Belföld
Jobbik: a demagógia és a profizmus határán
A Jobbik bejelentette árnyékkormányának tagjait - előbb, minthogy a Fidesz, vagy az MSZP programja, vagy programtervezete napvilágot látott volna. A Jobbik siet, vagy a többiek képtelenek időre teljesíteni?
Árnyékkormány
Vona Gábor, a Jobbik elnöke pénteken bejelentette: megvan árnyékkormányának első embere, a miniszterelnöki hivatal élére szánt Pősze Lajos, aki eddig a párt szakpolitikai igazgatója volt. A Jobbik kormányra kerülése esetén tíz, többé-kevésbé ma is meglévő minisztérium felállítását tervezi, kiegészítve a struktúrát egy, a határon túli magyarok ügyével foglalkozó, illetve egy egyházügyi kérdésekkel megbízott tárca nélküli miniszterrel – derült ki többek közt a sajtótájékoztatóból. Azonban a bejelentés korántsem előzmények nélküli.
A Jobbik négy szakmai, a választási programot megelőző konferencián, és egy ötödik, program utáni sportkonferencián van túl, ahol mindezek már elhangzottak, sok mással egyetemben. Ráadásul kabinetek, szakértők és civil szervezetek számos csoportja segítette – és segíti jelenleg is – a pártot, így az ötletek nem légből kapott, idealizált felvetések, hanem komoly szakmunka gyümölcsei. De sokkal fontosabb az, hogy mi célja van ezzel a radikális pártnak?
Kommunikáció és cáfolat
Bármennyire is hajtogatja azt a Jobbik, 2010-ben semmi esélye sincs a kormányra kerülésére koalíció nélkül – és ezt ők is tudják. Ahogy azzal is tisztába vannak, hogy bármelyik parlamenti párttal koalícióra lépni kettős öngyilkossággal lenne egyenértékű, így a „Jobbik a kormányzásra készül” csupán egy demagóg mondat a párt szájából, ami reális indokot ad bizonyos lépésekre. Ezek a lépések viszont épp a Jobbikkal szembeni demagógiát igyekszenek cáfolni.
Az egyik leggyakrabban hangoztatott érv a Jobbik ellen – a nácizáson kívül – hogy a párt képtelen lenne elvezetni egy országot, hisz sem szakemberei, sem megoldásai, sem tervei nincsenek. Azonban a Jobbik nevezte meg először 176 egyéni jelöltjét, ők készültek el először pártprogrammal, és szintén az elsők voltak, akik már egy konkrét kormány embereit is kezdik felsorolni. Ez mind – megspékelve a szakmai konferenciákkal – a fenn állított tévhitet igyekszik lerombolni, és bebizonyítani azt, hogy a Jobbik nemcsak képes lenne elirányítani az országot, hanem jobban is, mint a többiek.
Eme kommunikációs stratégiának jól alájátszik a többi párt a tétlenségükkel: a Fidesznek és az MSZP-nek még csak programkezdeménye sincs, és konkrétumokkal megspékelt vitára sem hajlamosak. Így teljesen hiteles környezetbe csattan bele Vona pénteki állítása: „ A demokrácia megcsúfolása, hogy 60 nappal a választások előtt a parlament két nagyobb pártja sem programmal, sem lehetséges minisztereinek nevével nem állt még elő. A Jobbik ezzel szemben nem árul zsákbamacskát, hanem nyílt lapokkal játszik.”
Természetesen még csak február van, azonban közel sem biztos, hogy bármelyik nagy párt időben előáll a programjával – ugyanis azokba bele lehet kötni, ami szavazatvesztéssel jár, ennek elkerülése pedig fontosabb számukra, mint a demokrácia.
Szebb jövő?
A Jobbik legfőbb ígérete mindig is a szebb jövő volt – amit a politikai kultúra esetében lehet el is hozhat. Bár a Jobbik sem mentes a demagógiától, és a tőmondatokra egyszerűsített jelszavaktól, de képes időben színre lépni részletes céljaival, ráadásul programjának nagy részét úgy pakolta össze, hogy azt bármelyik érdeklődő választópolgár, vagy civil szervezet – egy szakmai konferencián – végighallgathatta. És ez hatalmas lépés például a kormányra készülő Fideszhez képest, aki kivégzi azt, aki megszellőztet egy konkrét elképzelést – lásd Mádi László esete. És ebből a pártok idővel tanulni fognak – hisz annak ellenkezője is szavazatvesztéssel jár.