Segélyek és hálapénz: a Jobbik megoldaná

Csapó három

A lassan második erővé váló Jobbik az első olyan választások elé néz, amelyet bár megnyernie nincs sok esélye, de a támogatottsági adatok alapján bejutása garantált, így létfontosságú számára, hogy egy épkézláb programot rakjon le az asztalra. Ezért négy nagyszabású szakmai konferenciát hirdetett meg az általa legfontosabbnak tartott kérdéskörökben, és jórészt ezek tapasztalatai alapján kívánja majd összeállítani választási programját. Az első a rendvédelem, a második az ifjúság- és népesedéspolitika fémjelével került megrendezésre, a mostani pedig az egészségüggyel és a szociális támogatásokkal kíván foglalkozni (az utolsó a gazdaságot fogja górcső alá venni).

A sajtótájékoztatót, mint mindig, most is Z. Kárpát Dániel vezette, aki elmondta, hogy a Jobbik több mint húsz szakmai kabinetében immáron több mint ezren dolgoznak, és ez meg is látszik majd a konferenciákon. A párt képviseletében Sneider Tamás beszélt, aki szerint a mai szociális rendszer rengeteg ellentmondást tartalmaz. Elmondása alapján a nyugdíjrendszerrel komoly bajok vannak, aminek az egyik alapja a nyugdíjalap egykori privatizációja. A párt nyugati alapú nyugdíj-biztosítási rendszert vezetne be, és kihagyná a külföldi érdekeltségű magánnyugdíjpénztárakat a körből. Bevezetnék a szülőtartási életjáradékot, ami alapján a munkavállalók az SZJA-uk egy részét átutalhatnák a már nyugdíjban lévő szüleiknek.

Pősze Lajos, a Jobbik szakpolitikai igazgatójának elmondása szerint tarthatatlan, hogy az egészségügyet ma az országban teherként kezelik – pedig az Egészségügy képes lenne megtermelni kiadásainak egy jó részét. Véleménye szerint az orvosokat jobban meg kellene fizetni, több orvost kellene képezni – és a már képzetteket itt kellene tartani. Pősze kijelenti, hogy az idősödő társadalommal egyenesen arányosan fog növekedni az Egészségügyre nehezedő teher, így feltétlen és gyorsan csinálni kell valamit.

Dr. Gyenes Géza, a párt egészségügyi kabinetjének az elnöke szerint éveken belül nem lesz elég orvos ahhoz, hogy mindenkit ellássanak. „Erre egy radikális megoldást találtunk”. Elmondása alapján tudatos egészségpolitika szükséges, ami azt jelenti, hogy a problémákat fel kell mérni, és a felmérés alapján született igényekre kell kialakítani az ellátórendszert – valamint meg kell szüntetni a területi esélyegyenlőtlenségeket. Gyenes szerint hatalmas elvonások történtek, amik csak a politikai elitet gazdagították: a ’89-es egészségügyi finanszírozáshoz képest a mai büdzsé 52 százalékkal kevesebb. Véleménye szerint a megvalósításhoz gazdaságpolitikai átalakítások kellenek, valamint a társadalommal kell kötni egy szerződést, hogy adnak-e elsőbbséget az egészségügynek.

Gyenes azt is elmondja hogy, „azért akarjuk kidolgozni a programunkat, mert mint kormányprogramként, mint árnyékkormány-programként funkcionálhat. Ha a jobbik kormányra kerül , akkor az emberek pontosan tudják – és mi tudjuk – hogy mit fogunk csinálni.”

„Éljünk tovább 10 évvel!"

A Himnusz után Vona Gábor levele kerül felolvasásra, amelyben a pártvezér tételesen felsorolja az egészségügy jelenlegi problémáit (alulfizetettség, elavultság, stb), és kijelenti, hogy „a nemzet és az egészségügy súlyosan beteg”. A levél szerint „a probléma megoldását csak az egészségügyi szakemberek segítségével lehet megoldani”, és hozzáteszi, hogy „az egészségügyben nincs helye a profitközpontú szemléletnek”.

Pősze Lajos a párt választási programjáról beszélt, ami szerinte nagyon jól halad, és a céldátumra (január 16) készen is lesz a 100 oldalas dokumentum. A Jobbik szeretne annak véget vetni, hogy a költségvetés teher a társadalom nyakán, elvégre az egészségügy a GDP 5-6 százalékát viszi el, de 8-9 százalékot termel. A jelenlegi rendszer évi 800 orvost képez ki, pedig a fenntartáshoz évi 120-ra lenne szükség. Nagy problémának nevezte a szakma fizetését is: egy szudáni orvos 20 százalékkal többet keres, mint egy magyar. Vélemények szerint a főorvosokat legalább annyira meg kellene becsülni, mint a BKV menedzsereit. Problémának nevezte azt is, hogy egyre kevesebben fizetik a TB-t, egyre több ember számára. Elmondása szerint a prevenció létkérdés: a jelenleginél sokkal nagyobb hangsúlyt kellene rá fektetni.

Sneider Tamás szerint 2000 milliárd folyik el a korrupció miatt – a Jobbik célja az összeg legalább felére csökkentése. Bírálja az IMF-hitel felvételét és a Jobbik céljának nevezte, az államadósság eltörlését, és azt, hogy megakadályozza a multinacionális cégek országból való nyereségkivitelét.

Némi nyugdíjtörténeti áttekintés után az elképzelt reformokról ejt szót: eltörölnék a kötelező magánnyugdíjpénztárakat (önkéntes továbbra is lehetne) ami elmondásuk alapján évi 354 milliárd forintot visz ki az országból – helyette cégekkel töltetnék fel a nyugdíjalapot. Szót ejt a fent leírt szülőtartási életjáradékról is, amely egy új nyugdíj-kiegészítésként jelenne meg. Sneider kiszámítható családtámogatás mellett tette le a voksát, ezért a családtámogatási törvények bekerülnének a 2/3-os törvények kategóriájába, és a támogatás összegét a minimálbérhez kötnék

Bevezetnék a gyermekbarát önkormányzati és vállalkozó díjat, valamint a GYED helyett főállású anyasági támogatás lenne, ami három, vagy több gyermek nevelése esetén lépne életbe. A támogatások egy részét pedig végzettséghez kötnék. A Jobbik országos szinten bevezetné a szociális kártyát, és csak az kapna forintbeli támogatás, aki elfogadja számára felkínált munkák valamelyikét. A párt az ápolási díj megemelését is támogatja, ha az állam nem tudja elhelyezni az ápolásra szoruló illetőt.
@@
„A rendszer fenntartásához pénz kell!”

Baksai István egészségügyi szakmenedzser szerint az egészségégügyben mindenkinek baja van, de nemzetközi összehasonlítás szerint mégsem olyan rossz a helyzet – a gyakorlatban mégse működik. Elmondása szerint a jelenlegi színvonalon, ennyi pénzből, ennyi ellátóhely és egészségügyi intézmény nem működhedtető. Mivel sem színvonalat nem akarjuk csökkenteni, és a helyek számár sem lehet tovább kurtítani, ezért az összeget kell megemelni – mondja. Az egyik legfontosabb pontnak azt nevezte, hogy egy beteg gyorsan meggyógyuljon, így felhasználóból újra befizetővé váljon.

A háziorvosokra rátérve elmondta, hogy 2008-as adatok alapján 5145 felnőtt és 1178 gyermek háziorvos-körzet létezett Magyarországon. A háziorvosok 93 százaléka vállalkozóként dolgozik, átlagéletkoruk 57 év volt – amiken valahogy változtatni kell. Hozzáteszi, hogy a háziorvosoknak be kell tölteniük a kapuőri szerepüket (vagyis elsőként nekik kell foglalkozniuk a beteggel), ami jelenleg nem nagyon működik. Véleménye szerint a kórházak adósság-problémáját minél előbb meg kell oldani, hisz így a beszállítók sem jutnak pénzhez, ami csak tovább súlyosbítja a válságot. Megemlíti, hogy mentőszolgálatnál pozitív változások történtek azzal, hogy különválasztották a betegszállítást és a sürgősségi ellátást.

Leszögezi, hogy „annyi pénz a földön nincs, amennyivel mindenki egészségügyi igényeit ki lehetne elégíteni.” Azonban az elvárások összegzésével és szakmai konszenzussal le lehet fektetni egy jobb rendszer alapjait – ám nem szabad elfelejteni ez nem két év lesz, annál jóval több.

Dr. Gyenes Géza szerint nagyon alacsony a várható élettartam – ezt kellene legalább 10 évvel megnövelni. Felsorolja ő is az egészségügy problémáit, amelyből külön hangsúlyozza a szakemberhiányt, amit a humánpolitika képtelen megoldani. Felrója azt is az elmúlt 20 év kormányzásának, hogy az egészségtudatos életmód kialakítására nem fektettek hangsúlyt. Megoldásnak olyan egészségpolitika kialakítását tartja, amely az emberekkel való konszenzuson alapul. Megemlíti az egészségbiztosítás felelősségének megnövelését, és egy Nemzeti Egészségügyi Tervet, amely alapján rendbe raknák az egészségügyet.

Ehhez a Jobbik a forrást egyrészt az adóbevételekből képzeli el – ám itt probléma, hogy manapság nagyon kevés az adófizető, így a TB is csökken. A Jobbik növelné a munkahelyek számát (pl.: közmunka-program) és fellendülés esetén megemlíti a TB összegét is. De az egészségkárosító termékekre kivetett adóból is jutna az egészségügynek és EU-támogatásokat is felhasználnának – a párt elképzelései szerint. Valamint létrehoznának egy nyilvános Nemzeti Egészségügyi Alapot, hogy a pénzt koncentráltan, jól lehessen kezelni (feladata az egészségügyi források felhasználása és egyensúlyban tartása lenne).

„Az egészségügy elöl templom, hátul piac”

Dr. Kovács Árpád közgazdász, volt ÁNTSZ-dolgozó szerint az egészségügy nem ellátórendszer, hanem szolgáltatórendszer – legalábbis annak kellene lennie. Elmondása alapján az egészségügyi átalakításának három stratégiai pontja van: tisztázni hogy hol tartunk, hova igyekszünk és hogyan akarjuk ezt elérni. Szerinte minden országban gond van az egészségüggyel, így nem lehet sehonnan átvenni egy alapot, hanem sajátot kell kialakítani. Méghozzá úgy, hogy mind a szolgáltatók, mind a betegek, mind a finanszírozók érdeke érvényesítve legyen. Beszéde leszögezi, hogy egy új egészségpolitika létrehozását csak úgy lehet végrehajtani, ha minden rá ható erőbe is belenyúlnak, és úgy hoznak létre egy újat, hogy az azokkal és egységben lesznek a változások.

A párt az egészségügy középpontjába nem a pénzt, hanem az egészségügyi állapotot helyezné. Létrehozna egy a kémia biztonsági rendszerhez hasonló információs rendszert, amely nagyban növelné az egészségügy hatékonyságát. Így egyéni egészségügyi terveket is lehetne készíteni – amikkel pedig a megelőző eljárások effektivitását lehetne növelni, ami jelentős költségcsökkenést is jelentene. Bizonyos egészségügyi szolgáltatások (pl.: egészségturizmus) adóját pedig nem az állam, hanem a helyi önkormányzat kapná, amit az csak a helyi egészségügy fejlesztésére fordíthatna vissza. „A fizetések és ellátók száma megduplázható lenne, van rá forrásunk, csak tennünk kell érte!” – zárja mondandóját.

A Kerekasztal-beszélgetésen Sztankó Éva sebész, Tam János egészségügyi informatikai szakértő, Zacher Gábor toxikológus, és Tóth Ildikó belgyógyász, egészségügyi szakmenedzser vett részt, és a közönség is bekapcsolódott kérdésekkel. Tam szerint az egészségügy egyik rákfenéje a gyógyszerlobbi, amelynek érdeke hogy minél több ember legyen minél tovább beteg. A Jobbik visszacsinálná a patikaliberalizációt, valamint a gyógyszerészeket a párt nem kereskedőknek, hanem egészségügyi dolgozóknak tekinti.

Egy javaslat szerint az egészségügyi dolgozóknak órabérben kellene kapniuk a fizetésüket, ám Sztankó szerint nem a kifizetés módja a lényeg, hanem az hogy teljesítmény-alapú bérezés legyen. Elhangzott, hogy az egy betegre fordítandó tiszta orvosi időt a jelenlegi másfél perces tizenhat percre kellene növelni – így az egészségügyi tanácsadás ismét megjelenhet.