Külföld
Kína szembemegy a világgal
A válság hatására majd minden kormány engedékenyebb hangot ütött meg szabadságjogokat erősen korlátozó, ám gazdasági ügyekben meghatározó Kínával szemben, ám most kezd e trend véget érni.
Változó hangnem
Hillary Clinton az emberi jogok nagy védelmezője hirtelen elfelejtette hangoztatni elveit, amikor külügyminiszterként Kínába érkezett, Barack Obama amerikai elnök pedig alig tért ki a szabadságjogokra, csak hogy rá tudja venni a keleti óriást monetáris politikájának megváltoztatására – sikertelenül.
A két eset példásan rámutat arra, hogy Amerika – az EU-hoz, és a világ más országaihoz hasonlóan – ideiglenesen behódolt a kínai kommunista diktatúra előtt, feláldozva évszázadok óta hangoztat elveit a gazdasági kapcsolatok oltárán. Meglátszott ez az olimpia megrendezésének idején is: nem volt tömeges bojkott, az ujgur lázadások véres leverését sem ítélték el sokan – Kína látszólag külkapcsolati következmények nélkül gyakorolta a diktatúra módszereit.
Ám most, hogy a világgazdaság kezd kilábalni a válságból, így az eddigi engedékeny hangnem is kezd átváltozni. Washington nemcsak fegyvereket szállít 6.4 milliárd dollár értékben Taiwannak – amit Kína még mindig saját tartományának tekint – hanem Obama még a dalai lámával is találkozik, ami nagyon nem tetszik a "vörös óriásnak". Bár Washington még csak kedden erősítette meg, hogy Obama a hónap elején találkozni fog Tibet száműzetésben élő vezetőjével, de Kína azonnal ennek ellenkezőjére kérte Amerikát, figyelmeztetve, hogy a találkozó tovább hidegítené az amúgy is fagyos diplomáciai viszonyt.
Kína évről évre hevesebben ellenzi a világ vezetői és a dalai láma találkozását. Azonban a dalai láma 1959-es száműzetése óta eddig minden elnök találkozott már őszentségével, és abban mindenki biztos, hogy nem a szintén Nobel-békedíjat kapott Barack Obama lesz a kivétel. Tibet ügyében egyébként ugyanaz Obama véleménye, mint elődeinek – és mint a dalai lámának: elismeri, hogy Tibet Kína része, ám tárgyalások elkezdését javasolja a terület törvénybe foglalt autonómiájáról. Yuan Peng, az Amerika Kínai Tanszékének vezetője szerint a találkozó után Kína be fog keményíteni, ami gazdasági lépésekben ölthet testet.
Ugyanis Obama – és a világ – feje még mindig amiatt fáj, amiért tavaly Kínába vándorolt: a mesterségesen alacsonyan tartott jüan árfolyama még mindig a kínai importnak kedvez, és minden más exportot hátráltat. Ráadásul hasonló monetáris politikára nincs példa. A G7-ek most hétvégén ülnek össze, megbeszélni hogy mit kezdjenek a jüannal, de pontos irányvonal még nem ismert.
Net-csörte
Kína nem csak az amerikai vezetéssel, hanem az egyik legnagyobb amerikai céggel, a Google-lel is összekapott. A szabadságáról és újításairól híres cég – amely Kínában a második leggyakrabban használt internetes kereső – eddig elfogadta Kína elvárásait, és automatikusan cenzúrázta a keresési eredményeket. Azonban, miután Kínából egy nagyszabású hackercsoport – szakértők szerint a kínai hadsereg, vagy más kormányszerv tagjai – január 12-én a Google-hoz tartozó gmail-fiókokat is feltört, elfogyott az alapítók türelme és kijelentették, hogy nem cenzúráznak többé. Erre Kína válasza az volt, hogy neki semmi köze az esethez, és mindenkinek be kell tartania a törvényeket, mert ha nem, akkor annak következményei lesznek. A Google viszont ezt nem várná meg, hanem egyszerűen kivonulnak Kínából – otthagyva az egyik leggyorsabban fejlődő piacot. A „tárgyalások” egyelőre megrekedtek.
A támadás nem számított újdonságnak: Kína évek óta növekvő számú internetes támadást intéz különböző cégek, magánemberek és néha kormányok ellen, azonban a magánlevelek szentsége egy olyan csepp volt a Google számára, amely kicsapta a biztosítékot. Már csak azért is, mert úgy tűnik a támadás nem csak a magánleveleket támadta, hanem informatikai technológiát is kívánt lopni – ezért tört be többek közt az Adobe-hoz is.
Bár erről biztos források nincsenek, de a szakértők elemzése szerint a kínai hadsereg az államnak dolgozva az interneten keresztül szerzi be az új technológiát. Ehhez egy hacker-klubbot is fenntart, amiből kiválogathatja a tehetségesebbeket az akciókhoz – a klubnak több mint százezer tagja van. Hogy Kína eddig mennyi mindent lopott össze ezzel a módszerrel, arról nincs megbízható információ, de a vírusirtókat gyártó McAfee Inc. becslése szerint a kár immáron elérte az egy milliárd dollárt.
Merre tartanak?
Bármennyire is függnek a világ országai Kína gazdasági döntéseitől, nyíltan nem támogathatják a kommunista rezsim diktatórikus lépéseit – sőt, tanácsos azt valamennyire bírálni is. Így Kína akármit is csinál, nem fogja tudni rábírni a világ vezetőit, hogy ne találkozzanak a világszerte nagy megbecsültségnek örvendő dalai lámával, vagy hogy álljanak az ő pártjára a cenzúra ellenzőivel szemben. Így viszont továbbra is gazdasági válságoktól és szárnyalásoktól fog függni, hogy a kommunista diktatúrát megszemélyesítő Kína mennyire „gonosz” és hogy mennyire kell elítélni – ami etikailag igencsak megkérdőjelezhető helyzet.
