Terroristák kontra Magyarország

A hírek szerint a tálibok Afganisztánban belefáradtak a háborúskodásba és békére törekszenek. Mennyire lenne törékeny ez a béke?

Bár az Afganisztánból novembertől áprilisig érkező hírek általában valóban az erőszakos cselek-mények számának csökkenéséről szólnak, ennek leginkább éghajlati és időjárási okai vannak – Afganisztánban ekkor van tél -, és korántsem jelenti azt, hogy a tálibok belefáradtak volna a háborúskodásba. Sőt ellenkezőleg: a legtöbb elemzés éppen azt jelzi, hogy a nemzetközi erőkkel és a kabuli kormányzattal szemben álló erők egyre aktívabbak.

Tény ugyanakkor, hogy 2008 nyarától a nemzetközi közösségnek egyre határozottabb törekvése a tálibok egy részével való politikai megegyezés. Ez abból indul ki, hogy a kormányellenes erők különböző motivációk miatt fogtak fegyvert és harcolnak a kabuli központi kormányzat és a nemzetközi koalíció ellen.

Közöttük éppúgy találunk iszlám nacionalistákat és hatalomra törő hadurakat, mint az ópiummák-termelés elleni fellépés következtében egzisztenciájukat veszítő „megélhetési lázadókat”, s persze az al-Kaidával ideológiai vagy operatív kapcsolatokat ápoló arab és más külföldi fanatikusokat is. Ezek közül az utóbbiak, illetve iszlám nacionalisták képviselhetik továbbra is a radikális eszméket.

Mi lehet a végleges megoldás?

A különböző motivációjú kormányellenes erőkkel szemben eltérő politikát kell folytatnia a nemzetközi közösségnek, hogy egyáltalán esélye legyen a jelenlegi kedvezőtlen folyamatok megváltoztatására. A tálibokkal való megbékélés politikája ugyanakkor eddig nem mondható sikeresnek: részben mert a hatalommegosztás ellentétes a kabuli kormányzat törekvéseivel, részben mert a politika nem a tálib vezetőkre, hanem az alsóbb szinten tevékenykedőkre vonatkozik.

Vagyis az elkövetkezendő hónapokban összességében sajnos inkább a helyzet romlására kell számítanunk: részben az időjárási viszonyok miatt – a tavasz és a nyár kedvez a partizánháborúnak -, részben mert a nemzetközi közösség Afganisztán-politikájában nem tapasztalható áttörés.

Sajnos ez vonatkozik Baghlan tartományra is, melyről tudnunk kell, hogy ISAF Parancsnoksága által kritikus helyzetűnek minősített 70 afganisztáni járás közül kettő itt található. Megítélésünk szerint a nemzetközi közösség akkor jár el a leghelyesebben, ha minden erejével arra koncentrál, hogy Afganisztán irányítását átadja maguknak az afgánoknak, illetve képessé teszi őket saját államuk tartós stabilitásának fenntartására. Lényegében ezt a politikát tette egyértelművé Barack Obamának az a 2009. december elejei bejelentése, hogy 2011 júliusában a nemzetközi közösségnek meg kell kezdenie kivonulását Afganisztánból.

Ez eddig nem sikerült…

Igen, az eddigi irányvonal egyik legnagyobb hibájának éppen azt tartják az elemzők, hogy a nemzetközi közösség nem építeni, hanem pótolni kívánta az afgán képességeket. Ezáltal viszont az afgánok nem lettek önfenntartók államiságuk stabilitásának fenntartásában.

Melyik az a háborús vagy veszélyeztetett gócpont a világban, amiben „számíthatunk” újabb háborúra, viszálykodásra?

Háborúk, katonai és fegyveres konfliktusok sajnos ma is nagy számban zajlanak a világban. Ezek legtöbbje olyan helyi konfliktus, amelynek megfékezésére egyszerűen nincs és nem is lesz ereje a nemzetközi közösségnek, így a legtöbb amit tehet, hogy igyekszik csillapítani e konfliktusok intenzitását, illetve politikai és gazdasági eszközökkel támogatja azokat az erőket, amelyek megkísérlik csillapítani a helyi konfliktusokat. Ilyen típusú helyi konfliktusokra a jövőben is számolnunk kell.

A nemzetközi közösség számára azonban elsősorban azok a konfliktusok jelentenek valóban komoly kihívást, amelyek túlmutatnak a helyi jellegen, s több országot, illetve régiót fenyegethetnek, illetve destabilizálhatnak.

Ezek azonban jól ismert konfliktusgócok – például a Közel-Keleten, Dél-Ázsiában és Afrika egyes térségeiben – ahol már most is jelen van a nemzetközi közösség, s igyekszik elkerülni a háborúk és fegyveres konfliktusok kiterjedését. Így bár nem kívánjuk megkerülni a kérdést, igen nehéz válaszolni arra, hol számolhatunk a jövőben háborúval. A világsajtó ma leginkább a Közel-Keleten – egész pontosan Irán kapcsán vizionál háborút, a mértékadó elemzők többsége azonban ezt nem tartja valószínűnek. Éppen abból kiindulva, hogy egy ilyen háborút vagy fegyveres konfliktust nem lehetne helyi szinten tartani, s óhatatlanul az egész térséget destabilizálhatná.

Ez viszont ma egyetlen ottani főszereplőnek – így Iránnak, Izraelnek és az Egyesült Államoknak – sem érdeke. Emellett sajnos nem zárható ki az sem, hogy a közeli jövőben tovább éleződik az egyébként is feszült helyzet Azerbajdzsán és Örményország között Hegyi-Kara bah hovatartozása kapcsán.

Hazánk nem számít veszélyeztetett országnak a terrorizmus terén. Nyilván tesznek Önök is előkészületeket. Mit csinálnak pontosan?

Magyarország nemzetközi összehasonlításban valóban nem tartozik a terrorfenyegetett országok közé. Megerősítik ezt a tényt azok a nemzetközi adatbázisok, amelyek az egyes országok ter-rorfenyegetettségét „mérik”. Így az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) 2007 óta évente kiadott EU Terrorism Situation and Trend Report (TE-SAT) című kiadványa, vagy az amerikai Nemzeti Terrorellenes Központ (National Counterterrorism Center – NCTC) adatbázisa, melyekben hazánk az elmúlt öt év során mindössze 3-4 áldozatok nélküli merénylettel szerepelt. Mindez nem jelenti azt, hogy teljesen mentesek lennénk a terrorizmustól. Magyarországon nagyjából attól az időponttól létezik modern politikai terrorizmus, amikor az első Molotov-koktélokat egy pártszékházra dobták, illetve támadásokat intéztek politikusi ingatlanok ellen.

Mire gondol pontosan?

A Magyarok Nyilai ügy azért fontos, mert ha bebizonyosodnak az ellenük felhozott vádak, akkor kijelenthetjük, hogy Magyarországon – az egyéni terroristák mellett –, bár csak sporadikus formában, de megjelent a szervezett jellegű politikai terrorizmus is, s ez minőségi változást jelenthet. Hazánkban tehát van politikai terrorizmus, de egy ország terrorfenyegetettsége szempontjából a döntő kérdés az, hogy mekkorának érezzük ennek a veszélyességét? Ezt mindenhol a társadalom dönti el. Magyarországon pedig az emberek túlnyomó többsége egyértelműen nem érzi komoly veszélynek a terrorizmust. S tegyük hozzá: joggal.

Magyarok Nyilai? Roppant érdekes.

Magyarország terrorfenyegetettsége kapcsán egyébként érdemes különbséget tenni a külső azaz nemzetközi és belső, vagyis a hazai terrorfenyegetettség között. Az említett Magyarok Nyilai szervezet sajátosan magyar képződmény, létrejöttében és működésében is elsősorban belpolitikai és szociális okok játszottak szerepet. A hazánkat kívülről érő terrorfenyegetések kapcsán mind a hazai, mind a külföldi források alapvetően egyetértenek abban, hogy Magyarország nem elsődleges célpontja a nemzetközi terrorszervezeteknek, s ezen az afganisztáni szerepvállalás sem változtatott lényegesen.

Hazánk a nemzetközi terrorizmussal – és a finanszírozását biztosító szervezett bűnözéssel – inkább, mint tranzitország, mint pénzmosási tevékenységek lehetséges helyszíne, illetve kisebb részben pedig, mint viszonylag nyugalmas „pihenőhely” kerülhet kapcsolatba.

Ha mégis bekövetkezne valamilyen terrorcselekmény, mit tudnánk tenni ellene?

A terrorizmus elleni fellépés a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően Magyarországon is három komponensből áll. A védekező, az emberek, a közélet, az épületek, az infrastruktúra sebez-hetőségének csökkentésére irányuló terrorizmus-elhárító tevékenységből, amiért intézménye¬sen a titkosszolgálatok és rendőrség intézményei felelősek.

Az offenzív, a terroristatámadásoknak a terroristák azonosítása, feltartóztatása és felszámolása útján történő megelőzésére irányuló terrorizmus-felszámoló tevékenységből, ilyen tevékenységre tartják fenn a készenléti rendőrség alárendeltségébe tartozó terrorelhárítók szolgálatot – TESZ. Végül a terroristatámadást követően kialakult helyzetek – katasztrófa illetve szükséghelyzetek – megoldását és stabilizálását célzó következménykezelő tevékenységből melyért elsősorban a katasztrófavédelem a felelős, de szükség esetén természetesen bevonhatóak a honvédség, és a rendőrség erői is.