Hogyé’ a hal?

Bár a mai nap szinte minden létező hírforrás ítéletidővel riogatta a békés fesztiválozókat, azonban örvendetes tény, hogy az első napon a vihar elmaradt az Ossian miatt. 

A tokaji borospincék meglehetősen vendégmarasztalóak, ezért e sorok írója lemaradt a legendás együttes koncertjéről, azonban biztos forrásból tudni lehet, hogy idén is kiváló előadás volt. Előbb kezdték, hogy többet játszhassanak, sőt, Endre visszatért a gyökerekhez, és a basszusgitárt is magához ragadta egy rövid időre!

Az első éjszakán a Scooter fellépése érdekelte a legtöbb embert. A német "zenekar" jó iparos módjára, hihetetlen precizitással hozta le a koncertet, bár az énekes  strasszkövekkel ékesített csilli-villi pólója és a lángcsóvák a színpadon meglehetősen szürreálissá tették a produkciót. Ennek ellenére a közönség rettentően élvezte a showt. 

Pár száz méterrel odébb az ausztrál Airbourne lépett föl. Nem rosszak a fiúk, energikusak, ügyesek, hálásak, a hangulat is jó volt, csak ne lenne ennyire AC DC kópia. Ugyan modernebb, de ha nem néz oda az ember, nagyon könnyen összekeverhető lenne a hard rock koronázatlan királyaival. Ráadásul ugyanúgy ausztrálok és még testvérpár is van a zenekarban. A hangzás egyébként tökéletes volt, mondjuk 12 Marshall ládától el is várja az ember. (Ellentétben a Hollywood Rose fellépésével, ahol nagyjából csak a mélyeket lehetett hallani.)

Punk’s not dead

Másnap, a Téglás Zolival megerősített Pennywise jelentett a fesztivál első kellemes meglepetését. Nagyon jó buli volt, mindent hozott, amit egy kalipunk koncerttől elvár az ember. Őrület, rohangálás, sörosztás (!), poltikusok szidása és pogó. Klasszikus ének, gitár, basszus és dob négyes felállással. Zoli magyarul és angolul is konferált, Fletcher Dragge gitáros pedig egy egészen elképesztően elmebeteg arc. Volt magyar nyelvű Ignite nóta is a végén, szóval készültek, nagyon rendben volt.

Amennyire jó volt a Pennywise, annyira rossz volt az est főzenekara, a Mastodon. Az, hogy nagyjából két mondatot szóltak hozzánk (abból is az egyiket spanyolul), még elment volna, bár így Pennywise után érződött a hiánya. A bandának nincsen állandó énekese, ami albumon rendben, de így élőben nagyon zavaró volt. Szétfolyt az egész koncert, borzasztóan szervetlennek hatott. Nem tűnt úgy, hogy bármit is számítana nekik ez az egész fellépés. Magával a zenével nem volt baj, pontosan és jól játszottak, de egy koncerten nem csak ez számít.

Egyébiránt a hangulat nagyon jó Hegyalján: a meleg, a mindenhova sorbanállás és a reggeli szauna-ébresztő a gözőlgő sátorban pedig ugyanolyan, mint minden évben. A tavalyi bor is kiváló lett és még mindig elképesztőbbnél elképesztőbb emberekkel találkozhatunk a délutáni iszogatások alkalmával. Félidőnél úgy fest, hogy a Fesztivál hozza azt a minőséget, ami miatt évről-évre egyre több embert vonz Tokajba.