Romantikus szerelem édesíti hétköznapjainkat

Hogyan találkoztatok először?

Katinka: Az első találkozásunk egy interjú kapcsán történt, riportot készített velem tavaly ilyenkor.

Krisztián: Egy interjún találkoztunk, amit én készítettem Katival. Első látásra nagyon szimpatikus volt nekem. Megismerkedésünk időpontjában én még kapcsolatban voltam az exbarátnőmmel, így nem közeledtem felé. Miután szakítottunk a volt barátnőmmel, rá pár hónapra találkoztunk Katival, de akkor még nem gondoltuk volna, hogy "ez" lesz belőle.

Mi tetszett meg a párodban, mi az, ami leginkább megfogott benne?

Katinka: Már akkor is tetszett a kisfiús kinézete, csak akkor még vőlegény volt… Így hát gondoltam magamban: „Ez az én formám!” Aztán hónapokkal később, a második találkozásnál már a személyiségét is megismerhettem, ami nagyon hasonló az enyémhez. Mondhatom azt, hogy rokonlelkek vagyunk.

Krisztián: A kisugárzása. Az, ahogyan rám nézett, és a humora. Ami megfogott még, hogy sok közös van bennünk, mint például az, hogy lehet vele akció filmet nézni, és mind a ketten imádjuk videó játékokat 🙂

Miben változtatott meg ez a szerelem?

Katinka: Kiegyensúlyozottabb lettem, megnyugodott a lelkem, boldog vagyok! Azt hiszem ez már nagyon kijárt nekem a sok szenvedés és hosszú egyedüllét után. Remélem, hogy ez az érzés az idő múlásával egyre csak mélyülni fog.

Krisztián: Talán annyiban, hogy mellette nyugodtabb vagyok, mert saját magamat adhatom, így szeretjük- és fogadjuk el egymást, ahogy vagyunk, ami szerintem nagyon fontos dolog.

Hogyan egyeztetitek a magánéletet a munkával?

Katinka: Mivel Krisztián nem zenész, így szakmai konfliktus sincsen köztünk, viszont szereti a jó zenét, ami nekem nagyon fontos. Az ő munkája is nagyon kreatív, így tudunk egymásnak ötleteket adni.

Krisztián: Nem áll messze egymástól a kettőnk hivatása, így elfogadjuk egymás munkáját, és bízunk egymásban annyira, hogy napokra is elengedjük a másikat. De hozzá kell tenni azt is, hogy ha egy nap nem tudunk találkozni, akkor is többször beszélünk telefonon. Így történt ez az elmúlt héten is, mikor én Rómában voltam: reggel és este is beszéltünk telefonon, napközben pedig sms-eztünk.

Mi a legemlékezetesebb közös emléketek?

Katinka: Minden együtt töltött idő emlékezetes számomra. Még nagyon friss a kapcsolatunk, csupán néhány hónapos, remélem van még időnk sok-sok közös élményt gyűjteni!

Krisztián: Több emlékezetes alkalom is van. Az első találkozást sem felejtem el: életem harmadik interjúját készítettem éppen, és persze szerettem volna Katit is megismerni. A másik emlékezetes alkalom az első randink: szántszándékkal egy "csokoládé kávézóba" vittem. Ott 3-4 órát beszélgettünk, aztán elmentünk moziba.

Hogyan képzelitek el a közös jövőt?

Katinka: Esküvő, gyerekek….ahogyan annak lennie kell. Szerintem mindenki hasonló dolgokra vágyik, legalábbis nagyon remélem…

Krisztián: Elsőnek megpróbáljuk egy fedél alatt kipróbálni a közös életet, aztán ha minden rendben megy, akkor házasság és gyerek is következhet, de ez még a jövő zenéje.

Mivel tudod felbosszantani a párodat?

Katinka: A legutóbb az háborította fel, hogy nem kívántam neki jó étvágyat! Az a tapasztalatom, hogy leginkább azt nem szereti, ha telefonon nem vagyok elérhető.

Krisztián: Egy kapcsolatban kellenek a kisebb viták, hiszen két egyforma ember nincs. Viszont azt is szeretem Katiban, hogy a problémákat meg tudjuk beszélni. Rövid ideje vagyunk még csak együtt, így igazán nagyobb "felbosszantásra" még nem volt alkalmunk. De én azt vallom, ahogy az előbbiekben is említettem: "lakva lehet ki ismerni igazán a másikat", de ha megtudtam, hogy mivel tudom a legjobban felbosszantani Katit, akkor azonnal szólok…

Ki a dominánsabb fél a kapcsolatotokban?

Katinka: Hát…..vannak bizonyos dolgok, amikben én sajnos nagyon erőszakos tudok lenni,és azokból nem is engedek! Ettől függetlenül azért a férfi, az én meglátásom szerint igenis legyen férfi!

Krisztián: Helyzettől függ. Természetesen szeretem én hordani nadrágot, mivel én vagyok a férfi, de engem úgy neveltek, hogy az a jó kapcsolat, ahol " a férfi vezet, de a nő irányít". Úgy gondolom, ha ez működik, és előre viszi a kapcsolatot, akkor az a kapcsolat életképes. De mindezek csak akkor működhetnek, ha mind a két fél körülbelül azonosan gondolkodik a világról, és hasonlóak a nézeteik, persze annyi itt is hozzá tartozik, hogy az egymás mellett éléssel és a kopromisszum készséggel az együttműködés- és az egymáshoz csiszolódás folyamatában mindezek kialakulnak, ha a mindkét fél hajlandóságot mutat rá.