Újabb független állam jöhet létre Európában

Függetlenséget, mert az függetlenség!

Abházia és Oszétia, valamint a távolabbi Tibet után újabb autonóm tartomány jelezte, hogy szívesebben megállna a saját lábán, önálló országként. Azonban hiába sikerült ez Montenegró, majd Koszovó esetében, de ezen ritka kivételektől eltekintve az út nem járható az anyaország beleegyezése nélkül – főleg ha az egy olyan európai nagyhatalomról van szó, mint Spanyolország. Így Katalónia helyzete némiképp hasonló Erdélyhez – főleg, hogy ott sem annyira egységes a lakosság, mint például Koszovóban.

Katalóniában nem hivatalos népszavazást tartottak abban a kérdésben, hogy a terület függetlenedjen-e Spanyolországtól. A szavazásra jogosultak – mintegy 700 ezer fő – mindössze harminc százaléka jelent meg, igaz ezek 95 százaléka támogatta a függetlenséget. Az elért eredmény kettős: bár a kiírók a negyvenszázalékos részvételt célozták meg, de az ellenzők otthon maradtak, így az is kiderült, hogy az elszakadást támogatók aránya jóval több, mint az eddig 20 százalékra becsült népesség-arány.

A népszavazás azért nem volt hivatalos, mert a jelenlegi törvények szerint csak a spanyol állam írhat ki népszavazást – az viszont egyáltalán nem támogatja a függetlenedési törekvést. Ezért rendezték be a szavazófülkéket szakszervezeteknél és templomokban az önkormányzatok helyett, és ezért támogatta csak szóban a kormányon lévő Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) párt és az ellenzéki Konvergencia és Unió (CiU), a két nagypárt bojkottja mellett. Mivel a népszavazás nem hivatalos, így annak nincs is semmilyen kötelező érvényű jelentősége, a kiírok csupán jelezni akarták Madridnak, hogy van igény a kérdésről való komoly tárgyalásokra. Azonban Madrid nem kifejeztetten lelkesedik az ötletért.

Katalónia hánytatott napjai

Katalónia egy 32,114 km² területű, Spanyolország északkeleti csücskében fekvő terület, a 2008-as adatok szerint 7,354,411 lakossal. Története során magát a katalán népet, mint kisebbséget sokszor elnyomták: először IV. Fülöp sanyargatja meg őket a franciákkal való háború okán a 17. században – ami kisebb, véresen levert lázadást is szül – majd 1712-től V. Fülöp folytatja kitelepítésekkel, és az egyetemek bezárásával – végül pedig a Franco diktatúra (1939-1975) alatt hurcolták meg őket, főleg a nyelvük elnyomásával.

Bár a terület már a második évezred elejétől szoros kapcsolatban állt Aragóniával, de Spanyolország megszületésekor sem vált az ország részéve. A beolvadáshoz a napóleoni háborúkig kellett várni, és csak a Franko diktatúra után (1976) állhatott helyre a katalóniai kormány, saját autonóm státusszal (ebben 2006-ban történt némi változás).

A leglényegesebb különbség, amiben a katalánok eltérnek a spanyoloktól – a kevéssé ápolt saját nemzettudatukon kívül – a nyelv. Bár hatalmas szakadék nincs a katalán és a spanyol nyelv között – beszédben könnyedén megértik egymást – de a nyelvtani és az írott rész igencsak különbözik. Jól tükrözi ezt a katalán nyelv használatát vizsgáló adatok is: a katalánok 94,5 százaléka megérti a katalán nyelvet, 74,5 százalékuk beszéli és olvassa is, de csak 49,8 százalékuk képes azt írásban is használni. A Barcelona központú katalánok „mássága” nem ér itt véget: az etnikai ellentétek gyakran fellángolnak más helyeken – például a futballpályán, és a szurkolók összecsapásában is.

Ez csak a kezdet…

A referendum szervezői azonban nem adják fel: elmondásuk szerint jövőre szeretnének egy „nagyobb, kiterjedtebb” népszavazással előrukkolni. Az sem lényegtelen, hogy a jövő év végén lesznek a katalán helyhatósági választások, és minden szeparatista megmozdulás kényelmetlen helyzetbe hozza a spanyol miniszterelnököt, Jose Luis Rodriguez Zapaterot. „Ezek a függetlenségi szavazások nem vezetnek sehova” – jelentette ki még pénteken.

A napi politikai herce-hurca – és a válság – pedig még rá is segít a függetlenségi törekvésekre: „Évekig nem volt ezzel semmi problémám, pont ugyanannyira éreztem magam katalánnak, mint spanyolnak. De a politikusok miatt egyre jobban érzem magam katalánnak, mint bármikor – és egyre kevésbé spanyolnak.” – fogalmaz egy időseb helyi lakos a szavazóurnáknál. Más lakosok viszont egyetértenek Zaparteroval: „ Katalónia fontos része Spanyolországnak, de semmi több” – fogalmaz szintén egy idősebb lakos.

Bár Katalóniának meglenne az ereje az önálló élethez, de gazdasága és életszínvonala szinte biztosan csökkenne Madrid támogatása nélkül – és ezzel a lakosok nagy része is tisztában van És amíg ez a helyzet így áll, addig Katalóniának annyi esélye sincs a függetlenségre, mint Abháziának.