Farkas Bertalan visszatérne a világűrbe

Az interjú leszervezése hosszabb folyamatnak bizonyult: folyamatosan tárgyalt. Mit csinál nyugdíjas éveiben?

A tizenhárom, nyugdíjban töltött évem nem telt el eseménytelenül. A héten a moszkvai csillagvárosba utazom, majd az Egyesült Államokba az STSZ 133 űrrepülőgép startjára. Áprilisban ismét Moszkvába utazom, ahol Gagarin utazásának ötvenedik évfordulóját fogjuk ünnepelni a kollégákkal. Hívtak Ciprusra is, ahol szeptember folyamán előadást kell tartanom.

Két és fél évvel ezelőtt volt űrhajós kollégákkal létrehoztunk egy alapítványt, mely Világűr a Föld Jövőéért névre hallgat. Tapasztalatokat cserélünk egymással, valamint abban az esetben, ha pénzügyi szempontból megerősödik az alapítvány, szeretnénk létrehozni egy ösztöndíjat: cserediák programot szeretnénk létrehozni. Az oktatás mindig nagyon fontos dolog volt, így ha a diákok megállják a helyüket, akkor mindenképpen megérte létrehoznunk az ösztöndíjat.

Vagyis egyáltalán nem szakadt el az űrutazástól, tehát a szakmától.

Nem szakadhatok el, mivel egyenlőre csak én vagyok az, aki magyar emberként a világűrt megjárta. Naprakésznek kell lennem, hiszen jelenleg is nagyon sok előadás megtartására hívnak, általános iskoláktól kezdve egészen az idősek otthonáig.

1980-ban, a Szaljut 6 űrállomáson nyolc napot töltött a világűrben. Meglátása szerint miben változott ez idő alatt az űrhajózás?

Mind a tudomány, mind az űrtevékenység nagyot változott az eltelt idő alatt. Amikor mi repültünk, akkor az űrállomásunk és a két, hozzá kapcsolódott űrhajónak az együttes tömege harminchat tonnát jelentett. Jelenleg több mint négyszáz tonna kering a világűrben, hiszen a komplexumot – ez már a MIR űrállomásra is igaz volt – borzasztóan sok modulból kellett összeállítani. Jelenleg külön létezik Európai, Amerikai, Japán modul, Orosz modul, kutató és orvosi modul.

2003-ban a Columbia űrrepülőgép katasztrófája visszavetette a nemzetközi űrállomás építését, a kiesés legalább két évet jelentett. Amikor visszatérek az Egyesült Államokból, nyilván többet tudok mondani arról, hogy a NASA mit tervez a nemzetközi űrállomással, és az űrrepülők kivonásával kapcsolatban.

Amennyiben kivonják az űrrepülőgépet, akkor az oroszok tudnak Szojuz típusú űrhajókkal űrhajósokat juttatni a világűrbe, persze ehhez nagyon komoly programot kell készíteniük: mára azonban más nemzetek is rendelkeznek űrprogrammal.

Űrhajós kollégák megerősítették, hogy tizenöt, húsz, huszonöt év múlva előterébe kerül a Mars körüli program, valamint a bolygón landolás. Az egyenlőre még nincsen eldöntve, hogy Holdról indítanak űrhajókat, vagy egy állandó, föld körül keringő űrállomásról. Nemrég olvastam egy tanulmányt, mely arról tájékoztatott, hogy az orosz-kínai együttműködés a Mars körüli utazásig vezethet.

Az emberiség hosszabb távon mit nyerhet a Mars expedícióból?

Olyan új technológiákat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy Mars körüli utazás alkalmával emberek legyenek az űrhajó fedélzetén: teljesen más ökológiai rendszerre van szükség ehhez. Etetni-itatni kell őket, biztonságossá kell tenni az utazásukat, a kozmikus sugárzás ellen ki kell valamit találni, valamint a két éves súlytalanság hátrányait is ki kell küszöbölni: ezen rohamtempóval dolgoznak a tudósok. A Földön a találmányoknak az orvosbiológia venné nagy hasznát.

Oroszországon és az USA-n kívül többek között Kínának és Indiának is van űrprogramja, eredményeket is sikerült elérniük. Véleménye szerint jelenleg ki a legerősebb?

Az oroszoknak borzasztóan bonyolult feladat lenne bármilyen űrprogramot létrehozniuk abban az esetben, ha a Szojuz típusú űrrepülőikkel magukra maradnak. A következő generációs űrrepülőgépeket az USA fejleszti, ahogyan az oroszok is. A Szojuz típusú űrhajókkal jelenleg három fő repülhet, érthető módon szeretnék ezt az arányt növelni. Véleményem szerint az elkövetkező három-négy éven belül megvalósulhat a fejlesztés.

Amikor visszatértem az utazásomról, nagyon sokszor elmondtam, hogy nem az a kérdés, hogy melyik nemzetnek sikerül új, áttörő eredményeket elérnie. Közösen, nemzetközi együttműködésre, tapasztalatcserére van szükség.
@@
A nyolcvanas években a két nagyhatalom alábbhagyta a fejlesztéseket. A hidegháború végével magyarázható mindez?

Űrprogramra mindig is szükség volt; a hidegháborúban és utána is, mikor kissé megszelídült az egymás iránti politika. Jelenleg és későbbiek folyamán is nagy szükség lesz az űrprogramra.

Míg korábban csak pilótákból lehettek űrhajósok, addig 2010-ben, a SpaceShip Two jóvoltából megnyílt a lehetőség a civil űrturizmus előtt. Véleménye szerint egy átlagos ember fizikailag képes lehet az űrutazása?

Ezt mindig az adott területen praktizáló szakorvos dönti el. Űrturizmus létezik, bár korábban mindez elképzelhetetlen lett volna. Az oroszok nagy előrelépést tettek ennek érdekében. Örülök neki, ha földi halandó az űrbe juthat és rácsodálkozhat a bolygónk szépségére. Biztos vagyok benne, hogy a filozófiánkat, gondolkodásmódunkat is megváltoztatná az, ha a Földet az űrből láthatnánk, bármikor. Muszáj lenne mindez annak érdekében, hogy ez a kis kék bolygó ötszáz év múlva is életteret adjon az emberiségnek.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a civil űrhajózás méltó társa legyen a kormányok által finanszírozott űrprojecteknek, esetleg kivegye a kezükből az irányítást?

Két dolgon, múlik mindez. Számolni kell azzal a jövőben, hogy ki mit lát az űrtevékenységben. Van olyan, aki pusztán az „őrületet” látja az egészben, vagyis azt, hogy az űrturistáknak biztosítják a vakációjukat. Ez teljes mértékben üzleti tevékenység. A másik gondolkodásmód a tudományé.

Ha lehetősége lenne bárhová eljutni és – ikerparadoxon nélkül, jelenlegi időben – visszatérni, mit nézne meg szíve szerint az univerzumban?

Szívem szerint három-négy hónapig maradtam volna fent, ez az az időtartalom, ami az érdembeli emberi munkavégzés határa a világűrben. A Föld látványa, szépsége sokkal inkább foglalkoztat, minthogy a Marson találtunk, vagy nem találtunk vizet. Én egy kicsit földhözkötöttebb űrkutatással szeretnék foglalkozni és hallani a jövőben. Bármikor, örömmel visszatérnék az űrbe, bár az űrhajósok is öregszenek.

Csillagvárosban, és az USA-ban is megkérdezik a kollégáim, barátaim, hogy mikor repülök ismét. Felvinnének, lenne hát lehetőségem ismét az űrutazásra, ám ennek nincs meg az anyagi háttere. A kormányunknak is számtalan dolga van és nem biztos, hogy az a legfőbb tervük, hogy ismét feljuttassanak egy magyart a világűrbe.