New Yorkból lövetik Karzait

A november 7-ére kiverekedett újabb afgán választások előtt pontosan egy héttel a New York Times úgy gondolta, kicsit megszellőzteti Karzai elnök öccsének ópiumügyeit, és a CIA-hoz fűződő kapcsolatát. Most őszintén… ezen ki lepődött meg?

Ahogy arról a múlt heti cikkünkben értekeztünk, Karzai augusztusi győzelmével maga az Egyesült Államok volt legkevésbé megelégedve. A washingtoni nyomásgyakorlásnak megfelelően Abdullah Abdullah, Karzai riválisa újra ringbe szállhat a miniszterelnökségért.

Abdullah esetleges győzelmét az általunk megszólaltatott elemző, Marton Péter is „meglepő fordulatnak” értékelné. Ahhoz, hogy Abdullah tiszta választási többséget szerezzen alig több mint egyetlen hét leforgása alatt – éppen akkor, amikor a csalódott afgánok többsége a maradék érdeklődését is elvesztette a demokrácia iránt – egy olyan kisebb fajta csoda kellett, mint az új Karzai botrány, amit a New York Times most ezüsttálcán szervíroz a világsajtónak.

˝Olyan titkos, hogy még ő maga sem tudja, hogy mit csinál˝

A legkényesebb világzűrökkel kapcsolatos kérdésekben a CIA-nak veszélyes elsőbbsége van a Kongresszussal szemben, ami a Noam Chomsky féle szabadúszó agybajnokok szerint jobbára annak tudható be, hogy a CIA működése annyira nagyon titkos, hogy még az alkotmányos funkcióit, vagy pontos jogkörét sem sikerült soha senkinek tisztázni.

A beszédesnek még csak távolról sem nevezhető CIA-val való folyamatos keresztbeszervezés következtében lehetséges az is, hogy a Karzai győzelmén fanyargó amerikai döntéshozók, most újra a washingtoni fedhetetlenség rovására kampányolnak Abdullahnak. Nincs ebben semmi meglepő, ha már egyszer az amerikai bürokráciának egyetlen városon belül is sikerül összegabalyítania a saját ügyvivőit, akkor ugyan mekkora öngól zuboghat be egy transzkontinentális kötényből?

Őszinteségi roham

A New York Times meg nem nevezett hivatalos amerikai forrásokra hivatkozva szerdán azt állította, hogy Ahmed Wali Karzai-t, Hamid Karzai elnök testvérét – aki a gyanú szerint nagy szerepet játszik az illegális afgán ópium kereskedelemben – a CIA pénzeli, hogy egy kandahári militáns csoport szervezésében segédkezzen. Karzai testvére engedélyezte a CIA-nak azt is, hogy a tálib rezsim egyik magas rangú vezetőjének egykori házát az amerikai különleges alakulatok használják Kandahár külvárosában, valamint ő segít az amerikai hírszerzésnek a tálibokhoz lojális helyiekkel kommunikálni és alkalom adtán találkozni.

A New York Times szerdai hasábjain állítottak az egész Karzai családra rossz fényt vetnek, beigazolódni látszik a tálib lázadók egyik legközkedveltebb propaganda szólama, mely szerint Karzai elnök nem más, mint egy amerikai báb, aki egyedül a nyugat érdekeit szolgálja. Pontosan egy hét múlva az ország új elnököt választ, a New York Times-nak nyilatkozó ˝hivatalos körök˝ alighanem ugyan azok a hangok lehettek, akik augusztus 20-a után választási csalás őrületbe kergették Afganisztánt. Gyanús ez a szokatlan washingtoni őszinteségi roham, éppen most, amikor Kabul utcáin már Obama bábukat éget a tömeg.

Válaszok híján

A CIA 1973-óta tartó afganisztáni tevékenységének köszönhető többek között az al-Kaida létezése is – csakúgy, mint egykor a szovjetek ellen felfegyverzett mudzsahedinekkel, most egy kormány közeli drogbáró pénzelésével is csak a legjobbat akarták. Az ilyen kandahári ópiumgyerekekkel való trükközés nélkül, az afganisztáni háborút egyszerűen képtelenség megnyerni – a volt afgán főparancsnok leváltatásakor ezt még a Kongresszus is tudta, máskülönben miért rakták volna nyeregbe a megtestesült ravaszság hírében álló McChrystal-t, aki a konvencionális hadviseléssel szemben, éppen a hírszerzésre kíván építeni.

Tehát amíg a CIA csendben (nem elég csendben) a létező összes lehetőséget és informátort felhajtja, hogy a nemzetközi misszió keze alá dolgozhasson, Washingtonban rejtélyes okokból kitalálják, hogy Karzai-t el kell süllyeszteni. Ez a bizonyos rejtélyes ok alaposan nyomós lehet, ha figyelembe vesszük, hogy a ˝hivatalos körök˝ ezért képesek voltak az ópiumüzérkedés rettenetes – ám régóta gyanított – hírébe hozni a saját hírszerző ügynökeiket is.

A CIA persze most már hallgat mint a sír, pedig rajtuk kívül alighanem senki nem tudhatja, hogy egy ˝kedves˝ bürokratikus bakiról, vagy egy sötét politikai disznóságról van-e szó újból. A jövő heti „meglepetést” mindenesetre borítékolhatjuk – nem mintha Abdullah soha nem kapott volna CIA-dollárokat Stinger rakétákra, de ki emlékszik már azokra a békebeli hidegháborús időkre?