Áfonyáért indultak, aranyat találtak

A hideg idő miatt fölöttébb silány volt a 2007-es áfonyatermés a skandináv országban. Siv Wiik és barátnője, Harriet Svensson egy 171 lelkes községben élnek az ország közepén, a fővárostól, Stockholmtól 480 kilométerrel északnyugatra. A két özvegyasszony 40 éve jár ki a falu szélére gombát és bogyós gyümölcsöket – áfonyát, málnát, szedret – szedni. Szinte minden fűszálat ismernek a környéken.

A két, 70 év körüli barátnő amatőr geológus is. Az erdei kószálásra mindig magukkal viszik hosszú nyelű kalapácsukat és nagyítós okuláréjukat.

Így tettek most is: a gyatra áfonyatermést látva elindultak, hogy ásványokat keressenek. Egészen Sorkullenig elgyalogoltak az aszfaltozatlan erdei úton egy olyan helyre, ahol a fakitermelés miatt fel volt forgatva a talaj, és kilátszottak az egyébként a föld alatt megbújó kövek. A két nő hozzálátott, hogy eltávolítsák a földet a kiálló kövek körül. Egyre mélyebbre és mélyebbre ástak. Hat órai munka után egy tompán derengő kőre bukkantak.

Svédországban vannak aranylelőhelyek, de azt nem lehet állítani, hogy a skandináv országban jelentős lenne az aranykitermelés. A két nő tisztában volt ezzel. – Korábban többször találtunk azon a részen egy-egy kis darab rezet vagy aranyat, azt reméltük, végre megvan a forrás – mondta Siv Wiik a The New York Times-nak nyilatkozva.
Felhívták Arne Sundberget Uppsalában, a svéd földtani intézetnél. – Amikor megnézte, mit találtunk, nem akart hinni a szemének. Azt hitte, rossz az okuláréja – idézte fel nevetve a másik idős hölgy, Harriet Svensson.

Az elemzés ugyanis kimutatta, hogy a leletben tonnánként 23 gramm arany van. Az akkoriban Svédországban kibányászott aranyból a legjobb érc sem érte el a tonnánkénti 5 grammot.

Alcím: Munkahelyeket teremthet a bánya

A két nagymama benevezte leletét a minden évben megrendezett svéd geológiai versenybe. Mondani sem kell, hogy megnyerték a versenyt.

A terület, ahol az aranyra rábukkantak, egy nagy fakitermelő konglomerátumé. A föld mélyének kincsei azonban nem a vállalatot illetik, hanem a megtalálókat. A két nő így belevágott a kitermelési jog értékesítésébe. Összesen csaknem két tucat svéd és külföldi bányatársasággal tárgyaltak – egyedül, ügyvédek nélkül -, végül a kanadai Hansa Resources mellett döntöttek.

Egyelőre 125 ezer dollár ütötte a markukat, újabb 225 ezer dollár fogja akkor, ha a cég úgy dönt, hogy további fúrásokat végez. A nagy üzlet mégsem ez, hanem az a szerződési kikötés, amely szerint a két svéd nagymamát – és leszármazóikat – illeti minden bányászati bevétel ötöde.

A nők elismerik, hogy alaposan megváltozott az életük. Több ezer látogatójuk volt, újságírók, bányamérnökök, aranyásók. De más is változott. Överturingen lassú kihalásra volt ítélve. A falunak a 60-as években még 500 lakosa volt, de ma már nagyon kevés gyerek születik. A fiatalok elköltöztek a nagyvárosokba a jobb munkalehetőség reményében. Egy működő bánya azonban – mint arra Anders Hogrelius mérnök, a talajmechanikai fúrások szakértője rámutatott – munkahelyeket teremthet, nem is keveset: számításai szerint a bánya minden egyes dolgozójára vetítve öt munkahely jöhet létre a környékén működő szolgáltatásokban.

Az ilyen számítás zene Sten-Ove Danielsson polgármester füleinek. – Ha csak 50 munkahelyet teremt a bánya, már az is nagy dolog a környéknek – mondta.