Az 1822. december 27-én született Pasteur szegény sorból küzdötte fel magát a kémia legnagyobbjai közé. Ő fedezte fel, hogy az addig tisztán kémiai folyamatnak tartott erjedésért mikroszkopikus lények felelősek, egyben eldöntve a tudósokat Arisztotelész óta izgató ősnemzés-vitát, bebizonyítva, hogy élettelen anyagból nem keletkezhet "élő anyag".

Az általa javasolt csírátlanító hőkezelés, a pasztőrözés a borászattól a söriparon át a tejiparig számtalan helyen használatos. 1865-ben a selyemhernyókat pusztító járvány kórokozójának felfedezésével megmentette a francia selyemipart. Ezután dolgozta ki a "betegség csíraelméletét", azaz hogy a fertőző betegségek mindig mikroorganizmusokkal kapcsolatosak és a fertőzés a mikroorganizmus átjutása a beteg szervezetből az egészségesbe.

Az élő kórokozók felfedezése vezetett el a sebészi antiszepszis (csíraölés) és aszepszis (csíramentesség) elvéhez és gyakorlatához, egyben igazolta Semmelweis klóros kézmosásának igazságát.

A közemberek szemében ekkor már szinte csodatevőnek számító Pasteur a lépfene és a baromfikolera elleni védőoltás kidolgozása után kezdett a veszettséggel foglalkozni. Ez a vírusos megbetegedés leggyakrabban veszett állat harapásával fertőzi meg az embert és nagyon ritka kivételtől eltekintve halálos kimenetelű. Pasteur veszett nyulak gerincvelőjéből olyan vakcinát állított elő, amellyel nemcsak előzetesen tett védetté kutyákat, de frissen fertőzött állatokat is megmentett.

A védőoltást még csak tizenegy állaton próbálta ki, amikor 1885. július 6-án Elzászból a kétségbeesett szülők elhozták hozzá a kilencéves Joseph Meistert, akit egy veszett kutya mart meg. Pasteur nem kis lelki tusa után úgy döntött, alkalmazza a fiún az eljárást. Ez számára személyes kockázatot is jelentett, mert nem lévén praktizáló orvos, akár bíróság elé állíthatták volna. Tudósként úgy érezte, a vakcina további vizsgálatot igényel - de az is biztos volt, hogy kezelés nélkül a fiú meghal.

Tíz nap alatt adta be az oltásokat - az utolsó olyan erős volt, hogy egy egészséges kutya megveszett volna tőle, ám a gyerek meggyógyult. (A veszettség ellen elsőként beoltott Joseph Meister később a Pasteur Intézet gondnoka lett, de élete tragikus véget ért. 1940-ben, Párizs német megszállása után SS-tisztek arra akarták kényszeríteni, hogy nyissa fel Pasteur kriptáját, de ő inkább öngyilkos lett.)

A látványos siker után Pasteurt hősként ünnepelték, jogi eljárásról szó sem esett. Sőt, közadakozás indult, amelynek nyomán létrejöhetett Párizsban a Pasteur Intézet, amely ma is a kutatás, oktatás, gyógyítás fellegvárának számít. Pasteur, akinek 70. születésnapját hatalmas ünnepségek közepette ülték meg, 1895. szeptember 28-án halt meg.