Örökbefogadott babával „gyakorolnának”!

SIKERTELEN PRÓBÁLKOZÁSOK

Attila és Móni három éve élnek a legnagyobb harmóniában, egyetértésben és boldogságban, két éve házasságot is kötöttek egymással. A színész és a tanárnő kapcsolata nem is alakulhatott volna szebben, csupán egyvalami nem sikerült az elmúlt években: a közös baba. Móninak előző házasságából három, csaknem felnőtt (16, 18 és 21 évesek!) gyermeke van, de örömmel szült volna Attilának is utódot. Az élet azonban közbeszólt: hiába próbálkoztak természetes úton a babavállalással, lombikbébi programmal viszont Attila nem akarta veszélyeztetni Móni egészségét. Ezért döntöttek most az örökbefogadásról. A pár azért osztja meg ezzel kapcsolatos gondolatait a nagyközönséggel, hogy erőt meríthessenek belőlük a hasonló cipőben járó, remélhetőleg leendő szülők.

– Bátorságot szeretnénk önteni azokba a párokba, akik még nem tudták rászánni magukat az örökbefogadásra – kezdi Attila. – Ha biztosan kiderül, hogy valami miatt nem lehet közös baba, ráadásul negyven feletti már a pár, legjobb, ha intézeti gyereket vesznek magukhoz, mert azt biztosra veszem, hogy őt épp ugyanúgy meg lehet szeretni, mintha saját lenne! Nekem mindennél fontosabb a feleségem, így az egészségi állapota is. Móni nagyon szeretett volna engem meglepni egy kisbabával, de sajnos, rá kellett jönnünk, hogy kifutottunk az időből. Ezért gondoltunk arra, miért is ne fogadhatnánk örökbe?

– A kezdetek sikertelen próbálkozásai után tényleges orvosi segítséget is vettünk igénybe – kapcsolódik a beszélgetésbe a feleség, Mónika. – Első körben kivizsgáltattuk magunkat, és kiderült: szerencsére mindketten tökéletes egészségnek örvendünk! Minden rendben van, csak közbeszólt nálam ez a bizonyos „változó kor”, ami sok mindent már ellehetetlenít. Szóval így alakult, ahogy, és bár nekem három gyönyörű gyerekem van, Attila kedvéért vállalkoztam volna egy újabb szülésre.

UNOKA A LÁTHATÁRON?

Attilának kellő lelkiismeret furdalást okozott Móni önfeláldozó javaslata, ám az egészségügyi kockázatok miatt nem engedhette meg feleségének a nagylelkű gesztust. A három gyerek úgyis olyan lett a színész számára mostanra, mintha a sajátjai volnának, és a srácok is nagyon megszerették nevelőapjukat.

– Móni legidősebb csemetéje megajándékozhatna minket unokával, de egyelőre nincs útban a baba – meséli a színész. – Persze van rá esély, csak nem most! A későbbiekben viszont nekem jó érzés tudnom, hogy egy szép napon majd unokák szaladgálnak körülöttem. Egy örökbefogadott kisbabával pedig lehet gyakorolni az unokákra.

INTÉZET A SZOMSZÉDBAN

Amint eldöntötte a pár, hogy örökbe kívánnak fogadni egy babát, úgy nyugodtak meg egyre inkább érzelmi háborgásaik is. A pestkörnyéki házuk közelében lévő gyermekotthon pedig csak megerősítette elhatározásukat.

– Előfordult, hogy kutyasétáltatás ürügyén elsétáltunk a településünkön lévő gyermekotthonhoz, ahol a kerítésen át láthattuk a kertben, udvaron szaladgáló kicsiket-nagyokat- meséli Attila. – Nagyon nehezen szakadtunk el a látványtól, legszívesebben azonnal hazavittük volna valamennyi lurkót, magunkhoz!

– Szinte életveszélyes az, amit most említett a férjem – állítja Mónika. – Nem szabad egyetlen kisgyereket sem megzavarnunk azzal, hogy elhitetjük vele, talán ő lehet a mi kiválasztottunk. Ezért néztük a kicsiket olyan távolságból, hogy ők ne vehessenek minket észre, nem akartuk megfájdítani a szívüket, elég volt, ha a miénk facsarodott össze.

BEINDUL A GÉPEZET!

Móni és Attila a napokban döntöttek: szeretnék mielőbb beindítani a hivatalos gépezetet. A színésznek ötödikén van egy új premierje, a tanárnőként dolgozó feleség rajztanfolyamokat, illetve szakköröket is vezet, de megbeszélték: mostantól úgy rendezik munkáikat, hogy ráérjenek tevőlegesen is elkezdeni foglalkozni az örökbefogadással.

– Ügyvéd barátunkkal beszélgetve a témáról megtudtuk, több olyan körülmény merülhet fel, ami akadályozhatja az örökbefogadást: előfordul, hogy a gyerek nem árva, a vér szerinti szülő pedig nem mond le róla, így csakis nevelői lehetünk a kicsinek – osztja meg információit velünk Magyar Attila. – Ilyen esetben bármikor megjelenhet a vér szerinti szülő, és elviheti a gyereket. Ez rettenetes volna! Nem akarjuk magunkat kitenni annak, hogy ha vállalunk egy – vagy két, mert ez sincs kizárva! – gyereket az intézetből, akkor egy napon elvehessék tőlünk. Nem történhet meg az, hogy elkezdünk barátkozni, aztán kiderül, hogy nem adják nekünk őt a szülei. Mi szeretni, törődni akarunk azzal, aki majd hozzánk kerül. Fontos tisztázni előre tehát, ki gyakorolhatja a gyereknevelési jogokat.

– Számunkra mindegy, hogy kisfiú vagy kislány lesz-e leendő csemeténk, kizárólag azt szeretnénk nagyon, hogy minél kisebb korú legyen, lehetőleg még négy éves kor alatti – mondja Móni. – Úgy kell megnéznünk majd a kicsiket, hogy egyetlen pillanatig se hitegessünk senkit sem, hiszen ez számunkra nem úgy fog menni, mint ahogy az az Árvácska című történetben megesett, amelyben szinte lóvásár-szerűen választotta ki a kislányt magának a gonosz mostoha! Még csak arról sem szeretnénk szót ejteni, kik vagyunk, hogy Attila ismert művész. Tudjuk, hogy Magyarországon sajnos nehézkes az örökbefogadási procedúra, de mi kitartunk! Úgy véljük, jót cselekszünk azzal, ha magunkhoz veszünk egy vagy két gyereket, ezért is reméljük, hogy a gyámhatóság segíteni fog az ügymenet gyors lefolytatásában. Még aránylag fiatalok vagyunk mindketten, semmi szükség rá, hogy hátradőljünk, és a következő harminc-negyven évben már csak fogjuk egymás kezét a kandalló mellett. Egészségesek vagyunk, erősek, elszántak, fel tudunk nevelni még egy generációt. És ha minden jól megy, erre lesz még legalább négy évtizedünk… Mi örömmel állunk elébe!