Ha a pisi gyengén csurog, üss lyukat a fejedbe!

Sorozatunk negyedik részében egy igazi japán háztartásba repítjük olvasóinkat. A munkában, iskolában elfáradt család képzeletünkben este ledől a televízió elé, hogy valami könnyed filmecske segítségével pihenje ki a napot. Górcsövünket azonban most nem ezekre a filmekre fókuszáljuk, hanem az ezeket megszakító hirdetésekre. Nem kell mélyre ásnunk a bugyorban, hogy a nyugati kultúrában felcseperedett ember ingerküszöbének felső rétegét érintő reklámokra bukkanjunk.

IMPORTÁLJUNK SZTÁROKAT A NYUGATRÓL!

Nem csak nálunk divat ismert médiaarcokkal reklámozni egy terméket – a japán vásárlókat úgy látszik, ugyanilyen jól meg lehet fogni, ha neves sztárokat látnak egy hirdetésben. Elnézve az alábbi videókat, az embernek óhatatlanul is az jut eszébe, hogy az amerikai csillagoknak igen magas lehetett ezekért a gázsijuk. És valóban: a BBC a Japan Market Intelligence nevű piackutató és tanácsadó cég évezred elejei felméréseire hivatkozva azt írja, a nyugati sztárok általában 1-3 millió dollárért adják arcukat egy-egy japán hirdetéshez.

Érdekesnek mondható viszont, hogy a japán reklámszakemberek mi alapján választják ki, kivel milyen terméket népszerűsítenek. Ringo Starrt például azért szemelték ki egy almaital reklámozására, mert a „ringo” szó japánul almát jelent, és ha az ex-Beatleses nevét kissé elferdítve mondják ki, japánul körülbelül ezt jelenti: „Megittam az almalét.” Szintén a neve miatt döntött Celine Dion mellett az Aeon nyelviskola. A színész-énekesnő vezetékneve ugyanis jól rímel az iskola nevével.

Nicholas Cage táncra perdült az idegenekkel
Brutálfaktor: 3 / 10

A mindenféle technikai terméket (mobil, laptop, hűtő stb.) forgalmazó Sankyo úgy vélte, Francis Ford Coppola híres unokaöccse lenne a legalkalmasabb arra, hogy egy tévéreklámban vásárlásra ingerelje az embereket. A neves filmszínész teszi mindezt úgy, hogy kovbojruhában rázza az ufonautákkal. A darab mellesleg a szolidabbak közül való.

Schwarzira nincsenek szavak
Brutálfaktor: 9 / 10

Kalifornia későbbi kormányzójával egyszerűen ötletem sincs, mi történhetett itt. A rendkívül mókás szemüvegű Schwarzenegger a háttérben halkan zümmögő gyermekkórus kíséretében egy meghökkentő felüvöltéssel indítja szpotot, majd a bizarr nyitány után az események szűk fél perc alatt olyan szintre eszkalálódnak, ami már csak a japán lélek számára felfogható. Töredelmesen bevallom, többszöri megnézés ellenére sem sikerült megfejtenem ezt a kis etűdöt. Akinek van ötlete, kommenteljen, én első körben valami szemüvegtisztítóra gondolok.

Őfelsége titkosügynöke japán bevetésen
Brutálfaktor: 7 / 10

Bár a Sean Connery csupán feleannyi időt kapott, mint Arnold, a távol-keleti kreatívoknak nem okozott gondot, hogy a negyed perces reklámba is elég zavarba ejtő momentumot csempésszenek. A sármos skót színész megszokott imázsától eltérően snájdig bajusszal, piros autójában szeli danolászva az utakat, hű társával, a pajkos nyuszival, úti célja pedig a joghurtház. Ezzel mindent el is mondtam.

@@
JÓL ELVAGYUNK MI A NYUGATI SZTÁROK NÉLKÜL IS!

Természetesen japán barátaink számára nem okoz problémát, ha külhoni celebritások nélkül kell célt érniük a reklámpiacon. S ahogy az előre borítékolható volt, a nyugati hírességeket nem alkalmazó reklámköltemények jóval merészebb kompozícióval bírnak fent látható társaiknál. Nem is húzom a szót, szó szerint főbe kólintó videó következik, sok-sok vérrel, hősi zenével, hepienddel.

Ha a pisi gyengén csurog, üss lyukat a fejedbe!
Brutálfaktor: 9/10

A sírós kis hipnotizőrhernyó
Brutálfaktor: 2/10

Kivételesen egy aranyos alkotás következik. A sírós kis hipnotizőrhernyó kalandja a legjobb tealevélért eszünkbe juttatja, hogy Japán nem csak a féktelen hülyeség hazája, ezen a földön szívta magába az anyatejet Mijadzaki Hajao (Hayao Miyazaki), a rajzfilmkészítés Oscar-díjjal is kitüntetett mestere is. A moralizáló hernyóapuka, a türelmetlen hernyógyerek és az ember, mint ellenségszimbólum parabolája megkapó példája a japánok legendásan bölcs életszemléletének és természetszeretetének.

Megbocsát a Sajtembernek a sikoltó nő
Brutálfaktor: 5/10

Hát ez aztán igazi horror! Az illetéktelenül behatoló, ujjaiból sajtot lövellő Sajtember először halálra rémíti a vacsoráját éppen kedélyesen elfogyasztó nőt. Ám ahogy az a mesékben lenni szokott, trappistafejű hősünk végül elnyeri jutalmát, és a finom étekért cserébe a családi frizsiderben kap szállást, ahol a jelek szerint tovább űzi beteges tevékenységét. Tagadhatatlanul japán.

Ballada a szójasrácról
Brutálfaktor: 9/10

„[…] És Jézus így szólt akkor az ő tanítványaihoz: Mert bizony, bizony, mondom néktek: az én halálomnak azután minden koroknál sötétebb korok jönnek, és még a sötétségnél is több kínok, ami a ti unokáitok és dédunokáitok és az ő fiaik és lányaik része lesz. Hanem amikor a legtöbb a földön a szenvedés és a harag dézsmáját dőzsölő urak szedik, és bú és szomorúság és csüggedés kergeti a végébe a mindeneket, én eljövök hozzátok újra, és az alázatosokat magamhoz emelem, és az urakat letaszítom. Rám fognak ismerni a hatalmasak és félni fognak engem: mert halfejem lesz és fehér köpenyem és hasonló színű alsónadrágom, és mellkasomból halálsugarat lövök majd […]” – olvashatjuk Tódor evangéliumában, melyet nemrég talált meg egy, a Japán Élelmiszerügyi Kamara által szponzorált régészcsoport. A szenzációs lelet ódon sorait értelmezve kétség sem merülhet fel, hogy a halfejű Krisztus-inkarnáció nem más, mint Kikkoman, a szójafejű japán étkezésvédelmező hős. Vele zárjuk az összeállítást, bár lenne még jelölt.