Fiókban landolnak a múlt titkai?

A múlt héten napvilágra került kormányrendelet kimondja, az előző rendszerben megfigyelt emberek hozzájuthatnak a róluk készült akták eredeti példányaihoz, és ha úgy tetszik, akár haza is vihetik azokat.

Ezzel párhuzamosan a rendelet megszünteti a háromtagú, történészekből álló Kenedi-bizottságot is, mely a mágnesszalagon őrzött információk feldolgozását, és illetve az adatok minősítését hivatott elvégezni.

A hegyek egeret szültek

Semmi kétség, hogy ezzel a kérdéskörrel már húsz évvel ezelőtt kellett volna foglalkozni. Pintér István, a Geopolitikai Tanács elnöke szerint a múlt maradéktalan feltárása elengedhetetlen ahhoz, hogy a rendszerváltás befejeződhessen.

„Nagyon sokan ígérték az elmúlt húsz évben, hogy nyilvánossá teszik az aktákat. Számos bizottság létrejött már, de – mint látjuk – a hegyek egeret szültek” – mondta Pintér lapunknak, hozzátéve, hogy eddig valószínűleg nem volt meg a kellő politikai akarat az ígéretek mögött.

Rétvári szerint is a rendszerváltás óta húzódó problémáról van itt szó. „A húsz év során valamilyen politikai, gazdasági vagy civil szándékból időről időre – sokak szerint nem véletlen időpontokban – megjelentek különböző listák, vagy dossziék bizonyos részei, melyekkel valakit háttérbe lehetett szorítani” – mondta az államtitkár a HírExtrának. „Mi ezt a gyakorlatot szeretnénk megszüntetni, és végre tiszta vizet önteni a pohárba.”

Fátyol a múltra?

A cél tehát nemes, az eszköz viszont néhányak szerint rossz. Legalábbis az LMP és a Jobbik is felemelte hangját a rendelet ellen.

Staudt Gábor, a Jobbik országgyűlési képviselője azzal egyetért, hogy „a valódi rendszerváltás megkezdéséhez elengedhetetlen az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala, és az elmúlt rendszer kiszolgálóinak száműzése a közéletből”. Ugyanakkor a rendelet szerinte „nem megnyitja, hanem véglegesen elveszi a diktatúra ügynökeinek neveit tartalmazó mágnesszalagok kutathatóságának lehetőségét”.

Schiffer András, az LMP frakcióvezetője szerint a kormány „elveszi a lehetőséget a jövő generációk elől, hogy megismerjék a kommunista diktatúra működését és az egykori állambiztonság szerepét a rendszerváltásban”.

Staudt mindebből azt a következtetést vonta le, hogy „Orbán Viktornak több félnivalója van az ügynöklisták tartalmától, mint annak idején Gyurcsány Ferencnek volt.”

Korlát vagy kezdet?

A kormányrendelet kiadásával egyidőben okafogyottá vált a Kenedi-bizottság működése is. A Bajnai Gordon által létrehozott testületnek a rendelet hatályba lépésétől számítva 15 napon belül be kell számolnia eddigi tevékenységéről Orbán Viktornak.

A bizottságot vezető Kenedi János történész állítása szerint azonban a kormányszervek megalakulása óta nem hagyták dolgozni őket, így nem is érintette váratlanul a testület megszüntetése. A történész szerint „az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítása és a magán-nyugdíjpénztári befizetések állami kezelésbe vétele után várható volt, hogy a kormány idővel az „ismeretmegvonás” eszközéhez nyúl”.

Schiffer András, az LMP frakcióvezetője szerint „a Kenedi-bizottság megszüntetésével a Fidesz falaz az egykori állambiztonsági szerveknek, és nem kíván szembenézni a múlttal”. Schiffer felhívta a figyelmet arra, hogy a Kenedi-bizottságot éppen azért hozták létre, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal ne civil kontroll nélkül dönthessen az adatok minősítéséről.

Rétvári szerint azonban „csak nagyon kis arányban lesznek kitakarva az iratokon az olyan személyek, akiket nem ismerhetnek meg az érintettek az Alkotmányvédelmi Hivatal szakembereinek minősítő felülvizsgálata során”. Pintér István szerint a rendelet serkentőleg hat majd a tudományos kutatásokra, és új perspektívát kínál.

Diktatúrából jogállamba, jogállamból diktatúrába?

Kenedi és Schiffer is hangsúlyozta, hogy a tudományos kutatást korlátozzák azzal, hogy az adatokat visszaemelik a nemzetbiztonsági körökbe, és így ők dönthetik el, hogy mi lesz nyilvános, azaz hozzáférhető és kutatható, és mi marad titokban. Kenedi szerint ez "a jogállamból a diktatúrába vezető úton a közlekedési szabály".

Schiffer szerint "könnyen lehet, hogy az egykori III. főcsoportfőnökségnek dolgozó tisztek döntik el, mely állambiztonsági érdek minősül ma a köztársaság védendő értékének. A Kenedi-bizottság lényege az volt, hogy legyen civil kontroll a minősítési eljárásban."

Staudt szerint a szalagok így ahhoz az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz kerülnek, amelynek vezetője a Bajnai-kormány által kinevezett, de a mai napig az Orbán-kabinet bizalmát is élvező Balajti László.

Schiffer szerint „a diktatúra titkai nem lehetnek a demokrácia titkai”. Az LMP ezért felszólította a kormányt, haladéktalanul biztosítsa a mágnesszalagok kutathatósága feletti civil kontrollt. A párt emellett kéri a kormányt, hogy terjessze a parlament elé a teljes aktanyilvánossághoz szükséges törvénymódosításokat is.
@@
Fiókba zárt múlt

Kenedi abszurdnak tartja, hogy az egykori megfigyeltek akár haza is vihetik a róluk szóló ügynöki jelentéseket. Pintér szerint azonban a kormány ezzel a legmagasabb szintű önrendelkezési jogot adja az érintetteknek.

Kenedi szerint nem szabad szembeállítani az információs önrendelkezési jogot a tudományos kutatás szabadságával. „Az áldozatok adatainak védelme eddig is biztosítva volt, így hamis az az érvelés, amely az ő jogaikra hivatkozik” – hangsúlyozta a történész.

Rétvári szerint, „az emberek alapvető emberi jogai mindennél előbbre valók. Mi a megfigyeltekre bízzuk, hogy mit tesznek nyilvánossá, és mit nem. Aki fel akarja tenni az akta tartalmát az internetre, az megteheti, aki pedig a fiók mélyére tenné, hogy soha ne kerüljön elő, tegye oda.”

Rétvári úgy véli nem lehet arra kötelezni az érintetteket arra, hogy „húsz évvel a rendszerváltás után még mindig áldozatai és elszenvedői legyenek az akkori titkosszolgálatok jogtalan működésének.” Rétvári hangsúlyozta, elégtételt kell adni a megfigyelteknek.

„Nem hagytak minket dolgozni”

Kenedi János közleményében hangsúlyozta, az általa vezetett szakértői bizottság a kormányszervek folyamatos akadályozása miatt nem tudta elvégezni feladatát. Állítása szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal mindvégig vonakodott attól, hogy eleget tegyen a Bajnai-kormány rendeletének, és a kormányváltás óta sem történt előrelépés a munkájukhoz szükséges feltételek megteremtésében.

"Egyszerűen nem hagytak bennünket dolgozni" – jelentette ki a történész. Kenedi elmondta, hogy a mágnesszalagokon található H-jelzetű (hálózati) nyilvántartást kinyomtatták, és ezután az adatok rendezése, majd a titkosítás felülvizsgálata következhetett volna. Ez azonban a bizottság megszüntetésével feltehetően már nem történik meg, miként a G-jelzetű (célszemélyi) és a központi kémelhárítási adattár feldolgozása sem.

Túldimenzionáljuk?

Pintér István szerint az ügynök-kérdés túl van dimenzionálva. „Az egész pártállami struktúra másképp működött. Nem elsősorban az ügynökökön keresztül történt a diktatórikus jellegű irányítás. Az nem tesz eleget a történelmi hűségnek, aki ezt az egész problémakört pusztán az ügynökkérdésre redukálja le.”

Pintér szerint éppen ezért nem is ügynöklistákat kell készíteni, hanem információs kárpótlást kellene nyújtani azoknak, akiket megfigyeltek vagy lehallgattak.

„Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a diktatúra mást is tett azon felül, hogy bizonyos embereket megfigyelt. Ez csak az egyik része volt” – hangsúlyozta Pintér. „A többi a történészek dolga. Én nagyon bízom abban, hogy még több lehetőség nyílik most arra, hogy a történészek feldolgozzák ezeket a témákat.”