkon átívelő kapocs.

A díszvacsora így nemcsak egy ünnepi esemény volt, hanem élő bizonyítéka annak, hogy egyetemi közösségek évtizedeken át is képesek összekötni embereket. Karikó Katalin és Krasznahorkai László találkozása nemcsak két Nobel-díjas baráti kézfogása, hanem a JATE legendás szellemiségének újbóli megerősítése is lett.