Az újfajta szemlélet ösztönzéséhez az egyénenként változó karbonlábnyom mérését veszik majd alapul, és általa egy tanévben akár több 10 ezer forintot is megtakaríthatnak a hallgatók - közölte a kísérleti programot vezető Fogarassy Csaba, az intézmény tanára az MTI-Presszel.

Az egyetem gazdasági- és társadalomtudományi karán működő Klímagazdaságtani Elemző és Kutató Központ - RGVI - docense elmondta, hogy a kezdeményezés célja a környezet- és klímatudatos szemléletmód kialakítása a jövendő szakemberek körében. Az új látásmódot pedig az emberiség jövőjét leginkább érintő kérdések - a klímaváltás, az energiahatékonyság, a környezet terhelhetősége - indokolja.

- Külföldön már sokfelé terjed az úgynevezett low carbon economy, azaz alacsony szénfelhasználású és szén-dioxid-kibocsátású gazdasági rendszer, amely az energia-felhasználásban fokozott önmérsékletre buzdít, így talán nálunk is erre van szükség a gazdaság vérkeringésének megindításához - utalt az előzményekre. Mint kifejtette, korábban az ökológiai lábnyom fogalmát használták fel annak mérésére, hogy egyénenként milyen arányban részesülünk a természet javaiból a napi élethez, a karbonlábnyom lényegében ennek egy számszerűsíthetőbb, a gyakorlat életben teret nyert, gazdaságilag is értelmezhetőbb, fejlettebb változata.

Az elképzelés alapján a szeptemberi tanév kezdetén önkéntes alapon a témára fogékony hallgatóknak megmérik a karbonlábnyomát, és ezt hasonlítják majd össze az év végén mért adatokkal. A docens ismertetése szerint a kettő különbözete - amely lényegében a csökkenést tükrözi - a napi életvitel során keletkező megtakarításból adódik. - Ebbe a körbe tartozik például, ha valaki az utazásnál busz helyett biciklire, autóról buszra vált, a háztartási gépeket ésszerűbben működteti, időben kikapcsolja a számítógépet, a gyorsfagyasztott helyett friss zöldséget, az import helyett hazai élelmiszereket fogyaszt. A karbontudatos szemlélettel kevesebb szén-dioxid kerül a levegőbe, a megspórolt mennyiség pedig az emisszió kereskedelem nemzetközi piacán pénzre váltható - húzta alá Fogarassy Csaba.

Az egyetemisták által a hónapok során kisebb méretre váltott karbonlábnyom jelképezte megtakarítást, vagyis a levegőbe nem került káros szén-dioxid mennyiségét az egyetem tudományos műhelye összegyűjti. A "megspórolt" káros anyag volumenét az intézménnyel együttműködő, a programot támogató és a felelős környezethasználat iránt elkötelezett multinacionális cégek megvásárolják, a befolyó összeg az eredmény arányában a diákok zsebpénzét növeli. A cégek pedig további, nagyobb tételekbe felhalmozva értékesítik a megtakarított szén-dioxidot a nemzetközi piacon. Ahol jelenleg egy tonna, a Föld légterét meg nem terhelő, el nem pöfékelt szén-dioxid piaci ára 15 euró.

Gátat szabni a természetes javak kifosztásának

- A karbonlábnyom előre láthatóan szerte a világon mind nagyobb szerepet kap a klíma- és környezettudatos gazdaság kialakulásában - fejtette ki az egyetemi oktató. - Szembesít azzal, hogy az egyének és a vállalatok milyen mértékben járulnak hozzá az emberi tevékenység következtében riasztó gyorsasággal beindult globális éghajlatváltozáshoz.

Magyarországon egy főre vetítve 5,65 tonna a karbonlábnyom, de például a jóléti Németországban 10, az Egyesült Államokban pedig 20 tonnát tesz ki - évente és fejenként - a mindennapi életvitel során levegőbe kerülő, üvegházhatást kiváltó szén-dioxid mennyisége. Lényegében a jólét ára a magasabb fokú környezeti terhelés. Ezen belül a repülőgépes utazás jelenti a legnagyobb tételt. A világátlagnak megfelelő karbonlábnyom 4 tonna.

- Ahhoz azonban, hogy gátat szabjunk a természetes javak mértéktelen kifosztásának, megakadályozzuk, hogy visszafordíthatatlanul káros folyamatok induljanak el a természet egyensúlyának megbomlásában, 2 tonnára kellene csökkenteni az átlagos karbonlábnyom nagyságát - emelte ki az egyetemi tanár.

Persze a karbonlábnyom első hallásra a gyakorlati élettől távoli, elméleti mutatónak tűnhet, amely nem sokat mond a hétköznapok taposómalmában őrlődő átlagembernek vagy az egyetemi hallgatónak.

- Valójában nagyon is zsebre menő kérdésről van szó - magyarázta a docens. - Csupán az ésszerűbb energiafelhasználás a háztartásokban, a villany, a mosógép, a tévé időbeni kikapcsolása, a megfelelő fűtés és szellőztetés családonként akár 30 százalékos költségmegtakarítást eredményezhet, miközben az üvegházhatást legalábbis részben okozó szén-dioxid-kibocsátás mértéke apad. Ily módon a gazdasági nehézségek miatt spórolásra kényszerülő családok sokasága, anélkül, hogy tudatában lenne vele, valójában már a low carbon economy követőinek táborát gyarapítja.

Az Egyesült Államokban a karbon- mellett vízlábnyomot is számlálnak a közgazdászok, vagyis mérik, hogy a mezőgazdasági termelésnél a fogyatkozó, egyre dráguló vízből mennyit használnak fel a farmerek. Bebizonyosodott, hogy az eddig a termék bekerülési költségeiben figyelemre sem méltatott, az úgynevezett externális költségek közé sorolt víz érzékelhetően megemeli az önköltséget.

- Például egy tonna marhahús előállításához 16 ezer liter víz szükséges. Ezt mérlegelve az Egyesült Államok vissza is fogta a marhahús kivitelét, hiszen a hússal a méregdrága vizet is exportálná. Nálunk szerencsére van víz elegendő, persze erre is vigyázni kell - figyelmeztetett a szakember -, így elsősorban a karbonlábnyom csökkentése indokolt a gazdasági döntések meghozatalánál.

A low carbon economy elméleti rendszer egyébként a multinacionális cégek körében is megjelenik.

Fejlesztéseiknél mindinkább a megújuló vagy zöldenergia kerül előtérbe, tevékenységükben a globális helyett gyakran - környezeti megfontolásból - a lokális kap nagyobb teret. A helyben megtermelt, helyben eladott terméket ugyanis kevesebb szállítási költség terheli, a csomagolás, tartósítás egy része is megtakarítható, és a környezeti terhelés is kevesebb.

- A jövő karbonlábnyomon "edződő" szakemberei - bekapcsolódva a termelésbe és a döntéshozatalba - várhatóan a környezettudatos gondolkodás apostolaiként dolgoznak majd a gazdaság működési folyamatainak újraértelmezésében - hangsúlyozta Fogarassy Csaba.