Halál és tűz

Békés vasárnapnak indult a július 5-e Urumqiban - a vasárnap pedig azt jelentette, hogy az ujgurok az egész környékről összegyűlnek a városba piacozni, és megvitatni az elmúlt hét eseményeit. A nagy megvitatáson valószínűleg túl sok sérelem került a felszínre - sokak szerint egy júniusi ujgur gyártüntetés volt a dolog előzménye, ahol két ujgur meghalt, ami igencsak felszította kedélyeket - és a szokásos pattogó szavakat ezúttal tettek is követték. Éjszakára több ezer - de az sem kizárt, hogy több tízezer - fő volt az utcákon, autókat gyújtogatva, véres összecsapásba keveredve először a hanokkal, aztán a kiérkező rohamrendőrökkel -, akik a dokumentációk szerint egyik felet sem kímélték.


A Tienanmen tér óta csak a 2008-as tibeti lázadás volt hasonló - az ekkora erőszakos megmozdulások nem éppen megszokottak Kínában. Az eddigi információk szerint 140 halottról és vagy 800 sérültről van szó - pedig a kezdeti fáma mindössze 3 halottról és pár tucat sebesültről szólt. Arról jelenleg nincs információ, hogy ezek közül mennyi a tüntető és mennyi a rendőr, de annyi bizonyos, hogy mindkét etnikai csoportból és a rendőröktől is érkeztek a kórházakba bőségesen. A rendőrség száz személyt őrizetbe vett - akik közül tízen elméletileg felbujtók is -, és még kilencven potenciális szervezőt keresnek a hatóságok.

Megint egy tartomány...

Az eset nem véletlen, ugyanis mindez Urumqi városában történt, ami Xinjiang tartomány egyik legnagyobb, 2,3 millió fős városa. Pontosabban Xinjiang Ujgur Autonóm Tartományé, ha a teljes nevet akarjuk használni. A név mögött pedig egy történet bújik meg, cenzúrába fojtva.

Az 1884 óta Kínához tartozó Xinjiang hasonló tartomány, mint Tibet: elviekben széleskörű autonómiával rendelkezik függetlensége elvesztése óta, gyakorlatilag ebből a kommunista diktatúra nem sokat enged. Sőt, nemhogy nem enged sokat, hanem még próbálja megváltoztatni a helyiek összetételét is, milliós nagyságú betelepítésekkel. Az 1953-ben félmilliósnál is kevesebb han (kínai) populáció 2000-re elérte a 7.5 milliót, mára pedig a 19.5 milliós lakosság 41 százalékát teszi ki. A valaha lényeges többségben lévő ujgurok pedig mindössze a helyi populáció 43 százalékára szorultak vissza.

Ha ez sem lenne elég, akkor az ásványi anyagokban és termőterületekben egyébként gazdag terület gyümölcseiből az ujgurok nem érzik úgy, hogy túlzott bőséggel részesednének. A fontosabb állásokat hanok töltik be, és szerintük mind a hanok, mind a kormány hátrányosan megkülönbözteti őket. Ennek a fennálló helyzetnek az indulatai törtek a magasba vasárnap este - és változtatták lángtengerrel kevert vérfürdővé a várost.

Nemzetközi következmény?

Az eset kezelése rendkívül fontos lehet Kína külképviselete számára, hisz bár a világ a válság hatására kénytelen megenyhülni felé, egy újabb Tibet kialakulása évtizedekre visszavethet mindenféle külhoni kapcsolatot. A történtek kommunikációjában úgy néz ki sok hiba nincs: a kormány szerint ujgurok támadtak hanokra, majd jött rendőrség, és nem túl kedvesen rendet rakott - ezt az ujgurok sem cáfolták. A kiváltó okban viszont teljesen eltérőek a „vélemények”.

A kormány szerint az egész mögött külföldi beavatkozás áll: az Amerikában székelő Ujgur Világkongresszus, és annak vezetője, Rebíja Kadír, aki pár év börtön után lépett le Kínából. Az ujgurok szerint viszont a fent említett etnikai igazságtalanságon akadtak ki, ami egy valamivel hihetőbb variáció - bár nem kizárt, hogy az amerikai mentor keze is szerepet játszott. A teóriát nagyban erősíti, hogy városban hirtelen erősen korlátozva lett az internet-hozzáférés.

A világ még nem reagált az eseményekre, de ha ezt követi még egy hasonló megmozdulás, akkor a csoportos állásfoglalást borítékolni lehet - amit a nagy kommunista birodalom nem fog zsebre tenni.