Kultúra
Eltemették Paizs Lászlót
Örök nyugalomra helyezték Paizs László képzőművészt pénteken Budapesten; a Kossuth- és Munkácsy-díjas festőt, szobrászt, grafikust családja, barátai és pályatársai kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben.
Az október elején, életének 74. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt művészt búcsúztatva Wehner Tibor művészettörténész hangsúlyozta: Paizs László univerzális alkotó volt, aki számos műfajban otthonosan mozgott.
"Ám a hagyományos ágazati és műfaji kategóriák nem érvényesek művészetére, mert mindig a kísérletező és újító szándék hajtotta és vezérelte:a szabályokat, a konvenciókat nagyvonalúan elvetette, hogy (…) egyedülálló és csak rá jellemző, (…) autentikus műveket alkosson" – tette hozzá Wehner Tibor.
Mint megjegyezte, Paizs László "fantasztikusan összetett és gazdag" életművében jelentős szerepet kaptak a korai pannók, falképek, mozaikok és gobelinek éppúgy, mint a későbbi monumentális köztéri plasztikák, grafikák, táblaképek vagy plexiből készült objektek. Wehner Tibor kiemelte Paizs László A trónörököspár politikai gyilkosság áldozata lett című, művészettörténeti jelentőségű főművét.
Mint Szemadám György festő, író felidézte, az októberben elhunyt képzőművésszel legutóbb augusztus végén, az Aulich Art Galériában megrendezett kiállításának megnyitóján, majd röviddel később könyve bemutatóján találkozott. Paizs László haláláig elképesztő intenzitással, hetven éves korán túl is napi 10-12 órát dolgozott abban a hitben, hogy rengeteg tennivalója van még – jegyezte meg.
Paizs László 1935. december 26-án született a Zalai megyei Szentpéterúron; 1959-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 2000 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1980-ban Munkácsy Mihály-díjat, 1988-ban érdemes művészi címet kapott, több biennálén díjat nyert. 2007-ben Kossuth-díjjal tüntették ki rendkívüli szakmai tudásáért, a kifejező technológiák megújítási képességével és az igényességgel társult művészi éleslátásáért, a figuralitás és a nonfiguralitás leleményes ötvözéséért.
Főbb művei közterületeken: kettős poliészter plasztika, Szeged (1980), Városköszöntő, krómacél, Zalaegerszeg (1980), relief, színezett poliészter, Bécs, Hotel Hungaria (1984), színezett relief, bonni magyar nagykövetség (1988), Közép-Európa földje színezett poliészter relief, München, Magyar Főkonzulátus (1990), fehér poliészter relief, Canberra, Magyar Nagykövetség (1990), három színezett poliészter relief, New York, Magyar Főkonzulátus (1991), bronz relief, MNB, Hold utcai homlokzat (1992), bronz allegorikus figura, Thália Színház (Budapest), irizáló plexifal, OTP-székház.
Forrás: MTI