Pély Barna: „Sosem voltam egy bizonytalan típus”

Hogyan ismerkedtél meg a zenével, mint olyannal?

Csecsemő koromban édesapám komolyzenét hallgattatott velem, miközben a térdén ülve vezényeltem – leginkább Wagnert és Schumannt. Egyébként meg tele volt a ház jobbnál jobb bakelit lemezekkel,úgyhogy a lemezjátszó kezelésének megtanulása után sok minden befolyásolt a Led Zeppelintől Herbie Hancockig. Egyébként hat évesen hegedülni kezdtem,s csak tizenhat évesen kezdtem komolyan venni az éneklést és a gitározást.

Kik a kedvenc előadóid?

A legnagyobb kedveceim Stevie Wonder, James Brown, Jimi Hendrix, Albert King, Johnny Guitar Watson, a Galactic, Led Zeppelin, Mutemath, a Jet. Azokat a zenéket nagyon szeretem, amikben van blues érzés, vagy funk.

Gyermekkorodban kik voltak rád legnagyobb hatással?

Hát, ha gyermekkor mondjuk 18 éves korig tart, akkor Michael Jackson, a Jamiroquai és Lenny Kravitz.

Te a dzsesszen belül mire szakosodtál, és hogyan teltek az egyetemista éveid?

Leginkább funk-dzsessznek nevezném a saját csapásvonalamat, de alapvaetően nem dzsesszzenésznek tartom magam, mert az alap stílusjegyeim többsége a rhythm’n bluesból és James Brown-os funk világából jönnek. Ezt fűszerezi meg az a sok éves hatás,amit a velem zenélő rendkívül tehetséges dzsessz muzsikusok tettek rám.

Az én ösztönös stílusom leginkább a Funk Survivors nevű új zenekarom dalaiban mutatkozik meg, ahol bluest, rockot és funkot vegyítünk. Egy elég agresszív stílus, ami alapvetően a pszichedelikus blues gitározásomra és funk éneklésemre épül. Semmiképpen sem nevezném visszafogottnak. Hazugnak érezném magam, ha nyugalmat erőltetnék magamra akkor, amikor iszonyatosan pörgök belül, és ki akarom árasztani az energiámat.

Már az egyetemen is próbáltak visszafogni, mindig mondták,hogy sok vagyok. Egy ideig hittem is minden építő kritikának, de ma már nem érdekel, csak nagyon kevés ember véleménye, mert már kiszűrtem a nekem fontos tanácsokat. Én sosem voltam egy bizonytalan típus, de még engem is sikerült néha elbizonytalanítani és felbosszantani az iskolában. Bár teher alatt nő a pálma, de azért én próbálok odafigyelni hogyha kritizálom a diákjaimat, akkor inkább velük mondassam ki azt, amire rá akarok világítani, így nem tudom őket megbántani és nyitottak maradnak. Nem tudom, ezt meddig fogom bírni…

Hány gitárod van és melyik a kedvenced?

Jó pár… A kedvencem egy Telecaster De Luxe reissue, dupla humbuckeres Tele’, elég ritka. Amit még nagyon szeretek egy Heritage Les Paul, egy Telecaster Custom, és egy Gibson Es 335 Jazz gitár. Szóval keményen felfegyverkeztem a funky huszárkodásra. Van egy óriási 1 méterszer fél méteres pedálsorom, amin csodálatosnál csodálatosabb effect pedálok találhatóak, de ez már bonyolult sztori lenne… Inkább gyertek le Funk Survivorsre.

A szerkesztőségen belül volt egy vita, hogy Jimi Hendrix elsősorban
buest, vagy rockot játszik-e. Szerinted inkább melyiket? Természetesen ez egy komplex kérdés, ahogy Hendrix zenéje is az, de mégis, inkább hova sorolnád?

Természetesen rockot.

Aki igazán utána néz, az hallhatja a klasszikus blues előadók stílusjegyeiben , hogy hasonlítanak egymáshoz, ellentétben Jimi Hendrixel, aki ha játszott is bluest, de senkihez nem volt fogható. A pszichedelikus rock meghatározó figurája mai napig.

Mondhatni egyedülállóként az országban dzsessz szak indult a Kodolányi
János Főiskolán és ebben neked is nagy szereped van. Honnan jött az
ötlet? A főiskola nyitott volt az ötletre?

Ez egy nagyon hosszú folyamat volt. Mits Gergely a tanszékvezető. Együtt jártunk az LFZE dzsessz tanszakára, és már akkor okj-s iskolát alapított, amikor még csak a padokat koptattuk. Kb 6-7 év volt mire sikerült megvalósítani egy független főiskolai szintű dzsessz képzést . Rengeteget köszönhetünk a Kodolányi János Főiskolának, ahol nem kevés ember dolgozott azon, hogy ez létrejöhessen.
@@
Az élet hozta,hogy felmerült egy új főiskolai jazzképzés ötlete. Voltak évek, amikor 3 helyre kb harmincan jelentkeztek az LFZE-re. Nyilván nem lehet mindenkit felvenni, mert felhígulna a képzés, de emiatt sok tehetségnek évekig kellett várnia, mire végre sorra került a felvételi rangsorban.

Nem is beszélve arról, hogyha valaki másoddiplomaként vállalja be, akkor egy csillagászati árral találja magát szemben. Szükség volt egy másik tanszakra, ami versenyhelyzetet teremt, és lehetőséget ad a tanulni vágyó tehetséges diákoknak, hogy képezzék magukat.

Jelenleg hányan tanulnak hivatásos zenésznek a Kodolányin?

Nem tudom pontosan, de kb húsz diákunk van egy évfolyamban, három évfolyamon. Ebben a tanévben fognak végezni az elsők, akikkel elkezdtük a KJF-es képzést.

Egyébként ha valaki hazánkban ma dzsesszszenésznek tanul, mik az
esélyei? Ehhez milyen anyagi háttér kell?

Úgy látom,hogy leginkább eltökéltség kell, és egy készség arra nézve, hogy az ember soha ne féljen változtatni a hozzáállásán. A világ változik,és a művész sokszor tükröt tart a világ elé. Sokszor át kell gondolni, hogy az adott történelmi pillanatban mit érdemes láttatni, ha érvényesülni akarnak. Nem egyszerű, de soha nem is volt az. Egyébként kell anyagi háttér,de leginkább barátok,és okos emberek kellenek, akinek a tanácsait megfogadva némi tőkét lehet szerezni a saját kultúrális céljaikra. Sokszor azt sem tudják, mit lehet megpályázni.Sokszor még én sem tudom.

Egyébként csak nagyon kis százalékból lesz igazi dzsesszzenész, de az nem baj. A zene sokrétű, és pont azért szép a világ, mert annyi szín van benne. Meg kell festeniük a saját képüket. Lehet ,hogy hosszú idő és keserves, de ha igazán szeretik, amit csinálnak, akkor megéri.

Mik a terveid a közeljövőben?

Szeretnék rákoncentrálni egy kicsit az önálló ötleteimre, így a Funk Survivors-re leginkább. Sokat töltődöm, amikor csak az ”ego trip”-em tölti ki a hétköznapjaim. Sokszor önzőnek érzem magma,de akkor a barátaim általában megnyugtatnak, hogy ennyire azért kifelé nem rossz a helyzet,

Játszottam a Kerekes Banddel, akikkel szívesen játszanék többet, mert rendívül izgalmasnak tartom azt a crossovert, amit játszanak. Simán el tudnék képzelni egy egész nagylemezt velük. Etnofunk. Nagyon cool!

Kicsit ugranék. Rólad egyre kevesebb hír van a médiában. Nekünk elmondanád, hogy ennek mi az oka?

Olyan erős a lánc, mint a leggyengébb láncszem. Ha a bulvár egy lánc, akkor már szinte nem is látszik, mert belülről rozsdásodik. Nem áll össze, hogy ez miért jó, vagy mit ad az embereknek. A társadalomnak úgyis mindig hazudtak, és hazudni fognak, legalább rólam ne. Vagy ha más nem, akkor tudjak róla. Mindenki rohan a kis napi betvőjéért, és parázik, tisztelet a kivételnek. Ez ugyanúgy igaz mindenkire a rendszerben…

Tájékoztatásra persze szükség van, de nem olyan áron, hogy egy természetes értékrendhez viszonyítva is lejáratják az embert, és fenyegetik, hogyha nem nyilatkozik ezt és ezt írják le róla. Szánalmas. Hát fenyegetőzni én is tudok. Legalábbis ilyenkor, és már volt, hogy megtettem, aminek annyira nem örülök, mert a saját jóhiszeműségem miatt kerültem bele egy csomó helyzetbe, amiből csak így tudtam kivágni magam…..Hú,de felhúztam magam!

Na ennyi! Megyek megnézem a Loop Doctorst a Gödörben és iszom is egy sört, hogy lehűtsem magam!