Életmód

Ma ítélték halálra Mandelát

A világbajnokság első teljes értékű napja virradt fel ma. Boldog, és önfeledt nap. Ám kevesen tudják, hogy éppen negyvenhat évvel ezelőtti napon, történt egy döbbenetes, mára történelmivé vált esemény.

A világbajnokság egy hónapra ugyan mindent elhomályosít, ami ezen a bolygón történik. Van azonban olyan ügy, amire talán éppen ez az eseménysorozat fog némi fényt vetni. Ez pedig a feketék vagy épp a fehérek üldöztetése, a rasszizmus, és az azzal felvett küzdelem. És ennek élharcosa Nelson Mandela.

Halál

Sötét idők
Verwoerd „független” fekete államok kialakításával kívánta megteremteni a feketék nagyobb szabadságának látszatát, de valójában ezek rezervátumok voltak, ezeket hívták bantusztánoknak. Mandela elkeseredetten tiltakozott az intézkedés ellen, és 1961-ben, amikor kilencévi kényszerhallgatás után első ízben szerepelhetett a nyilvánosság előtt, hevesen támadta a rezervátumok megalakítását. Egyre inkább úgy látta, hogy a fokozódó elnyomás ellen harcolni kell. Illegalitásba vonult, és Umkhonto we Sizwe (Nemzet Lándzsája) néven gerilla- illetve szabotázsakciókra képes földalatti katonai szervezetet hozott létre, amelynek ő lett a főparancsnoka. A bebörtönzött Mandela nem irányíthatta tovább az apartheidellenes mozgalmat, de felesége, Winnie az ANC karizmatikus alakjává nőtt. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus az 1970-es években is folytatta tevékenységét. Bár a kormány minden rendelkezésére álló eszközzel védelmezte az apartheidet, a külső és belső nyomás végül elodázhatatlanná tette a reformokat. Mandelát 1990-ben szabadon bocsátották.

1964. június 12-én virradt fel az a nap, amikor a négy éve börtönben lévő Nelson Mandelát halálra ítélte a szélsőségesen rasszista apartheid rendszer. A világ egyik legnézettebb sporteseményének helyszínén 1960-ban vált vállalhatatlanul feszültté a helyzet. A gazdasági és politikai hatalmat kezükben tartó fehér kisebbség és a mélyszegénységben élő, jogaiktól szinte megfosztott, a társadalmi érintkezés minden szintjén megkülönböztetett feketék egymásnak estek.

1960. március 21-én forradalom tört ki az országban, melynek élére Nelson Mandela és Oliver Thambo állt. Az apartheid elleni lassan kibontakozó, de egyre erősebb ellenállás ez évben súlyos fordulatot vett, amikor a rendőrség hatvankilenc feketét megölt egy tüntetésen. Ez már átlépte a világ figyelmének ingerküszöbét is, és heves tiltakozásba kezdett számos ország vezetője, az ENSZ pedig az apartheid rendszer megszűnését követelte határozatában.

Hiába

A zavargások folytatódtak. Súlyos összecsapásokra került sor, Hendrik F. Verwoerd miniszterelnök nem volt hajlandó kiadni a kezéből a gyeplőt, és magasról tett az ENSZ-határozatra. Huszonkétezer embert börtönöztek be. Az elnyomás pedig folytatódott.

Hivatalosan ugyan létrehoztak független fekete tartományokat, ám ezek még az indián rezervátumoknál is rosszabbak voltak. Az elnyomás végül 1989-ben ért véget. Akkor választották elnökké Mandelát.

Igaz, Dél-afrika azóta sem a rend és biztonság példaállama, de a vezetőket demokratikus választások útján szavazzák meg, s az ország gazdasága is az egyik legstabilabb Afrikában.

Lehetőség

A világbajnokság jó lehetőség arra, hogy az ország megmutassa, képes jól megrendezni egy ilyen világeseményt, nem beszélve arról gazdaságilag is sokat profitálhat.

A legfontosabb azonban az hogy példát tudjon mutatni toleranciából a világnak. Ehhez azonban a szurkolóknak is partnernek kell lenniük. Mondhatjuk úgy is: nagy vizsga lesz ez az egész világ népeinek rasszizmus eltemetéséből, toleranciából, bajtársiasságból és természetesen sportszerűségből.

© 2026 Hírextra. Minden jog fenntartva.