Megoldás a lábgombára

A portugáliai kutatások szerint az illóolajok lehetnek a gyógyszerek olcsó és hatékony és minimális mellékhatásokkal járó alternatívái a bőr gombás megbetegedései ellen.

A felfedezést Ligia Salgueiro, a portugáliai Coimbra egyetem egyik kutatójaismertette tanulmányában, amelyet egy mikrobiológiai szaklapban tett közzé. "Az elmúlt néhány évben egyre gyakrabban jelentkeznek gombás betegségek, különösen olyan betegeknél, akiknek legyengült immunrendszerűk. Sajnos a gyógyszerek ellen egyre jobban növekszik a gombák rezisztenciája.

A legismertebb betegség ilyen jellegű betegség a lábgomba, ahol a felső bőrréteg keratinja vagy a körmök jelentik a tápanyagot a gombák számára.

A portugál tudósok a levegőn szárított zöld levendula (Lavandula viridis), desztillált illóolaját vizsgálták, ez a növény Portugáliában honos. Összesen 51 összetevőt azonosítottak, így 1,8-cineole, alfa-pinén, linalool és kámfor volt az anyagok között..
Ezután a kutatók azt vizsgálták, hogy az olaj milyen koncentrációja pusztítja el a gombákat.

A levendula olajat a leghatékonyabban a cryptococcus neoformans és a candida élesztőgomba különböző fajtái ellen tudták használni. A kutatók úgy vélik, hogy a levendula olaj igen komoly fegyver lehet a gombák ellen, de további vizsgálatok kellenek klinikai alkalmazásához.

A levendulát már az egyiptomiak is használták balzsamozásra és kozmetikumok készítésére. Tutanhamon sírjában a régészek cserépedényeket találtak, amikben a levendulához hasonló balzsamot találtak. Az első írásos feljegyzés a levendula gyógy- hatásairól egy görög katonai orvostól, Dioszkoridésztől származik, időszámításunk előtt 77-ből. Dioszkoridész leírása szerint, ha a levendulát lenyelik, az segíti az emésztést, és megszünteti a fejfájást és a torokfájást. Külsőleg pedig kitisztítja a sebeket, és enyhíti a bőrbetegségek tüneteit.

A levendula név a latin lavare „mosni” vagy a lividua „lila” jelentésű szavakból ered, mert a rómaiak leginkább a fürdővíz illatosítására használták. A római nők ezen kívül levendulát tettek az ágyuk mellé is, hogy azzal fokozzák a szerelmi szenvedélyt. A középkorban a kolostorkertek kedvelt növénye volt a levendula. A feljegyzések szerint I. Erzsébet angol királyné minden reggel cukrozott levendulát evett.

Magyarországon a szubmediterrán klímájának köszönhetően Tihanyban és Pannonhalmán a bencés apátság napos, meleg és védett tövében, a szerzetesrend gyógynövény kertészetében a 18. század óta termesztik a növényt, és gyártanak belőle levendula olajat.