A gyermekrabszolgaság édenkertje

Sötét ország

Ha valaki kiejti Haiti nevét, akkor az átlagembernek két dolog jut először eszébe: tengerpart és a vudu. Ám az egykori francia gyarmatnak nem a sötét praktikákkal, és törzsi táncokkal összekapcsolt, Afrikából érkezett vallása a legrémisztőbb tulajdonsága, hanem a gyermekrabszolgák elterjedtségének a gyakorisága, ami ellen a kormány képtelen – és nem is nagyon akar – tenni.

A Pán-Amerikai Fejlesztési Alapítvány (Pan American Development Foundation) és más amerikai szervezetek segítségével végzett felmérése több mint 225.000-es létszámban állapítja meg a gyermekrabszolgák számát Haitin, ami egy épp hogy 10 milliós lélekszámmal bíró országban kiugróan magas összeg. Ráadásul a kutatás szerint a gyermekrabszolgák száma egyenes arányban nő a főváros, Port-au-Prince terebélyesedésével (itt fordulnak elő a legnagyobb számban), ami viszont a népességnövekedéssel összehasonlítva növekszik egyenes arányban.

Tény, hogy a lakosság 1982 óta megkétszereződött, és 2005 óta, vagyis négy év alatt másfél millióval nőtt. A gyermekrabszolgák száma pedig hasonló arányt mutatott: a 2002-es UNICEF felmérés még „csak” 172 ezret számolt belőlük. A növekedésnek az is motorjául szolgál, hogy egyre több turista gondolja, úgy, hogy egy „sötét” vudu szertartás után más tiltott gyümölcsöt is megkóstolna, és felkeres egy helyet, ahol van sok zsenge "virágszál"… sőt a gyermekkereskedelem is elkezdett kivirágozni.

Hagyomány és szégyen

A szokás elterjed és közismert „hagyomány” az országban, amelyet jó vagy rossz szájízzel, de hallgatólagosan mindenki tudomásul vesz. Azonban ez sokaknak szégyen – főleg azoknak a nacionalistáknak, akik a rabszolga-felszabadítási lázadásokra oly büszkén emlékeznek vissza. Ennek ellenére mégsem történik komoly lépés az ügyben. A gyermekrabszolgáknak egyébként már saját nevük is van: „restavek”, ami kreol nyelven „valakivel lévőt” jelent.

A restavekek kialakulásának legfőbb oka a szigetet sújtó szegénység. A gyermekek helyzete katasztrofális: háztáji cselédként, szexuális játékszerként tekintenek rájuk, akik szolgálatukért cselébe hajlékot és ételt – nagyon ritkán némi aprót – kapnak. A gyermekek mind fizikálisan, mind mentálisan, mind szexuálisan ki vannak szolgáltatva az őket eltartó családnak, és sokszor több mint napi 12 órát dolgoznak. A gyermekrabszolgák kétharmada lány.

A gyermekrabszolgák három csoportból kerülnek ki: akik az utcáról, bandákból szegődnek el szolgálatba a jobb élet reményében (nekik általában nincsenek szüleik), a vidékről a városba költöző gyermekek munkahely hiányában szintén nagyrészt itt kötnek ki, és vannak akik a saját szüleik küldenek, mert egyébként képtelenek lennének eltartani őket. Ugyanakkor érdekes tény, hogy a rabszolgatartó családok 11 százaléka maga is elküldte már restaveknek egy, vagy több gyermekét.

Ellen-intézkedések

Bár a kormány – egyéb szervezetek segítségével – próbálja kiterjeszteni a szociális hálót, oktatásban részesíteni a szegényeket, és menedéket létrehozni az egyedül maradt kislányok számára, de eddig nem járt túl sok sikerrel. Az ügyben egyre erősödő morajból pedig az hallatszik ki, hogy a emberek hiába szólnak bárkinek: sem büntetés, sem más intézkedés nem indul a rabszolgatartók ellen – sőt sokszor maguk a gyermekek is falaznak „gazdájuknak”.

Glenn Smucker, a kutatásban résztvevő kultúrantropológus szerint az egész folyamat megállíthatatlanul növekszik, és csak egy drasztikus fordulat állíthatja ezt meg. Herve Razafimbahini, a program igazgatója szerint a helyzet még rosszabb, mint látszik: „azok az emberek, akik érintkeznek a restavikokkal, úgy gondolják, hogy mind mi, mind az UNICEF alábecsüli a problémát.” A szociális minisztérium eddig nem válaszolt semmilyen megkeresésre, vagy kutatási eredményre a témában.

A helyzet természetesen nem csak Haitin aggasztó: legalább 20 millión gyermek dolgozik éhbérért, vagy rabszolgaként a világon. Ezeknek fele ázsiai, de nagyon sokan kerülnek ki Afrikából, a Szaharától délre eső területekről is. Bár több tucatnyi szervezet küzd a felszabadításukért, de ellenük pedig azok nemzetközi cégek vannak, akik alkalmazzák a gyermekmunkásokat – és náluk jóval több a pénz. Ráadásul egyes helyeken a gyermekeket már nem „csak” rabszolgának, vagy prostituáltnak használják, hanem katonának is…