Belföld
Tarlós a szőnyeg alá söpri a hajléktalan-problémát?
Tegnap járt le a határideje annak a programnak, melyet Tarlós István tűzött ki az aluljárók "megtisztítása" céljából. Vagyis mostantól nem alhatnak hajléktalanok az aluljárókban. Szakembereket kérdeztünk, mennyire jó megoldás ez.
Vitathatatlan, hogy a hajléktalan-kérdés kezelése nem tűrt halasztást. Nem pusztán a hajléktalanok számának rohamos növekedése teszi ezt indokolttá, hanem ezzel összefüggésben a többségi társadalom részéről is egyre erősödik ez az elvárás.
Megoldás helyett eltüntetés
A főpolgármester egy konferencián külön kiemelte, hogy „életszerűen és humánusan” kívánja megoldani a problémákat, nem pedig – ahogy szerinte egyesek teszik – „távolról, például a Rózsadombról papolva a szociális érzékenységről”. A Város Mindenkié csoport ezért segít neki, hogy a lehető legközelebbről megismerhesse a közterületen élő emberek helyzetét.
A Város Mindenkié nyílt levelében arra kérte a főpolgármestert, jelezze a csoport felé, mely hétköznap lenne számára alkalmas 2011 januárjában, hogy egy napot hajléktalanként töltsön el annak érdekében, hogy a főváros valós segítséget nyújthasson a Budapest közterein élő közel háromezer embernek.
Tarlós István ezzel a mostani programmal talán inkább csak az utóbbiaknak felel meg. Ugyanis azzal, hogy megtiltja az aluljárókban való éjszakázást, magát a problémát nem oldja meg, csak áthelyezi kevésbé frekventált helyekre.
„Mindig mindenki csak arra próbál törekedni, hogy most, momentán mit lehet kezdeni a hajléktalanokkal. Azzal viszont nem törődnek, hogy hosszútávon hogyan lehetne megoldani ezt a problémát”- nyilatkozta Síró Benő, a Hajlék Egyesület elnökségi tagja a HírExtra megkeresére. „Így nem megszüntetik a problémát, hanem csak eltüntetik, hogy úgy tűnjön, rend van.”
Síró szerint azonban egyáltalán nincs rend. Sőt, a probléma egyre csak hatalmasodik. A Vöröskereszt múlt héten jelentette be, hogy jövőre drámaian megnőhet a hajléktalanok száma. „A híradásokból is tudjuk, hogy egyre több ember kerül az utcákra. Ebből is láthatjuk, hogy az eddigi próbálkozások nem hoznak eredményt, hiszen folyamatosan nő a hajléktalanok száma.”
Csak egy akció
Varga Péter, a Hajléktalanokért Közalapítvány igazgatója szerint sem mondható megoldásnak ez a rendelet. „Lehetséges, hogy ilyen értelemben ezek az aluljárók „megtisztulnak”, de ezek az emberek nem feltétlenül kerülnek elhelyezésre” – mondta Varga.
Tarlós István korábban azt nyilatkozta, az intézkedés 116 hajléktalant érint, akik közül 51 embert sikerült elhelyezni átmeneti szállókon. Varga szerint azonban ez egy sokkal képlékenyebb dolog.
„Lehet, hogy akkor abban a pillanatban valóban 116 hajléktalant számoltak össze, de ez a szám napról napra változik. Jön a hideg tél, így valószínűleg egyre többen éjszakáznának az aluljárókban.
A szakember szerint a program éppen ezért nem is jelenthet végleges megoldást, hiszen időről időre újabb emberek jelenhetnek meg, akiknek nem tudják megoldani az elhelyezését. „Ezért ezt nem is nevezném programnak, hanem sokkal inkább csak akciónak” – mondta Varga. „Nem látom ennek a folyamatnak a végét. Hiszon ha ezekben az aluljárókban nem tartózkodhatnak a hajléktalanok, majd egy másikban kötnek ki.”
Embertelenség
Erdős Jánosné, a Város Mindenkié munkatársa szerint embertelenség a legkeményebb télben kitiltani a hajléktalanokat az aluljárókból. „Az embereket a köztérről kitiltani sok szempontból jogtalan. Hiszen olyan is van, akinek a közterület van lakcímként bejelentve, tehát őket a saját lakcímükről tiltják ki. Arról nem is beszélve, hogy ez az intézkedés sérti az emberi méltóságot.”
A szakember szerint az sem igaz, hogy csupán 116 embert érint az intézkedés. „A számlálást nappal, délelőtt 10-11 óra körül végezték el, amikor köztudottan nem tartózkodnak ott azok, akik esténként az aluljárókban alszanak” – mondta a szakértő. Nappal ugyanis a hajléktalanok rendszerint melegedőkbe mennek, illetve étkezési és fürdési lehetőségek után néznek.
„Tarlós István bejelentette, hogy megoldotta 51 ember gondját. Arról viszont nem beszélt, hogy mindezt úgy tette, hogy bepakolt még nyolc embert egy szobába, és el van intézve. Ez azonban semmiképp sem megoldás” – mondta Erdős Jánosné.
@@
Általános teltház
Jelenleg 3500 férőhellyel rendelkeznek a fővárosi átmeneti szállások. Ez egy téli éjszakán többszörösen megtelik. Rendszerint október-novembertől egészen tavaszig tart ez a kritikus időszak.
„A hajléktalanszállók ilyenkor 120-130 százalékkal működnek, mivel 10-16 ember lakik egy szobában matracokon bezsúfolva, mint az állatok” – körvonalazta a siralmas helyzetet Erdős Jánosné. „Ezeknek az embereknek, akik eddig az aluljárókban vészelték át az éjszakákat, most semmilyen lehetőségük nincs.”
„Mivel más alternatívájuk nincs, az évek során többé-kevésbé bevált túlélési stratégiákat alkalmazzák. És nem csak arra, hogy a hideget hogy lehet túlélni, hanem arra is, hogy a társadalom elítélését hogy lehet túlélni” – mondta Síró Benő. „A társadalom nagy része nem látja be, hogy egyik pillanatról a másikra bárki hajléktalanná válhat. Óriási tévedés, amikor valaki azt hiszi, hogy ez a veszély őt nem fenyegeti.”
Alternatívák
Varga Péter szerint sincs felkészülve az ellátórendszer erre az eseménysorra. „Szükség lenne új férőhelyekre, és a jelenlegiek alkalmasabbá tételére. Ugyanakkor lakhatási támogatást kellene biztosítani nekik” – mondta a szakember. „De ehhez mindenképpen pénzügyi forrásokra van szükség.”
Erdős Istvánné szerint a szociális bérlakások állományát kellene növelni: „Tulajdonképpen ez nem csak hajléktalansági probléma, mivel nagyon sok ember a saját lakásában fagy meg télen. Idén már több mint 40 fagyásos eset volt, melynek a fele nem szabad ég alatt történt.”
Erdős szerint rengeteg üresen álló ingatlan van Budapesten, melyeket felhasználva egy kis átcsoportosítással, szervezéssel megoldhatnák a problémát. „Külföldön már működik, hogy a tulajdonosoknak adót kell fizetni az üresen álló ingatlanok után, így ösztönzik őket a bérbeadásra.”
Síró Benő szerint az egész problémát és a megoldási kísérleteket is gazdasági alapokra kell helyezni. „Munkát, feladatot kell adni nekik, mert az az egyetlen, ami képes egy ember felépíteni” – mondta Síró. „Nagyon fontos, hogy az ember lásson egy utat maga előtt, hogy honnan hova juthatok iksz idő alatt. Így van értelme az életének, és ezért hajlandó dolgozni.”
Adományok
A budapesti Vöröskereszt, ahogy a többi hajléktalanellátó szervezet azon a véleményen volt, hogy nagyon fontos lenne, hogy alternatívát biztosítsanak a hajléktalanok számára. „Éppen ezért igyekeztünk mi is bővíteni a férőhelyeinket. Tegnap nyitottuk meg Csepelen az új hajléktalanszállónkat emelt férőhelyszámmal” – mondta Varga Ágnes, a Vöröskereszt munkatársa.
„A csepeli hajléktalanszálló létrehozásában nagy szerepet játszott egy magánadományozó. Az ő segítségével, illetve saját erőforrásaink bevonásával, és a kerületi önkormányzat hozzájárulásával tudtuk ezt megnyitni” – mondta Varga, aki reméli, hogy a jövőben is számíthatnak hasonló felajánlásokra.
Pozitív kezdet
Ugyanakkor Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke, aki részt vett a program kidolgozásában is, máshogy látja a helyzetet.
„Ez egy óriási siker már önmagában, hogy ennyi év után egy asztalnál ültek azok a résztvevők, akiken múlnak ezek a dolgok” – mondta Vecsei. „Az nyilvánvaló, hogy minden problémát nem tudunk megoldani, de kiindulásnak ez megfelel.”
„Mi elismerjük azt a jogát egy politikai vezetésnek, hogy legyenek céljai, és ezeket valamilyen módon hajtsa végre. Nekünk az volt a kérésünk, hogy ne nélkülünk” – mondta Vecsei. „Nyilván voltak súrlódások, ütközések, de hosszas levelezésekkel és körbeülésekkel végül megoldottuk.”
Vecsei szerint ha folytatódik ez a hozzáállás, melyet az elmúlt hetekben tapasztaltak, lehet jövője a hajléktalan-probléma rendezésének. Ez azonban mindenképpen éveket vesz igénybe.