A főpolgármester-jelölt családja tolerálja a kampányüzemmódot

A szocialisták főpolgármester-jelöltje nyolc hónapja szinte éjjel-nappal „kampány-üzemmódban” van, amit várandós felesége és gyermekei remekül tolerálnak, és ezért ő rendkívül hálás is nekik.

Horváth Csaba sok éve rengeteget dolgozik, a választások időszakában most érthetően kicsit még többet mint máskor, de így is szakít időt arra, hogy bevásároljon, biciklizzen a fiaival, netán lenyírja a füvet a kertjükben. Bízik abban, hogy ez az ideális magánéleti helyzet akkor sem változik, ha ő lesz Budapest főpolgármestere.

Ambiciózus fiatalemberként igen korán belevetette magát a politikába. Mi hajtotta e felé az igencsak megosztó kritikákkal illetett pálya felé?

A politika előtt az üzleti életben sikerült megalapoznom az egzisztenciámat. A ’90-es években reklámügynökséget alapítottam, valamint a kommunikációs iparban is felépítettem egy ma is működő, sikeres céget. A családi vállalkozásunk ma is magyar tulajdonban működik. A közélet, a közösség, az, ahogyan az emberek együtt élnek, gondolkodnak, cselekszenek mindig is érdekelt, részben ezt találtam meg a reklámiparban is. Ez az, amivel a mai politika nagyon keveset foglalkozik.

Komolyabban a politikával 1998-ban kezdtem foglalkozni, az első Orbán-kormány hatására. Már az első évben látszott, hogy milyen országlásra készülnek, a későbbi években pedig egyre nyomasztóbbá vált a tevékenységük. Úgy éreztem, nekem is tennem kell valamit az országon eluralkodó kettős beszéd, rossz hangulat és dilettantizmus ellen.

Ön a második kerület polgármestere volt. Hiányzik néha a nagy belvárosi nyüzsgésben a csendesebb, nyugalmasabb, zöldövezetben végzett munka, ahol sokkalta kisebb horderejű ügyek felett kellett döntenie?

Egyetlen döntésről sem mondhatjuk, hogy kis horderejű, ha az emberek életét befolyásolja. Kerületi polgármesterként is az érdekelt, hogy az emberek által tapasztalt életminőséget javítsuk, hogy olyan akciókat indítsunk, úgy üzemeltessük a közszolgáltatásokat, hogy rendszerezett, észrevehetetlenül, pontosan és hatékonyan működő önkormányzatot teremtsünk. Úgy gondolom, sikerült. A kerületek fejlesztése nem csak az adott kerületre vonatkozik, hiszen mindannyian több kerületben éljük az életünket. Ezért fontos, hogy a 23 fővárosi kerület a jövőben rendszerben működjön együtt, egymásra építkezve, nem egymás ellen.

Főpolgármester-helyettesként mostanáig hogy érezte magát: olyan a munkaköre, a feladatai, amilyennek mindezeket korábban elképzelte?

Határozottan igen. Az általam felügyelt területek mindegyikén jelentős előrelépést valósítottunk meg négy év alatt. Minden terület esetében arra törekedtem, hogy világos, átlátható viszonyok mellett szemmel látható fejlődést sikerüljön megvalósítani. Ebben a szellemben sikerült végigvinni a szakképzőintézmény-fejlesztést, kórházépítést, számos kisebb kulturális és egészségügyi intézmény megújítását.

A városvezetés nem annyira látványos, inkább a háttérben zajló szervező munka: akkor jó, ha a beavatkozás alig látszik, egyszerűen működnek a dolgok. Ahhoz, hogy Budapesten elinduljanak a buszok, felkapcsolódjanak a villanyok, tiszták legyenek a játszóterek, nagyon-nagyon sok háttérmunkát kell összehangoltan elvégezni.

A Közösségi Város Zöld Budapest Program terve az Ön nevéhez fűződik. Mikor tudatosodott Önben a környezetvédelem, az élhetőbb város fontossága?

Ahol ennyi ember él együtt, ott az előnyök mellett nyilvánvalóak a hátrányok is. A környezet állapota az egyik legnagyobb gondja minden nagyvárosnak. Ez a XXI. század legnagyobb kihívása, ami az emberiség előtt áll. A probléma nagyságánál fogva azonban sokszor nem is hisszük el, hogy a megoldás nálunk kezdődik, az egyéni embereknél: szelektív gyűjtéssel a lakásunkban, azzal, hogy nem dobunk el szemetet az utcán, nem rongáljuk a villamost, a köztereket, nem megyünk autóval két utcával arrébb. A problémát mindenki érzi és érti, én pedig hiszek abban, hogy a városvezetésnek lesz dolga a megoldással. Ezért beszélek a vállalásaimban élhető városról.

Szinte nincs nap, hogy ne nyilatkozna tévében, rádióban, újságokban. Hogy-hogy nem fárad el?

A család a legjobb feltöltődés. Korábban bele-belecsúsztam az éjszakába, de amióta megszületett a második gyermekem, megtanultam tudatosan időt szánni a családomra, a pihenésre. Valójában az ember sokkal több dolgot tud megvalósítani, ha rászánja az időt, hogy időnként kikapcsoljon. Ezt a gyakorlatot követem, persze ez a kampány során időnként nem tartható.

Számtalan feladata mellett vigyáz arra, hogy szeretteire is, pihenésre is maradjon ideje?

Határozottan. A fiaimmal nagyon szeretünk a városban sétálni, biciklizni, vagy elmenni kirándulni, és vannak rendszeres, nagycsaládi események. Az egyik sarokpont az állatkert, ide rendszeresen visszamegyünk a srácokkal megnézni, milyen új állatok érkeztek, mennyit nőttek a kisállatok.

Mit csinál legszívesebben kevéske szabadidejében? Van hobbija?

A legfontosabb hobbim a családom, rájuk szánom az időmet. E mellett hosszú idő óta szenvedélyes ásványgyűjtő vagyok. Sokszor úgy érzi az ember, mintha ezek a sok százezer éves kövek magukban őriznék mindazoknak az éveknek a bölcsességét, tanulságait, amit a föld alatt töltenek. Érdekes belegondolni, hogy egy-egy idősebb darab már akkor ott volt a föld alatt, abban a formában, ahogy most én tartom magam előtt őket, amikor az ember a tűzgyújtás módját sem ismete, vagy amikor őseink belovagoltak a Kárpát-medencébe. Van ebben valami magával ragadó.

Otthonában, családi körben hogyan képzeljük el? Hajlandó bevásárolni, lenyírni a füvet vagy kivinni a szemetet?

Persze, sokszor járunk együtt is boltba a házunk környékén, és én is egyedül, főleg azokon a hétvégéken, amikor nincs semmilyen hivatalos elfoglaltságom. A párommal híresen jól főzünk, a szélesebb családi körben, nagyobb hétvégi összejöveteleken ezt be is szoktuk mutatni.

Nemrég olvastam, hogy a felesége remekül tolerálja azt, hogy Ön nyolc hónapja éjjel-nappal kampány-üzemmódban működik. Ez vajon fordított helyzetben is így volna?

Erre nyilván az a helyes válasz, hogy persze, természetesen. De őszintén szólva fogalmam sincs, hogy most, hogy várjuk a következő gyermekünket is, hogyan viseli el ezt a meglehetősen zaklatott időszakot, de néhány nap múlva mindent el fogok követni, hogy kárpótoljam. Nagyon hálás vagyok neki és a fiainknak is, hogy ezt az időszakot így át tudjuk vinni és a választás után mindent meg fogok tenni, hogy valamilyen módon megköszönjem mindezt. Persze a munkaidő a város első embereként sem érhet majd véget fél ötkor, de ez egy ilyen szakma.

Bár politikus, de egyúttal magánember is: hogy viseli a stresszt, a bántást, a támadásokat?

Hozzá lehet szokni, egy idő után elengedi az ember a füle mellett az alaptalan vádakat, rágalmakat. Engem elkeserít az, amit itthon közélet címszó alatt sokszor művelnek, pláne a személyeskedések, a tények elferdítése, kifordítása, a koncepciózus torzítás. Én igyekszem kimaradni mindebből és másokkal szemben is korrektül eljárni. Sosem vádaskodom, csak tényekről beszélek és nem vádolok személyében senkit. Hiszek abban, hogy a magyar politikusok mindegyike jót akar az országának, a városának, még akkor is, ha ez kívülről sokszor acsarkodásnak és veszekedésnek látszik. Ez egy rossz működés, amit le kell vetkőzni.

Budapest főpolgármestereként, mi volna az olyan első intézkedése, amivel jobbíthatná a fővárosiak közérzetét?

Én nem közérzet-javító intézkedésekben gondolkodom, mert a közélet állapota a problémák érzékeléséből ered. A problémákat kell megoldani ahhoz, hogy jobb hangulatú város legyen Budapest. Lehet ideig-óráig boldogító intézkedéseket tenni, de ezek mindig megbosszulják magukat, később derül ki, hogy egyszerűbb lett volna a valódi problémát megoldani, mint a tüneteket kezelni.

Az első intézkedésem pedig az „Átmeneti Segítség Program” kezdeményezése lesz, amely a legrosszabb helyzetben lévő lakáshiteleseket lendíti át a holtponton, hogy megmaradjon a lakásuk, ne kelljen kiköltözniük. Ez Budapesten 59.000 családot érint, nem kicsi a probléma. Személyes célom, hogy egyetlen család se veszítse el az otthonát és kerüljön utcára. Bárhogy is alakul október 3-a, ezt a rendelet-tervezetet mindenképp előterjesztem.