Hova tűnnek a törpegalaxisok?

Miközben egy törpegalaxist kannibálhajlamú szomszédja lassacskán bekebelezi, az "aprócska" csillagváros a spirálgalaxis gravitációs hatására rendkívüli mértékben eltorzul: évmilliárdok alatt az agresszort körülvevő szürrealisztikus "indákká" és hosszúkás "csillagfolyammá" alakul át.

További évmilliárdok alatt a csillagfolyam "asszimilálódik" – teljesen beolvad a spirálgalaxis csillagállományába – olvasható a Max Planck Csillagászati Intézet honlapján (http://www.mpia.de).

A közvetlen szomszédságunkban, az úgynevezett Lokális galaxiscsoportban (LGCs) 1997-ben figyelték meg először e kozmikus kannibalizmus jelenségét. Az LGCs azonban mindössze három spirálgalaxist tartalmaz, vagyis túl kicsi a minta, hogy a folyamatra vonatkozó általános következtetéseket vonjanak le.

A nemzetközi kutatócsoport David Martinez-Delgado, a Max Planck Csillagászati Intézet tudósával az élen messzi spirálgalaxisokat figyelt meg, ezek legtávolabbika bolygónktól 50 millió fényévnyire található. A tudósoknak e távoli régiókban is sikerült felfedezniük a törpegalaxisok bekebelezésére utaló árulkodó jeleket – ez az első eset, amikor a Lokális galaxiscsoporton kívül figyelték meg a kozmikus kannibalizmust.

Ami a legérdekesebb, a megfigyeléseket amatőr csillagászok 10 és 50 centiméter rekesznyílású távcsövein végezték, amelyeket kereskedelmi forgalomban kapható CCD-kamerákkal szerelték fel. A távvezérelt robotikus teleszkópok két magánobszervatóriumban működnek – az egyik az Egyesült Államokban, a másik Ausztráliában van.

A továbbiakban a kutatók az adatokat az olyan képződmények, mint az "indák" és "csillagfolyamok" gyakoriságára vonatkozó számítógépes előrejelzések felülvizsgálatára alkalmazzák.

A Lokális galaxiscsoport (rövidítve LGCs) az a galaxishalmaz, amelybe a Tejútrendszer és az Androméda-galaxis is tartozik. A csoport körülbelül harminc tagot számlál, gravitációs középpontja e két említett galaxis között helyezkedik el. Átmérője 10 millió fényév körüli, és kettős (súlyzó) alakja van.