Nemzetközi kutatók egy csoportja 52 palackorrú delfint vizsgált meg az Ausztrália nyugati partvonalán lévő Shark Bay tengeröbölben, a tanulmányt az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) című lapban mutatták be.

Celine Frére, a sydneyi New South Wales Egyetem kutatója és munkatársai a delfincsoporton belüli kapcsolatokat és a palackorrú delfinek (Tursiops truncatus) rokonsági fokozatait vizsgálták. Emellett húsz éven át követték figyelemmel, hány utódot hoznak világra sikeresen a nőstények - sikeres születésnek azon borjakét tartották, amelyek legalább három évig éltek.

Megállapították, hogy azoknak a nőstény delfineknek, amelyeknek sok borja volt, a rokonságukban is magas volt az utódok száma. A szociális kapcsolatok is pozitívan hatnak a "gyermekáldásra".

A legtöbb sikeres utódot azok az egyedek hozták világra, amelyek a szociális kapcsolatok mellett jó genetikai adottságokkal is rendelkeztek. A szociális kapcsolatok tartóssága és a barátként viselkedő delfinek közti rokoni szálak foka azonban nem befolyásolta a születések számát.
A kutatók feltételezése szerint az egy-egy borjút nevelő nősténydelfinek szövetségbe tömörülnek, hogy közösen felügyelve az utódokra, válthassák egymást az őrségben.

A palackorrú delfineknek - az emberszabású majmokhoz hasonlóan - különösen hosszú az életciklusuk. Későn érik el az ivarérettséget, hosszú idő telik el az egyes születések között és az anyák meglehetősen sokáig nevelik borjaikat.

A felnőtt palackorrú delfinek nemek szerinti csoportokban élnek, amelyeknek nagysága és összetétele folyamatosan változik.

A Shark Bayben élő delfineket az 1980-as évek óta vizsgálják, így ezek alkotják a világ "legjobban kutatott" delfinpopulációját.