A sportolás lehetőségeinek megteremtése nem állami feladat?

Ez a cikk „csupán” a kormány portáját veszi nagyító alá, és nem foglalkozik azokkal (a normál esetben egyáltalán nem elhanyagolható) tényekkel, hogy a sportszerek, sportruházat, utazás költsége egyfolytában emelkedik. De ez már egy másik téma…

A szabadidő eltöltésének egyik legjobb formája a mozgás. Fontos az egészséges életmód szempontjából és segít a szociális normákat elsajátítani. Anyagi tekintet nélkül, ez mindenkinek elidegeníthetelen joga lenne, a szegényebb családoknak ugyanolyan lehetőségeket kellene biztosítani, mint a módosabbaknak. Mára azonban több tényező áll az útjában annak, hogy bárki foci-, kosár-, kézilabdát ragadjon és kimenjen a pályára játszani egyet.

„Adminisztrációs nehézségek”

Hogy a fiatalok mekkora köre sportol, arról gyakorlatilag nem is állnak rendelkezésre adatok. Ennek fényében nem lehet sem növekedésről, sem csökkenésről beszélni. A kistérségi sportinformációs rendszerben még azt is meg lehet nézni, hogy egy-egy megyében melyek a kedvenc sportágak, illetve mit sportolnak legtöbben. De országos adatok nincsenek.

Illetve a Nemzeti Sportstratégiáról szóló Országgyűlési határozatban olvasható bizonyos statisztika.

„Sajnálatos tény azonban, hogy a gyermekek 75%-a kizárólag a testnevelésóra keretében végez rendszeres testmozgást, mely nem alkalmas minden, a korosztály szempontjából jelentős feladat ellátására. Ennek elsődleges okai között találjuk a testnevelő tanárok motivációjának hiányát, és a pénzügyi, adminisztrációs nehézségeket.”

Adminisztrációs nehézségek?

Talán éppen ez az a fal, melybe én is ütköztem a kutakodás során. De miért nincsenek erre adatok? Nem lenne az állam számára horibilis összeg a fiatalok sportolási lehetőségeinek és statisztikáinak felmérése. Csak éppen nincs erre hajlandóság. Valószínűleg azért, mert egy kérdőíves felmérés nem hoz busás összegeket a konyhára, éppen, hogy fizetni kell érte.

Pénzügyi nehézségek?

Ez mit jelent ebben a szövegkörnyezetben? Nincs elég sportlétesítmény? Kinek nincs elég pénze? A családoknak? A testnevelőtanároknak? Lehet, hogy megfelelő motivációt jelentene nekik, ha a megélhetéshez elegendő fizetést kapnának.

Korábbi passzusaiban a hivatkozott határozat is gyönyörűen leírja, hogy a testmozgás és sportolás az ország érdeke is:

„…a sportolás kiemelkedően hozzájárul a népesség mentális és fizikai egészségi állapotának javításához, és sajátos funkciói révén eszköz az egészséges társadalom megteremtéséhez, a közösségi kapcsolatok fejlesztéséhez, a népesség gazdasági aktivitásának előmozdításához, a nemzeti értékek és az önbecsülés erősítéséhez, az esélyegyenlőség javításához…”

Sportban az üzlet!

A stratégia így folytatódik:

„…valamint figyelemmel üzleti funkciójára is a sportról szóló 2004. évi I. törvény 50. § (1) bekezdése alapján a következő határozatot hozza:
1. Az Országgyűlés elfogadja a határozat mellékletét képező „Sport XXI. Nemzeti Sportstratégia 2007-2020” című stratégiai programot (a továbbiakban: Sportstratégia)…”

Nohát! El is fogadták.

A határozat második oldalán (mint a sport legfontosabb előnye), az elfogadást bizonyító érvként a következő is szerepel:

„…A „sportgazdaság” becsült árbevétele hazánkban évi 350 Mrd forint, mely a korábbi évekhez viszonyítva piacbővülést mutat. Az állami költségvetésbe a sportszektorban nyereségesen működő cégek által 2,1 Mrd Ft társasági adó kerül, a végső sportfelhasználás révén pedig 60 Mrd Ft áfa. Jelentős tételnek tekintendő a sportban foglalkoztatottak szja-ja, mely meghaladja éves szinten a 10 Mrd Ft-ot. A sportágazat ezzel nettó költségvetési befizető, a nemzetgazdaság bevételének 0,9%-át e szektor termeli…”

Természetesen. A jó öreg kormány itt sem néz mást, mint a realizálható hasznot.
@@
Problémák – 1.

A határozat nagyon jól megfogalmazza a szabadidős sportlehetőségek problémáit, csak éppen megoldást nem talál és nyújt rá:

„A szabadidő eltöltésekor a sportolás nem élvez prioritást, szemben például az otthoni tv-nézéssel, amelyre a felnőtt lakosság 144 percet fordít naponta. Az emberek alacsony sportolási hajlandóságukat elsődlegesen a szabadidő hiányával magyarázzák. A felnőtt népesség csupán 16%-a végez sporttevékenységet, ha azonban szűkebb értelemben vesszük a sportolást (min. heti 2 alkalom és min. fél óra alkalmanként), akkor a felnőtt népesség mindössze 9%-a sportol. Egyes kutatási eredmények ennél alacsonyabb részvételi hányadot is mutatnak.

A jelenleg nem sportolók 38%-a szeretne valamilyen formában sportolni. Ez egy minimum 900 ezer fős mozgósítható, megerősítésre és lehetőségre váró potenciális réteget jelent.

A szabadidős sporttevékenységet végzők (szabadidő-sportolók) nagy része nem szervezeti keretek között végez testedzést. Az ő elérésük a sportpolitika által eddig esetleges volt. Jelenleg még a népesség kis hányada képes megfizetni az utóbbi években fejlődésnek indult, a specializálódott szolgáltatók által nyújtott sportolási lehetőségeket (pl. fitness terem, squash-pálya). A valóban aktívak számára a sportolás vásárolt szolgáltatás lett.”

Az utolsó mondat ellentétet szül, nem megoldást kínál. Összképet kapni lehetetlen, azért nincs adminisztráció, mert minden csak az önkormányzatok szintjén él.

Sportpályák létrehozására, fenntartására, rendben tartására sincs országos törvényi szabályozás, így önkormányzati szinten dől el, hogy bizonyos sportlétesítményeket ingyen, vagy díj fejében veheti igénybe a sportolni vágyó. Mivel hogy nincs központi szabályozás, így a tarifák is rendre változnak.

Mivel ez kistérségi szinten működik, az egész inkább üzleti tevékenységbe csap át, mint köznevelésbe, közoktatásba.

Ennek ellenére megfigyelhető, hogy azok a pályák, melyek már évekkel ezelőtt létrejöttek – főleg lakóparkokban, lakótelepeken -, nagyon rossz állapotban vannak, felújításukra, esetleg az eredeti állapot megteremtésére senki nem válllakozik. Orszégszerte több tízezer ilyen kis pálya van.

Az államnak is megfelelő segítséget kellene nyújtani a korábban említett 38 százaléknak, azaz 900 ezer embernek, és nem szabadna hagyni, hogy minden szolgáltató hasraütésszerűen állapítsa meg az árait. Sőt, ingyen létesítményket is a lakosság részére kéne bocsátani. Ezzel szemben pénzbe (nem kevésbe) kerül a sportolás lehetősége. Miért?

Problémák – 2. Létesítmény ellátottság

„A települések, illetve a sportágak nagy része – mind a létesítmények számát, mind pedig a meglévők állapotát tekintve – jelentős gondokkal küzd. Ugyanakkor kulcsfontosságú kérdés a sportolási terek létének megoldása.

Nagy hiány mutatkozik az iskolai tornatermek terén. Az 5500 általános és középiskola közül 600 nem rendelkezik sportcélra alkalmas fedett létesítménnyel.

Nagy problémát jelent az uszodák hiánya: 34 kistérségben egyáltalán nincsen, 91 kistérségben nincsen fedett uszoda – ebből 15 kistérségnek a népessége meghaladja az 50 ezer főt.

A téli sportok hátrányos helyzetét jól mutatja, hogy jelenleg csupán 17 műjégpálya üzemel az országban, ebből mindössze 9 fedett.

A sportélet a kistelepüléseken a legkevésbé biztosított, de a nagyobb városok – eltérő módon – szintén létesítményellátottsági problémákkal küzdenek.”

Valóban, a jelen helyzet precíz értékeléséről van szó…csakhogy a határozat a múltban született, és az akkor megfogalmazott célokat már el kellett volna érni.

„A sportlétesítményekre általánosságban jellemző magas működési költségek miatt nagy teher hárul az üzemeltető önkormányzatokra. Erre a területre szükséges egy korszerű finanszírozási rendszer kidolgozása a helyi modellértékű épületek fenntarthatósága érdekében, melyben fontos szerepet játszik a magántőke bevonása.”

2010. – beszámolási kötelezettség

A magántőkét már jó pár helyen bevonták. Úgy látszik még sem születik igazi megoldás, nincsenek eredmények. Gyakorlatilag nincs visszacsatolás az állam és az önkormányzatok között a sportolás és a sportlétesítmények kérdésében. A határozat szerint első alkalommal a Kormánynak az Országgyűlést a 2010. évi tavaszi ülésszakán kell majd értesítenie a Sportstratégia helyzetéről. De hogyan teszi ezt és mivel, ha nincs képe az országos helyzetről? Egy (a Nemzeti Sportstartégiához hasonló) jól megfogalmazott válaszlevéllel, melyben lesznek szép körmondatok,de tények, számok aligha..