Rendszerváltás óta: némi életszívonal-növekedés, sok egyenlőtlenség

Az akadémikus kifejtette, hogy az egyenlőtlenségeknek sem felső, sem alsó korlátjuk nincs: az erőforrások bármekkora része kisajátítható, miközben nincs határa a lesüllyedésnek sem, ezt ugyanis a magyarországi szociális háló nem akadályozza meg.

Szerinte az átlagos életszínvonal-emelkedés mögött valójában az húzódik meg, hogy a felső 50-60 százaléknál jelentős a növekedés, míg az alsó 40-50 százaléknál súlyos a romlás. Ez igaz a várható élettartamra, a csecsemőhalandóságra és sok más tényezőre is – húzta alá.

Egyetértett ezzel Angelusz Róbert szociológus, az MTA doktora is, aki Tardos Róbert szociológussal közösen tartott előadást a magyar társadalom törésvonalairól és az erőforrások eloszlását meghatározó tényezőkről.

Angelusz Róbert elmondta, hogy kutatásaik szerint Magyarországon a politikai pártállás jelenti a legmarkánsabb törésvonalat, amely a kapcsolatokat körülbelül annyira határozza meg, mint az Egyesült Államokban a fehérek és a feketék közötti válaszvonal. Hozzátette, hogy további fontos törésvonalat jelent a fizikai és szellemi foglalkozásúak, az egyes nemzedékek, valamint a dolgozók és munkanélküliek közötti szakadék.

Ami az erőforrások eloszlását illeti, a rendszerváltás előtt a kulturális tőke volt a legfontosabb tényező, 2005-ben pedig már a vagyoni erőforrások és a kapcsolathálózati tőke – fejtette ki.

A szociológus szerint az anyagi, kulturális, kapcsolathálózati és politikai erőforrások arányaiban a rendszerváltás előttihez képest jelentősen megnőtt a foglalkoztatás szerepe is. Úgy vélte, hogy a jövő társadalmának ez lesz a legfontosabb töréspontja.

Az utóbbi húsz évben megnőtt az életkor szerepe az erőforrások eloszlásában: ma a fiatalok rendelkeznek több anyagi, kulturális és kapcsolathálózati erőforrással, ugyanez nem igaz viszont a politikai erőforrásokra – magyarázta az MTA doktora.